Assemble - Bosszúvárók 1.

Az Idő köve

A lányok félúton lebegtek az alvás és az ébrenlét között, mikor mozgás támadt a leszállópályán. A látogatók a sötétség leple alatt érkeztek, a gépük lopakodó üzemmódban – ha Ginny nem nézett volna éppen az égre, mikor beléptek a légtérbe, talán senki nem veszi észre az érkezésüket.

– Lila – böködte meg a barátnője oldalát. Az íjász felhorkant, és nyűgösen a másik oldalára fordult a nyugágyban.

– Mi van?

– Valakik vannak a leszállópályán. – Ginny lassan, mintha az idegenek megláthatnák lentről feltápászkodott a székéből, és az ablakhoz settenkedett. Lilának varázsütésre kipattant a szeme.

– Mi van?!

– Beakadt a lemez? – sziszegte Ginny. – Azt mondtam, valakik vannak a leszállópályán.

Lila kihengeredve az üléséből előhúzott egy apró, kerek lencsét, amely olyan vékony volt, hogy mikor az íjász lapjával tartotta, teljesen elveszett a lámpák fényében. A lány odakuporodott Ginny mellé az ablakhoz, és a szeme elé emelte a lencsét – a látvány azonban teljesen letaglózhatta, mert szokásától eltérően némán, tátott szájjal bámulta a leszállópályát.

– Ezt nem hiszem el – suttogta. Ginny frusztrált pillantást vetett rá: sokért nem adta volna, ha a barátnője végre valami információval is szolgál.

Lila azonban akármit is látott, megtartotta magának. Zsebre vágta a távollátó lencsét, felkelt az ablak elől, és a kezét nyújtva Ginnyt is felhúzta, miközben már a labor ajtaja felé viharzott.

– Lesz mit megmagyarázniuk – dünnyögte maga elé.

A földszinten Pietro és Vita is hozzájuk csapódott, szemmel láthatóan ugyanolyan tanácstalanul, mint a két lány. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy a titokzatos éjszakai látogatókból egy életre elegük van – a legutóbbi hasonló alkalommal Sigra beállított a sérült Skendarral és a Végtelen kesztyűvel, azóta pedig minden elcsesződött. Ezek után mérsékelten voltak kíváncsiak bárkire, aki az éj leple alatt sunnyogott be a főhadiszállásra.

– Azannya! – füttyentette egy férfi a fogadócsarnokban. – Szépen kicsípték ezt a helyet, amióta itt jártam.

A Bosszúvárók egy emberként torpantak meg. Úgy fest, ezek a látogató beengedték magukat.

– De hol van mindenki? – Ez meg egy nő – egy mély, rekedt hangú nő.

– Ha tippelnem kéne, azt mondanám, a lépcsőn kuporogva próbálják kitalálni, hogyan likvidáljanak minket.

Ezt a férfit viszont egyből megismerték.

– Loki! – hördültek fel egy emberként. Ginny agyát kezdte elborítani a vörös köd, ahogy ledübörgött a hátralevő pár lépcsőfokon: most lekapja a tíz körméről, számonkéri, hogy hova tűnt a New York-i csata után...

Mikor azonban meglátta a férfi társaságában érkező idegeneket, akaratlanul is megtorpant. Még soha életében nem látta őket, egyikükről mégis tudta, hogy kicsoda.

A Loki mellett álló férfi magas volt, szőke haja és szakálla is széles vállait verdeste. Látszott rajta, hogy sok súlyt veszített rövid idő alatt, bár a pólója alatt húzódó sörhas arról árulkodott, hogy még mindig úton van a fogyás felé. Világoskék szemei és fölül kissé görbe orra Ginnyt Skendarra emlékeztették.

– Sziasztok! – Thor szélesen elmosolyodott, mikor meglátta a lány mögött felsorakozó csapatot. – Ti vagytok a Bosszú... Bosszúvágyók, ugye?

– Bosszúvárók – motyogta Ginny. Nem tudta hova tenni az asgardiak hirtelen felbukkanását pont most, amikor egészen eddig feléjük sem szagoltak. Nagy nehezen elfordította a pillantását Skendar apjáról, és széttárt karokkal Loki felé fordult, aki olyan büszke arccal állt a fivére mellett, mintha egymaga hozta volna el a világbékét.

– Mire véljem ezt? – vonta fel a szemöldökét a lány.

– Hoztam egy kis segítséget – felelte Loki kenetteljesen. – Úgy tudom, minden segítő kéznek nagy hasznát veszitek.

– Azt látom, hogy hozott segítséget – dobbantott a lány. – De miért? Mit vár tőlünk cserébe?

– Miért várnék bármit is?

A Bosszúvárók felvonták a szemöldöküket, de még Thor és a társaságát adó nő sötét bőrű nő is úgy fordultak felé, mintha hirtelen más nyelven kezdett volna beszélni. Loki megforgatta a szemét, és már nyitotta a száját, hogy magyarázkodjon – de nem volt rá szüksége. Ginny elkapott a szemében egy olyan jól palástolt érzelmet, amit csak egy Lokihoz mérhető szélhámos ismerhetett fel.

– Bűntudata van – fonta karba a kezét. – Csak nem Sigra miatt?

