Assemble - Bosszúvárók 1.

Az idegen

A szülei kifejezett tiltása ellenére Tristan lassacskán visszaköltözött a központba. A csapat jócskán érezte a többiek hiányát: így, hogy négyen maradtak az összes nyakukba szakadó feladatra, jószerével alig pihentek egész nap. Tristan fő feladata – azon felül, hogy megkísérelte renoválni Ginny és Lendon szobáját – mindössze annyi volt, hogy próbálja ágyban tartani az izgága Sam'elt, akinek egyre kevésbé tetszett, hogy a feleségének egyedül kell az ország összes ügyét intéznie.

– Atyaisten! – hőkölt hátra Lila. Kevés szabadidejében ő is besegített a mágusnak a rendrakásban (főleg Ginny lakrészét illetőleg, Lendonnál ugyanis olyan rend uralkodott, mint egy kolostorban). – Szerinted ezek még ehetőek?

Tristan letette a kezében tartott dobozt, és ő is az apró hűtő elé görnyedt, amit Ginny a sarokba állított. Lila egy adag salátát tartott a kezében, aminek a levelei olyan kókadtak voltak, mintha a csapat összes feladata az ő vállukat nyomná.

– Kizárt – fintorodott el a mágus. – Dobd ki, mielőtt sugárfertőzést kapunk tőle.
Lila felhorkantott, és a szerencsétlenül járt salátát is a kidobandóknak fenntartott zsákba hajította. Abban egyetérttetek, hogy a lány műszereihez nem nyúlnak – egyrészt, mert nem értettek hozzá, mi az, ami használható közülük és mi az, ami már csak fémhulladék, másrészt pedig tartottak tőle, ha csak rájuk néznének, Ginny visszatérne kísérteni őket – úgyhogy egyedül az afféle dolgokat szortírozták, mint az evőeszközök vagy az ételek. Ezekből pedig már most összegyűlt egy igen tetemes adag, úgyhogy Tristan a kezébe vette a zsákot, hogy levigye a földszinti szemetesbe.

Mikor a kezét porolgatva visszafelé tartott a harmadikra, hirtelen kinyílt a tárgyaló ajtaja, és egy csapat feketébe öltözött alak lépett ki rajta: a fiú egy pillanat múlva felismerte bennük Tony Starkot és a családját. Kővé dermedve figyelte, ahogy kezet fognak Furyvel, és lassan behúzódik mögöttük az ajtó: nem tudta, mennyit tudnak a csata körülményeiről, és arról, hogy ha ő egy kicsit gyorsabban fut, akkor Ginny még élne. Félt, hogy gyászukban csak a bűnbakot látnák benne, úgyhogy megpróbált észrevétlenül elsurranni mellettük, de pechére Morgan felismerte a korábbi találkozóról.

– Tristan? – szólt utána meglepetten. A fiú magában átkozódva összeszorította az ajkait, és a tőle telhető legsemlegesebb arcot magára öltve visszafordult feléjük.

– Mr. Stark, Mrs. Stark, Morgan – biccentett. Pepper szemében felismerés csillant, Tony Stark ellenben úgy méregette, mint egy furcsa bogarat. A pillantása olyannyira hasonlított Ginnyére, hogy Tristan egyszerűen ránézni sem bírt. – Részvétem a lányuk miatt.

– Köszönjük – biccentett Morgan. – És részvétünk.

Tristan halványan elmosolyodott. Ezek szerint Ginny mesélt róluk a nővérének.

Mielőtt újra megszólalhatott volna, észrevette, hogy Starkékkal egy negyedik alak is van: egy gyönyörű, göndör hajú nő. Morgan értetlenül követte a pillantását, ám mikor észrevette, mit néz a fiú, bosszúsan a homlokára csapott.

– Bocs, őt elfelejtettük bemutatni. Tristan, ő itt Michelle Parker, Peter felesége. Michelle, ő Tristan Strange, Ginny barátja.

Tony szemöldöke a haja tövéig szaladt.

– Már elnézést, de... A barátja? Mármint, olyan barátja?

– Örvendek, Tristan vagyok. – A mágus sietve kezet nyújtott Michelle-nek, mielőtt Tony túlságosan belemelegedne a témába. A nő halovány mosollyal megszorította a kezét, de a szeme komoly maradt. Tristan még mindig gyönyörűnek találta, mégis elszomorodott, ahogy ránézett: Michelle tekintetén látszott, hogy valamikor cinkos fénynek adott otthont, most viszont üresen és reményvesztetten csillogott.