Assemble - Bosszúvárók 1.

Strange

  Virginia Stark élvezte a tengerpartot. A nap ezerrel sütött és a homokot is felmelegítette, úgyhogy levette a papucsát és mezítláb kezdett sétálni az italospult felé. Az anyja és a nővére a tengerben fürödtek, őt azonban mindig is jobban vonzotta a bár, főleg az ott fellelhető jóképű egyedek és még jóképűbb italok.

  Megállt a kis, szalmatetős bódé előtt, és szemrevételezte a kínálatot. Furcsa, nem is emlékezett, hogy a strand ezen szakaszán nyílt egy ilyen italozó – bár az is igaz, hogy rég jártak Californiában.

  – Helló – ugrott föl az egyik bárszékre. 

  – Mit adhatok? – pillantott rá a mixer. Ginnyt meglepte, hogy egyáltalán nem visel pólót, de mivel később is akart még gyönyörködni a látványban, inkább visszafordította a tekintetét a fiú arcára. 

  – Egy sex on the beach jól esne – vonta fel a szemöldökét talányosan. 

  A srác hangosan felnevetett, és visszafordulva elkezdte keverni Ginny italát – még a személyijét sem kérte el. A lány a lábát lóbálva nézelődött, és a feje fölötti hangszóróból szóló dal ütemére dobolt a pulton. 

  – I love it when you call me senorita... - dúdolta, de zavarta, hogy a zene nagyon halkan szólt. Igazság szerint csak azért hallotta meg, mert ez a szám az ébresztője is. 

  Várjunk csak egy percet...

  Ginny kinyitotta a szemét, és fájdalmas nyögéssel konstatálta, hogy a szobájában van. Semmi tengerpart, semmi félmeztelen mixer, semmi alkohol. Sőt, ami azt illeti, valószínűleg még el is késett. 

  Leállította az ébresztőjét és gurulva elindult az ágya széle felé. Egyedül bitorolt egy duplaágyat, ami ugyan praktikus volt, mert rengeteget dobálta magát álmában, kész kínszenvedésnek tűnt kikelni belőle. Mikor végre nagy nehezen felkászálódott, gyors pillantást vetett az órájára; hét óra negyven perc. Lendon meg fogja ölni. 

  Elindult a fürdőszoba felé, de félúton rájött, hogy nem állított be magának zenét a készülődéshez, úgyhogy vissza is fordult. Mikor azzal is megvolt, végre tényleg elkezdte rendbe szedni magát; letörölte az arcát, csinált egy lófarkat szőke, egyenes hajából és a fogát is gyorsan megmosta.

  Megérkezett a ruhásszekrénye elé és találomra kiválasztott egy zenekaros pólót túlméretezett kockás inggel. Fekete farmerja a székén pihent, úgyhogy gyorsan azt is magára rángatta. 

  Felkapta a tabletjét és a kocsikulcsát, majd kiszáguldva az üres házból elindult a kocsija felé; egy leharcolt Ford modell volt időnként csattogó motorral és irreálisan magas javítási költségekkel, de ő azért szerette. Ledobta a cuccait a hátsó ülésre, becsapta maga mögött az ajtót, és rálépett a gázra. 

  Ha most radaroznak, rámegy a gatyám – futott át a fején, és rá se mert pillantani a műszerfalra, hogy lássa, mennyivel megy. Queens ezen részén látott már járőröket reggelente, így inkább lefordult egy kis mellékutcába, ahol tudta, hogy nem fogják lemeszelni.

  Good morning Baltimore – dúdolgatta magában, ahogy végigdübörgött a csöndes házak között. Ebben a városrészben jobbára nyugdíjasok laktak, azok meg már úgyis fönt vannak. Legalább előbb indulhatnak keseríteni az ifjúság életét a buszon. 

  Befordult az utcába, ahol a barátja lakott. Hamarosan meg is pillantott egy szőke, szikár alakot az út szélén; Lendon Rogers botjára támaszkodva, táskáját fél kézzel lóbálva türelmetlenül várakozott a háza előtti padkán. Mikor megpillantotta a féltéglaként közeledő kocsit, intett és elindult felé. Ginny rálépett a fékre, és lehúzva az anyósülés ablakát kikiáltott: