Assemble - Bosszúvárók 1.

Tesseract

A csapat egész éjszaka és egész nappal tanácskozott, mégse jutottak egyről a kettőre. Ötletük sem volt, hogyan szökhetnének meg fegyverek és külső támogatás nélkül, ráadásul az sem lendítette őket előrébb, hogy ha Sigra figyelme lankadt, rögtön egymásnak estek. A legátláthatóbbtól a legcsavarosabbik minden ötlet eszükbe jutott, de egyben az összes egyezett: ha nem sikerült kiiktatniuk az őrséget, egyik terv se ér semmit.

– El kell érnünk, hogy bejöjjenek ide – szögezte le Patricia. – Ha nincsenek sokan, akár kézitusában is legyőzhetjük őket.

– De miért jönnének be? Soha nem néznek ránk, csak a kaját csúsztatják be – húzta el a száját Skendar,

A szavai hallatán Sigra felkapta a fejét, és a száját ördögi mosolyra húzva körbenézett a csapaton.

– És mi lenne, ha eltűnnénk egy kicsit?
   Ryker biztos volt benne, hogy ebből vagy az évszázad szökése, de vagy nagyon csúnya vérfürdő lesz, de nem tudott a lánnyal vitába szállni. Kerültek ennél már meredekebb helyzetbe is – valahogy ezt is megoldják majd.

– Szóval azt mondod, üljünk itt, amikor az őrök besétálnak?! – Ryker immáron biztosra vette, hogy Sigra terve bukásra van ítélve. Hogy a francba ,,tűnhetnének el", ha a szoba közepén fognak ülni?!
  
– Rátok fogok bocsátani egy egyszerű illúziót, amitől majd úgy tűnik, hogy nem vagytok itt – magyarázta a lány türelmesen. – Láthatatlanná teszlek titeket!
  
– Meddig fog ez kitartani? – kérdezte Lila aggodalmasan.
  
– Amíg meg nem mozdultok. Nagyon fontos, hogy még levegőt se vegyetek, különben mindnyájan lebukunk.
  
Ryker és Skendar aggodalmasan néztek össze. Túl sok buktatója volt ennek az akciónak. A fiú biztosra vette, hogy belebuknak, és aztán... Abba inkább nem gondolt bele, mi lesz, ha a Nagymester és Loki tudomást szereznek a szökési kísérletükről.
  
– Amint mindketten a szoba közepére érnek, támadunk – fejezte be a terv vázolását Sigra,  Biztos, hogy el tudtok bánni velük fegyverek nélkül?
  
Lila és Skendar tettre készen bólintottak – ebben a pillanatban pedig meghallották, hogy a folyosó végén halk csilingeléssel megérkezik a lift.
  
Ryker lekuporodott a helyére, és a lélegzetét visszafojtva várt. Minden erejét latba kellett vetnie, hogy ne remegjen; semmi változást nem érzett magán. Biztosra vette, hogy Sigra illúziója egyszerűen nem működik, de még a szemét se merte oldalra mozdítani, mert mi van, ha mégis?
  
Az ajtó nyekeregve kitárult, és két megtermett őr lépett be tálcával a kezében. Ryker minden ízében megfeszült, mikor a két férfi arcán a szokott unott grimaszt meglepetés váltotta fel. Végighordozták a tekintetüket a szobán, és egy ízben egyenesen Rykerre néztek – de nem látták őt.

Ez csoda! Sigra varázslata működik!

Az őrök eldobták a tálcát, és közelebb léptek párat. Lila, aki egész eddig térdelőrajtban várakozott, abban a pillanatban felugrott az egyik hátára, Skendar pedig a másiknak rontott neki. Mindkettejüket a meglepetés erejével érte a támadás; alig telt el pár másodperc, és már szabaddá is vált a csapat előtt az út.
  
– Fantasztikusak voltatok! – kiáltotta lenyűgözötten Ryker.
  
– Tűnjünk innen! – Patricia egy mozdulattal leakasztotta az egyik őr csörömpölő kulcscsomóját, majd Sigra vezetésével mindnyájan kirohantak a folyosóra.
  
És ott megtorpantak.
  
– És most? – kérdezte Skendar. A pillanatnyi némaság mindnyájuk nevében beszélt.
  
– És most elő kéne kerítenünk egy működő hajót, amivel megléphetünk innen – toporgott Sigra. Ryker gyanította, hogy a lány nem véletlenül hallgatta el, mégis hol tudnának eltűnni innen.
  
Patricia hátradobta a haját a válla fölött, és sebes léptekkel elindult a lift felé. A csapat rohamvást követte, de a lány csak a fülkében állva árulta el, mire volt ez a nagy sietség:
  
– Idefele jövet megfigyeltem, hol a felszállópálya. Ott lesznek a gépek is.
  
Ryker egy megkönnyebbülten felsóhajtott– aztán eszébe jutottak a fegyverek.
  
– Mi lesz a cuccainkkal?!
  