Loki összeszorította a száját – Ginny tudta, elégtételt kéne éreznie, amiért a férfi végre megkapja méltó büntetésért New Yorkért és azért, hogy eltűnt, amikor szükségük volt rá, de nem bírta, csak sajnálni. Sajnálta őt és Sigrát, amiért egyikük sem lehetett tanúja a másik bátorságának.

– Elmentek – jelentette ki hirtelen. – Ő és Skendar. Elmentek megkeresni Asgardot.

– Ezt nem értem – lépett előre a nő. – Pontosan tudják, hogy hol van Asgard.

– Nem az újat – nézett a szemébe Ginny. – A régit.

A három asgardi olyan döbbent hallgatásba süllyedt, mintha hirtelen megsüketült volna a világ.

A csapat átvezényelte a beszélgetést az étkezőbe, de a bemutatáson kívül alig esett köztük pár szó. Valkyrie, a fivérekkel érkező nő (és mint utóbb kiderült, Asgard királynője) ezer fős hadsereget ígért a Bosszúváróknak, de előre figyelmeztette őket, hogy a nagy részük önkéntes, ehhez mérten képzetlen és fegyvertelen. Lila megígérte, hogy felfegyverezik őket, de hogy miből és hogyan, azt egyikük sem tudta volna megmondani.

A közös hallgatást az ajtó nyitása szakította félbe – a belépő Tristan legalább olyan döbbenten bámult az asgardiakra, mint azok őrá. Ginny gyomra a torkába szökött a mágus látványára, teljesen elfeledkezett róla, hogy időközben ő is megérkezett.

Szinte meglepődött rajta, hogy ugyanúgy néz ki, mint mikor utoljára látta. Fekete haja összefogva a tarkóján, sötét szemei zárkózottak, a bőre sápadt. A lányba belehasított a felismerés, hogy ha nem ismerné a fiút, újra és újra bele tudna szeretni – de ismerte, nem szeretett bele újra, és nem is gyászolta azt, ami köztük volt. Azt sajnálta, hogy Tristan itt van, Ryker pedig fent az űrben.

– Loki – ugrott meg a fiú szemöldöke. – Hirtelen úgy döntött, jó útra tér?

– Azt mondják, sose késő változni – villantotta rá a férfi a szokásos behízelgő vigyorát. Tristan megforgatta a szemét, és a csapat többi tagjára egy pillantást sem vetve odamasírozott a tálalószekrényhez. Előhúzott belőle egy kis csomag különös illatú szárított füvet, feltett forrni egy kanna teavizet, és míg a főző sípolni nem kezdett, a konyhapultra támaszkodva dobolt az ujjaival.

– Mi ez? – ráncolta az orrát Vita, mikor megcsapta a keverék orrfacsaró szaga.

– Citromfű tea. Kis idegerősítő – emelte meg feléjük a bögréjét Tristan. – Apám bejön holnap reggel.

Ginnyt rossz érzés kerítette hatalmába – kérdeznie sem kellett azonban, a mágus ivott egy kortyot a teájából, és önkéntesen fogott a magyarázatba.

– Működésbe fogjuk hozni az Idő kövét. Megpróbálunk belenézni a jövőbe, hogy lássuk, mikor érkezik Hela, és mi ellene a legjobb taktika.

A csapat megfeszült ültében, de egyikük sem ellenkezett. Miért nem jutott ez eszükbe előbb! Ginny gyomra mintha csomót kötött volna magára: holnap meg fogja tudni, mi lesz velük a jövőben, és még nem állt készen erre a tudásra. Hirtelen ő, aki a bizonytalanságnál semmit nem gyűlölt jobban, azt kívánta, bár tovább tudatlan maradhatna – félt, hogy amit látni fog, csak még jobban elborzasztja majd.

– Van hol aludniuk? – fordult Lila az asgardiak felé. A hangja megremegett, mire lezárhatta volna a mondatot. – Ha nincs, szívesen előkészítek önöknek pár szobát.

– Az jó lenne – bólintott Valkyrie ugyanolyan megrendülten, mint ahogy a csapat is érezte magát.

Az íjász bólintott, és felkelt az asztaltól, hogy elkalauzolja a vendégeket a szállásukra. Elhaladtában végigsimított Pietro székének a karfáján, a férfi pedig kihasználta az alkalmat, hogy leheljen egy gyors csókot a kézfejére. Ginny mellkasa kellemetlenül összeszűkült – mindent megadott volna azért, hogy Ryker is megszorítsa az ő kezét.

De talán holnap reggel kiderül, hogy a fiú életben maradt-e. Ha nem szerepel a csapat jövőjében, biztosan tudhatja majd, hogy meghalt.

Köszönés nélkül felkelt az asztaltól. Tudta, illene valamit mondania az asgardiaknak, legalább egy köszönömöt, amiért eljöttek – de azon kapta magát, hogy dühös rájuk. Hol voltak eddig? Mit csináltak, amíg ők vért izzadtak Wakandában és Szokóviában? Miért nem jöttek, mikor igazán nagy szükségük volt rájuk?

Becsukta maga mögött a labor ajtaját. Építenie kellett valamit azonnal, különben megőrül. De mit építsen? Már mindennel elkészült.