Assemble - Bosszúvárók 1.

Egyedül meghalni

Ryker teljesen magába zuhant. Miközben Lila az utolsó sorokat olvasta, odabotorkált az asztalhoz, kihúzott magának egy széket, és az arcát a kezébe temetve csak arra bírt koncentrálni, nehogy szégyenszemre elsírja magát az egész csapat előtt.

Elmentek. Megint csak úgy szó nélkül, búcsú nélkül elmentek. A legutóbbi ilyen alkalommal Skendar alig élt, amikor visszakapta. Vajon most mi lesz, mikor visszajönnek?

Ha visszajönnek?

– Szerintetek sikerülhet nekik? – hallatszott Wanda bizonytalan hangja az asztal túlfeléről. – Megtalálhatják Asgardot?

– Ha a Végtelen kövek visszatértek, semmi nem zárja ki, hogy egy egész bolygó is újjászülessen – spekulált Ginny. – Mármint szerintem. Meg kéne kérdeznünk Tristant.

– Számít, hogy Asgard visszatért-e, vagy sem? – tárta szét a karját Lila. – Skendarék elmentek megkeresni, akár létezik, akár nem. Ez a lényeg.

Ryker egyetértett az íjásszal. Csak arra bírt gondolni, hogy Skendar képes volt úgy elmenni, hogy mindössze egy levélben búcsúzott el, hogy képes volt sokéves barátságukat egyetlen aláírással lezárni.

Kizárt, hogy azt hitte, nem fogja megkeresni Thanos seregét. Biztosan tudta, ahogy azt is, hogy ha megteszi, nagy valószínűséggel nem ússza meg ép bőrrel.

Skendar pontosan tudta, milyen öngyilkos küldetésre vállalkozik, de inkább lelécelt az űrbe, minthogy a barátjaként búcsút vegyen tőle. Annyit sem számított neki, hogy még egyszer utoljára a szemébe nézzen.

Ryker keserűen gondolt arra az estére, amikor Sigra visszahozta a barátjuk összeroncsolódott testét a főhadiszállásra. Szinte hallotta is a pendülést, amellyel a Végtelen kesztyű kiesett a betonra, benne a Kövekkel, amiket a testvérek elloptak.

Legalábbis eddig azt hitte, hogy ellopták. Úgy tűnik, valójában aznap este Skendar volt az, aki valóban megszerezte a Lélek követ.

Lelket lélekért.

Rykert Sigráért.

Egyetlen szó nélkül felkelt az asztaltól, és a csapat kérdéseire fittyet hányva kisietett az ebédlőből. Az ajtóban összeütközött Vitával, aki éppen befelé igyekezett – némán kikerülte, és haladt tovább.

– Nézz már a szemeddel! – kiabált utána a lány. Ryker még hallotta, ahogy megkérdezi a csapat többi tagjától:

– Mi történt?

De a választ már nem hallotta. Rohant tovább az emeletére, minden egyes megtett lépcsőfokkal a szíve egyre hevesebben dobogott.

Újra ő lett a második egy olyan embernél, akiről azt hitte volna, sose hagyja el. Mindig mindenkinél csak a második helyre volt elég: Ginny Tristant választotta helyette – és ha Lila fel nem nyitotta volna a szemét, talán még mindig vele lenne –, amikor visszatért a halálból, Lila inkább Pietróval foglalkozott, minthogy neki segítsen, most pedig Skendar pontot tett az eltávolodásuk végére azzal, hogy búcsúzás nélkül lelépett.

Torkig volt a helyzetével. Végre valakinél első akart lenni... Leginkább saját magánál.

Vetett egy pillantást a leszállópályára. A gép, amit eddig szerelgettek, még mindig ott állt a hangár mellett – Sigráékban legalább volt annyi becsület, hogy nem azt vitték el, hanem egy másikat.

Ezzel ő fog elmenni Thanosért.

– Remélem, nem téped majd szét a barátság karkötőtöket – szólította meg valaki az ajtóból.