Assemble - Bosszúvárók 1.

Pulyka és Legolas

A gyíkemberek a szomszéd terem ajtaja előtt csoportosultak; Ginny első blikkre hármat számolt meg, aztán a folyosó sarka mögé kuporodva észrevett még egyet. Bizonytalanul pillantott a kezében szorongatott zászlórúdra; már nem volt annyira biztos a dolgában, de nem táncolhatott vissza.

Épp, mikor elindult volna, valami narancsos fénnyel elsüvített a füle mellett, és telibe találva a gyíkembereket félbe is vágta azokat. Ginny riadtan húzódott vissza a sarok mögé, és maga elé emelte a dárdáját, de csupán Tristant vette észre, ahogy bevágódott mellé a falhoz.

– Ez neked a kijárat?! – sziszegte a fiú, kezeivel újabb fegyvereket formálva. – És honnan a francból szedted azt a rudat?!

– Hosszú lenne most. – Ginny marokra szorította a zászlórudat, és a mágus mellé kuporodva felkészült a rohamra. – Hogy állunk?

– Nem túl fényesen. Ezek a nyomorultak egyre többen vannak.

A lány ennek nem örült túlzottan, ám ideje már nem maradt kifejteni a nemtetszését, a gyíkemberek ugyanis elértek a sarokig. Tristan kiiktatott kettőt, Ginny pedig egyet a rúddal, ám ezt inkább a meglepetésnek tulajdonította, mint az ügyességének. A biztonság kedvéért azért még megszúrta párszor – mikor büszkén felegyenesedett, észrevette, hogy a barátja már teljes lelki nyugalommal tart a másik terem felé, a nyomában három hullával. Na majd legközelebb.

Tristan az ajtó mellett állt, mikor Ginny odaért.

– Én nem nyitnék be csak úgy... – hadarta, ám a lány szokás szerint oda se bagózott; így, mikor szélesre tárta az ajtót, egy bot csattanva repült a homlokának.

– Te jó ég! Ginny! – Lendon bukkant fel a küszöb mögül, és aggodalmasan hajolt oda a fejét fogó lányhoz. Tristan magában heherészett, és valami olyasmit mondott, hogy ,,ő szólt előre".

– Finomabban is lehet közölni, ha nem bírsz... – nyögte Ginny, és óvatosan megtapogatta a lüktető pontot a homlokán. Biztos volt benne, hogy ennek a helyén hamarosan akkora púp nő, mint a Sziklás-hegység.

– Ne haragudj, csak azt hittem, hogy azok az izék jöttek vissza...

– Milyen izé... Ja, a gyíkemberek! Azokat kinyírtuk.

Tristan szemmel láthatóan megütközött az elnevezésen, de mivel eddig is türelmetlenül toporgott a falnak támaszkodva, inkább nem bocsátkozott vitába.

– El kell jutnom a szekrényemhez – ismételte Lendon. Ginny szívesen megkérdezte volna, mi a bánat van abban a szekrényben, ami ennyire fontos neki, de a mágus felismerve a helyzet komolyságát inkább előrelépett, és felajánlotta, hogy nyit egy portált. Lendon hálásan megköszönte, és a korábbi önmagával ellentétben habozás nélkül átlépett az izzó karikán.

– Velemész? – fordult a lány felé Tristan.

– Valakinek meg kell mentenie az életét – vont vállat Ginny. A fiú jót mulatott a megjegyzésen.

– Vigyázz magadra, Stark.

– Te is, Strange.

Azzal belépett a körbe.

Mire a portál bezárult mögöttük, Lendon már derékig merült a híres szekrénybe. Körülötte könyvek és füzetek hevertek szerteszét, de Ginny akkor lepődött meg igazán, mikor a barátja a bútor hátsó falát is kihajította a folyosóra. Kíváncsian közelebb lépett, és a fiú válla fölött bekukkantott a szekrénybe; minden jel szerint volt benne egy titkos, falba vájt rekesz, amiről Lendon valahogy elfelejtett említést tenni. A lány elhatározta, ezért később alaposan beolvas neki.