Assemble - Bosszúvárók 1.

Utak

Ezt nagyon elkapkodtam.

Ginny másra sem tudott gondolni, mint a Tristannel váltott csókjára; este az ágyában hánykolódva, reggel, mikor minden kezére eső holmit belehányt egy sporttáskába, és most, ahogy fejét a kocsi ablakának döntve zötykölődött a Barton-rezidencia felé.

Miután túljutott a vak mámoron, fel se tudta fogni, hogy volt képes ekkora ökörséget elkövetni. Megcsókolni egy fiút, akit alig egy hónapja ismer?! Ez kész röhej. A többi fiújával – azzal az eggyel, aki eddig volt – három hónap után jutottak el az első csókig, és fél év kellett hozzá, hogy egyéb dolgokra is beadja a derekát. Az élete minden területét meglehetősen szabadosan élte, de a szerelem dolgában kifejezetten prűdnek érezte magát – főleg azért, mert első sorban a saját érzelmeitől tartott.

Nem tudta, meddig fog kitartani a vonzalma Tristan iránt. Ha ez csak egy múló fellángolás, mégis belerángatta egy kapcsolatba...

Egyáltalán kapcsolat ez már?! Lehet, okosabb lett volna leülni és megvitatni ezeket a kérdéseket a fiúval, mielőtt elrohant a szobájába, mint egy hisztis kislány.

– A többiek most szállhatnak le – jegyezte meg Vita az órájára pillantva. – Ha nem volt késés.

Ginny is a műszerfalra nézett; valóban, a kijelző tizenegy harmincat mutatott. Sam'el ötlete volt, hogy repülővel menjenek: a herceg úgy vélte, így is épp elég nagy látványosság lesz, hogy megpróbálnak bevinni egy fehér, kiskorú mágust az ország legszentebb helyére, nem kell még azzal is tetézniük, hogy portálon át érkeznek. A társaság ugyan nem mondta ki, de titkon mind egyre gondoltak; ahhoz képest, hogy Wakanda látta el high-tech eszközökkel a világ nagy részét, elképesztően bigott ország volt.

– Hajnalban szálltak fel, nem? – kapcsolódott be a Ginny mellett ülő Lendon is. Mivel öten voltak, kissé összetömörültek Lila Mercedesében; a három szőke ült hátul, Natasha és az íjász pedig elől. – Kairóba olyan tíz óra az út a Kennedyről... Akkor már biztos megérkeztek.

– Tristan azt mondta, amikor kivittem őket, hogy majd jelentkezik, miután leszálltak – vont vállat Lila. A többiek nyugtázták, hogy eddig senki nem kapott semmilyen üzenetet, majd átugrottak valami teljesen más témára – talán az egyiptomi látványosságokra, vagy valami hasonlóra.

Ginny, amikor megbizonyosodott róla, hogy senki nem figyel, előhalászta a telefonját a zsebéből. Nem kellett csalódnia: amint feloldotta a zárképernyőjét, egy felugró ablak jelezte, hogy üzenete érkezett. Elmosolyodva megnyitotta a beszélgetést, mert akár kapcsolatban voltak, akár nem, azért romantikus volt, hogy Tristan neki írt először.

Megjöttünk – szólt az üzenet. Hát, nem valami bőbeszédű.

Minden rendben ment? – gépelte vissza Ginny.

Igen, nyugis út volt. Viszont kicsit álmos vagyok.

A lány önkéntelenül elvigyorodott. Mielőtt meggondolhatta volna, mit írjon vissza, újra felugrott a chatablak, jelezve, hogy Tristan küldött egy képet.

Nagyon jó ez a hely – írta mellé a fiú, és gyors egymásutánban küldött két másik fotót is. A legelső egy meglehetősen forgalmas terminált ábrázolt; turbános, öltönyös, fehér köntösös alakok sorjáztak egymás mellett, de az még innen is látszott, hogy a reptér valósággal csillog a tisztaságtól. A világon fellelhető összes árucikket árusító boltok előtt cserepes pálmák és egyéb zöldségek sorakoztak, amikről Ginny meg se tudta határozni, egyáltalán virágok vagy fafélék-e. A hatalmas ablakokon valósággal áradt be a napfény, mögötte pedig épp egy repülő szállt fel, az oldalán valamilyen arab felirattal.