Assemble - Bosszúvárók 1.

Bajban vagyunk

Rég volt már ilyen jó reggele – Ginny ezt már akkor is megállapította, amikor belépve a közös étkezőbe friss kávét talált a kávéfőzőben, a hűtőben pedig még benne volt az a joghurt, amit tegnap beletett.

Ryker és ő hajnalban fejezték be az olvasást. Mindketten kihúzogatták azokat a részeket, amiket fontosnak találtak, és távozás előtt a fiú még a jegyzeteit is Ginny kezébe nyomta, hogy délelőtt át is szaladhasson velük Doctor Strange-hez. Ginny nem repesett az örömtől, amiért rá hárult ez a feladat – még mindig egy kissé félelmetesnek találta a férfit – de érezte, hogy talán ez ügyben tényleg nem az apját lenne a legnyerőbb ötlet odaküldeni.

– Jó reggelt! – lépett be a háta mögött Sigra. A lány már a szokásos ruháit viselte (fekete farmer, mohaszínű kapucnis pulcsi, lófarok), a kezében szerszámos ládát lóbált.

– 'Reggelt – biccentett Ginny. Sigra tétován letette a táskáját az egyik székre, elindult a kávéfőző felé, ám mikor meglátta, hogy Ginny előtte áll, inkább visszalépett. Egy darabig mindkét lány kínos csöndben bámult a másikra, próbáltak találni valamit, amit szóba hozhattak volna.

– Kérsz kávét? – vonta fel végül a szemöldökét Ginny. Sigra csaknem megkönnyebbülten bólintott, és leereszkedett az asztal mellé.

– Hogy állsz a robot-projekttel? – függesztette rá a tekintetét. A szőke megvonta a vállát.

– Haladok. – Eszébe jutott a tegnap éjszakai kutatómunka, és szinte azonnal tűzvörössé pirult az arca. – Cukor, tej?

– Semmi. – Sigra az arcán macskaszerű mosollyal kinyújtotta a kezét a bögréjéért. Ahogy hosszú ujjaival körülfonta az edény kerámiatestét, Ginny nem tudta nem egy ember nyakát képzelni a helyére.

Csak a pszichopaták isszák feketén a kávéjukat – futott át a fején a gondolat. Elővett az egyik fiókból egy kiskanalat a joghurtjának, ám mielőtt még eldönthette volna, melyik széket válassza, az ajtó harmadízben is kinyílt, és Ryker masírozott be rajta.

– Hölgyeim – biccentett a lányoknak mosolyogva. Ginny követte a szemével, ahogy a hűtőhöz lépett és kivett belőle egy üveg tejet, ám mikor a kezére tévedt a pillantása, inkább elfordult, mielőtt még a bőre mindent elárult volna.

– Jó reggelt – intett a fiúnak Sigra. – Remélem, fitt vagy és üde, mert ma szétkapjuk a hajtóművet.

– Pont erről álmodtam – csettintett a nyelvével Ryker. – Hogy milyen jó lenne végre szétkapni egy hajtóművet.

Ginny vigyorogva figyelte a kettős szópárbaját, de egy kellemetlen, szorító érzés akaratlanul is felkúszott a gyomrába – főleg, amikor Sigra elmosolyodott, és tudatosult a lányban, hogy milyen szép valójában a mosolya.

Ryker kitöltött magának egy pohár tejet, ám mielőtt még belekortyolt volna, elnyomott magában egy ásítást.

– Hosszú volt az éjszaka? – vonta fel a szemöldökét kajánul Sigra, majd mintha csak véletlenül jutna eszébe, Ginny felé fordult. – Tényleg, te hol voltál tegnap? Kölcsön akartam kérni a kombinátfogódat, de nem találtalak sehol.

Ginny és Ryker akaratlanul is egymásra pillantottak. A lány tudta, milyen gyorsan kapnak szárnyra a pletykák, főleg ebben a csapatban, de úgy érezte, talán azzal, ha azt mondja, együtt tanultak a fiúval, nem árul el túl sokat.

– Velem volt – jelentette ki Ryker. – A könyvtárban.

Sigra kaján vigyorra húzta a száját. Ginny kinyitotta a száját, hogy magyarázkodni kezdjen, de még szóhoz sem juthatott, a magas lány már a barátjához is fordult, hogy átnyúlva az asztalon meglökhesse a kezét.