Az egész csapat kihúzta magát – szinte hallani lehetett, ahogy mindegyikük agyán átfut egy ízes káromkodás. Ryker idegesen rágcsálni kezdte a száját: hogy fognak innen kijutni a fegyvereik nélkül?! Főleg, hogy bele se akart gondolni, mi mindent megtudhat róluk a Nagymester, ha ráteszi a kezét mondjuk a Vihartörőre...
  
Ez az.
  
– Skendar! – kiáltott a barátjára, amint kiszálltak a liftből. Lopott pillantást vetett a válla fölé; a számításai bejöttek. Az összes ajtó zárva volt. – Hívd magadhoz a Vihartörőt!
  
A szőke fiú szemében felismerés csillant, és azon nyomban kinyújtotta a kezét. Egy vérfagyasztó pillanatig semmi sem történt – majd a távolból csörömpölés és zúzódás zaja hallatszott, és a szekerce áttörve a legutolsó ajtót egyenesen Skendar kezében landolt.
  
– Nagy vagy – bólogatott Sigra elismerően. – Így le tudjátok követni az ajtókon a nyomát.
  
– Tudjátok? Te nem jössz velünk? 
  
A lány felsóhajtott, és tekintete a felső emelet – és ezzel a fogadóterem – felé vándorolt.
  
– Nekem más dolgom van. Találkozunk a hangárban. Ha nem érnék oda, ne várjatok rám.
  
Azzal már el is nyargalt a felfelé vezető lépcső felé, a liftre fittyet hányva. Ryker el sem tudta képzelni, mi fontosat találhatna a lány a tanácsteremben, de ráhagyta; főleg azért, mert a többiek már el is indultak a Vihartörő nyomában a fegyvereik felé.
  
Ryker boldogan üdvözölte a pisztolyát; most, hogy végre újra a kezében tudhatta, sokkal optimistábban tekintett a jövőbe. Ha már ott voltak, úgy döntöttek, hagynak némi jelet maguk után; Lila elhozott két rugós bicskát, aminek a kiugró éle a fiú szerint akár egy rinocérosz torkát is képes lett volna elvágni, Patricia pedig elemelt egy súlyos, elektromos halászhálót. A hercegné útmutatása alapján alig negyedóra alatt elvergődtek a hangárhoz – Rykert boldoggá tette a gépek látványa, de még nem mert reménykedni.
  
Ez az egész gyanúsan könnyű volt.
  
– Látjátok? – Loki karba font kézzel, kárörvendő vigyorral az arcán támaszkodott az egyik legnagyobb gép oldalának, körülötte sereglett az összes palotaőr, fenyegetően lengetve a fegyvereiteket. – Mondtam, hogy ide fognak jönni.
  
Ryker rémülten Skendarra pillantott. Hiszen a barátja kezében ott volt a Vihartörő! Loki másodpercek alatt fel fogja ismerni, és ahogy tudta, az ő és Thor viszonya sose volt épp felhőtlen... Lehet, hogy gyűlöletében akár...
  
Loki fütyült a szekercére.
  
– Elfogni őket!
  
Ryker gondolkodás nélkül biztosította a fegyverét, és mellkason lőtte az első támadóját. Látta, hogy mellette a társai is harcba szállnak; Lila szorgosan lődözte a nyilait, Patricia pedig kipróbálta magát az új hálójával. A két lány úgy küzdött, akár egy összeszokott duó; a hercegné befogta az őröket a hálóval, így aztán az íjász már könnyedén lelőhette őket.
  
De még így is túlerőben voltak. A csapat egyre visszaszorult a terem közepe felé, ahol egy éjsötét lyuk tátongott a padlón – Ryker nem akarta tudni, mi történne vele, ha átbucskázna a peremén.
  
Pár percnyi küzdelem után minden muníciójukból kifogytak. Tehetetlenül hagyták, hogy egy-egy férfi hátracsavarja a csuklójukat; Loki gúnyos nevetésébe a földre zuhanó fegyverek hangja is úgy vegyült, mintha kikacagnák őket.
  
– Mi legyen velük? – rántotta meg az egyik őr Skendar karját.
  
– Dobjátok le őket a szellőzőn – legyintett Loki nemtörődöm módon. Ryker viszolyogva megvetette a lábát a csúszós padlón; előbb fogja hagyni, hogy az egyik gólem kitörje a nyakát, de őt át nem hajítják ezen!
  
– Rohadt strici! – átkozódott Lila, ahogy ő is egyre közelebb csúszott a szellőző pereméhez. Ryker érezte, ahogy a talaj megindul a lába alatt, mintha futószalagon szállítanák a biztos halál felé – mikor azonban a bakancsa orra nekiütközött a peremnek, éles hang hasította ketté a levegőt.
  
– Állj! Húzzák őket hátrébb! Vagy ezt ledobom!
  
A fiúnak meglepetten pattant fel a szeme. A hatalmas nyílás másik oldalán Sigra állt, remegő kezét egyenesen a lyuk fölé tartva – tenyerében pedig azt a kék, fénylő kockát egyensúlyozta, amit a legelső napjukon láttak a fogadóteremben.
  
A Tér kövét. A Tesseractot.
  
