Assemble - Bosszúvárók 1.

Csillagnézés

A wakandaiak egy nappal Liláék után futottak be – magukkal hozták Okoyét és még egy generálist, akit a csapat nem ismert, a többi katonát a saját szeretetotthonaikban szállásolták el.

– Ide körülbelül nyolcszázan jöttek velünk – számolt el Sam'el a Bosszúvárókkal. – A többiek transzportálásához Tristan portáljaira lesz szükségünk. Ő hol van?

– Gőzünk sincs – vont vállat Lila érdektelenül. – Valószínűleg a többi mágust hajkurássza Timbuktuban, vagy hol a viharban.

Sam'el elnyomott magában egy vigyort, ahogy hátradőlt a székében.

– Mennyi emberre számíthatunk körülbelül? – kérdezett rá Vita. – Mondd, hogy ez a nyolcszáz nem a seregetek nagy része

– A legutolsó számlálás alapján körülbelül öt-hatezer fővel számolhatunk – lépett elő Okoye a király intésére. A Bosszúvárók felvillanyozva néztek össze, mert ez csaknem kétezerrel volt több, mint amennyit a királyi pár ígért nekik indulás előtt. – Kiküldtük a behívót a kadétoknak és a tartalékosoknak is, ők még ezer főt tesznek ki. A csata napján pedig, ha a mágus barátotok portáljai működnek, az állatokat is ide tudjuk majd szállítani.

– Mi húsz hajót és ötszáz katonát szereztünk a haditengerészettől – egészítette ki Vita. – De megígérték, ha nagyon bedurvulna a csata, küldenek még húszat.

– Minő nagylelkűség – ironizált Patricia a haját tekergetve.

Ginny a terem sarkába húzódva hallgatta az eszmecserét. Tegnap óta, mióta Ryker elment, nem volt teljesen önmaga, így jobbnak látta, ha kihúzza magát a hadi tanácskozás alól – jelen helyzetben még a saját ítélőképességében sem bízott. Az esze java részen folyamatosan azon járt, vajon mi lehet a fiúval, vajon megérezné-e a halálát úgy, mint legutóbb?

Ha meg is halt, mikor fog kiderülni? Ha nem tér vissza hozzá hónapok, évek múlva sem? Egyáltalán, ha nem látja a holttestét, képes lesz elfogadni, hogy meghalt, vagy egy életen át fog várni rá, mint egy megszállott?

Fogalma sem volt, miről folyt a társalgás, így igencsak meglepődött, mikor egyszer csak Mirage jelent meg az ebédlő ajtajában. A lány szokás szerint befonta a haját, de most kivételesen farmert és egy egyszerű pulcsit viselt. A többiek már csak lazán intettek neki, a királyi pár azonban, amikor meglátta a homlokában az Elme követ, kis híján leborult a székéről.

– Megcsináltad – suttogta Patricia Ginny felé fordulva. Döbbenetében olyan fehérré sápadt, akár az előtte álló asztal lapja. – Te bolond, tényleg megcsináltad.

– Örvendek – mosolyodott el Mirage barátságosan. Ginny ezt már többször is megállapította magában, de minden alkalommal újra és újra eszébe jutott, hogy a lánynak gyönyörű a mosolya. – Mirage vagyok. 

– Sam'el Udaku – nyújtott neki kezet a fiú sietve. – Megtiszteltetés.

– Részemről – hajtott fejet könnyedén Mirage. Ginny szívébe végre befészkelte magát valamiféle meleg érzelem: a büszkeség, mert lehet, hogy a lány udvariassága a számítógépes múltjából fakadt, de hogy kedves mosolya és barátságos stílusa nem, az is biztos. Egyszerűen ilyennek született, ilyen volt attól a pillanattól fogva, hogy leszállt a pulpitusról a Stark Industriesnál.

– Igazság szerint Ginnyért jöttem – fordult a lány felé Mirage. – Ma kezdünk edzeni a... hát... ezekkel – mutatta végül fel a kezeit, amelyek körül ugyan most nem gomolygott vörös köd, a lány mégis gyorsan összezárta őket. – Van kedved jönni?

Ginny egykedvűen nézett körbe a csapaton. Eddig sem zavart sok vizet, tökéletesen megvannak nélküle... Neki pedig nem mindegy, hol nem csinál semmit? Vállat vont, és bólogatva csatlakozott Mirage-hoz.