– Nem hallották?! – A lány megbillentette a kezét, mire az összes őr ijedten hőkölt hátra. – El a barátaimtól, különben soha többé nem látják a Követ!
  
– Hogyan...? – lépett előre Loki a szemét meresztve. Ryker érezte, hogy a szorítás gyengül a karján, így kihúzta magát fogvatartója szorításából, és szaporán dobogó szívvel távolabb kúszott a szellőzőtől.
  
– Nem volt nehéz kiszúrni, hogy a darab a csarnokban hamisítvány. – Miközben beszélt, Sigra a perem mentén egyre közelebb lépdelt hozzájuk, de a kezét egy pillanatra sem húzta hátrébb. – Ellenben elárulta, hogy a kő itt van a Sakaaron. Már csak le kellett követnem a nyomait, és köztünk legyen szólva, nem volt egy nagy mutatvány.
  
Loki úgy meredt a lányára, mint aki menten rosszul lesz. Sigra kegyetlen mosolyra húzta a száját, majd pillantását a férfiébe fúrva az egyik hajó felé intett a fejével.
  
– Beszállás.
  
– Tessék?! – kapta fel a fejét Skendar.
  
– Magunkkal visszük – határozott Sigra. – Jól jöhet még az ereje.
  
– Nem megyek veletek – szögezte le Loki gúnyos mosollyal.
  
– Nem? Kár.
  
A lány szétnyitotta az ujjait, és a Tesseract egy pillanat alatt eltűnt a szellőző sötétjében. Ryker zsibbadó mellkassal bámult a pontra, ahol a nyílás elnyelte a kockát: hát tényleg ennyi, így tűnik el örökre egy Végtelen kő?!
  
Mielőtt bárki felocsúdhatott volna, Sigra elrugaszkodott, és kését a hozzá legközelebb álló őr mellkasába mártotta. Lila és Skendar kapcsoltak a leggyorsabban; kihasználták a meglepetés erejét, és alig pár másodperc alatt a felére csökkentették a támadóik számát. Amint megnyílt előttük az út, a csapat kilőtt, akár a nyílt: nem törődve a nyomukban süvítő golyókkal magukhoz szorították a fegyvereiket és rohantak az életükért.
  
Mire a legutolsóként érkező Sigra is felért, Patricia már be is izzította a hajtóművet. Alig emelkedtek el azonban a talajtól, a hajó kilengett, és új alak mászott fel a fedélzetre; Loki a szemében lobogó haraggal egyenesen a lányához lépett, és a falhoz penderítve egy kést szorított a torkához, amely ránézésre akkora volt, mint Ryker alkarja.
  
– Tudni akarom, hol a Tesseract! – sziszegte a lány arcába.
  
– Ha tippelnem kéne, azt mondanám, lent a csatornában – húzta el a száját Lila. Loki oda se nézve megrázta a fejét, és eszelősen megrázta Sigrát.
  
– Nehogy azt hidd, hogy csak az én illúzióimat könnyű felismerni. Hol van?!
  
A lány a kés pengéje fölött fölényes mosolyt vetett az apjára – mintha nem is azzal fenyegette volna, hogy elmetszi a torkát.
  
– A Kő a hajón van. De csak akkor kapod meg, ha segítesz nekünk.
  
Ryker szédülni kezdett. A Tesseract a hajón van?! Hiszen látta, ahogy aláhull a szellőzőbe! Vagy az csak illúzió lett volna? A fiú kezdett kételkedni a saját szemében.
  
– Miért kéne Midgardnak az én segítségem? – horkantotta Loki.
  
– Most mindenki segítsége kell nekünk. – jegyezte meg komoran Patricia.
  
– Kétlem.
  
– Nem érdekel, mit hisz és mit nem. – Skendar lassan maga elé húzta a táskáját, és felhajtotta a fedelét. A tarisznya belseje kéken ragyogott, akár a legtisztább tenger. – Ha segít nekünk, ez a magáé.
  
– Viszont ha nem, akkor leteszteljük, tudsz-e repülni – vont vállat Sigra vidoran. Ryker valamiért úgy érezte, a lánynak sokkal jobban tetszene a második forgatókönyv.
  
Loki egy végtelennek tűnő másodpercig habozva bámult Skendar táskájára, majd sóhajtva leeresztette maga mellé a kezét, és elvonult a gép hátuljába. Ryker elborzadva bámult a vigyorogva összepacsizó asgardiakra; ezeknek teljesen elment az eszük. Lezuttyant az ülésére, és elképzelte, milyen fejet fognak vágni Ginnyék, ha meglátják, mivel állítottak haza. ,, Ja, hogy azt hittétek, meghaltunk? Hát, nem, de bocs, hogy nem szóltunk. Kárpótlásul hoztunk egy Végtelen követ, és egy istent, aki anno romba döntötte New Yorkot, és szemmel láthatóan gyűlöli az embereket. Veletek mizu?"
  
Fáradt sóhajjal megmasszírozta az orrát. Kezdte úgy érezni, jobban járt volna, ha tényleg elnyeli az az akna, mint a hamis Tesseractot.