Assemble - Bosszúvárók 1.

Fury ajánlata

Ginny még akkor is mélyen a gondolataiba merült, mikor az anyja kocsija befordult a házuk feljárójára. Pepper nem sokkal azután talált rá, hogy Fury köddé vált, s mivel a lány látta, milyen hisztérikus állapotban van, nem vitatkozott az ellen, hogy hazavigye.

Útközben többször is próbálta elérni Lendont, ám a fiú egyszer sem vette föl. Ginny percről percre jobban aggódott, úgyhogy megpróbálta valahogy lefoglalni a gondolatait, amik azonban úgy csapongtak össze-vissza, hogy egészen belefájdult a feje.

– Igaz, hogy bent maradtál az iskolában segíteni? – törte egyszer csak meg a csöndet Pepper. Ginny némán bólintott.

– Miért?

– Féltem, hogy Lendon és Tristan egyedül maradnak azokkal a... lényekkel – nyelt egy nagyot a lány. – Tennem kellett valamit.

Szívesen beszélt volna tovább, ám az anyja tekintetében felcsillanó fájdalom elhallgattatta. Újra megpróbálta tárcsázni Lendont, de a vonal süket maradt – pedig Ginny annyira beszélni akart valakivel, hogy kis híján felkiáltott tehetetlenségében.

Persze megértette az anyját is. Tudta, mennyire nehezen heverte ki a férje elvesztését; nem lehetett könnyű, hogy utána minden jel szerint a lánya is az ő útjára tévedt. Ginny biztos volt benne, ha elhatározza magát a Shield mellett, lesz egy pár kemény köre Pepperrel.

Magához vett egy rúd szalámit a hűtőből, és felmenekült a szobájába, mielőtt Pepper beért volna a házba. Tudta, hogy az anyja csak faggatná, de jelenleg neki is csak kérdései voltak, válasza annál kevesebb. És Lendon még mindig nem vette fel.

Hogy kiverje a fiút a gondolataiból, leült, és bekapcsolt egy dokumentumfilmet az apjáról. Ha nem tudta volna kívülről, fogalma sem lett volna, mi zajlik a képernyőn – kételyei és ötletei jószerével egymással küzdtek a lány figyelméért.

Hol tudna megtanulni hősként viselkedni? Kitől? Még mindig biztos volt benne, hogy ez a pálya nem neki való – hiszen miben különbözik ő a többi embertől?! Nincsenek emberfeletti reflexei, mint Lilának, nem tud varázsolni, mint Tristan, és páncélja sincs, mint Lendonnak.

– De legalább megvan mind a két szemem – motyogta magának, és sírósan felnevetett.

Mielőtt tovább emészthette volna magát, meghallotta, hogy felsír a csengő a bejárati ajtó előtt. Levette a fejhallgatóját, de annyira nem érdekelte a váratlan látogató, hogy ki is mozduljon a szobájából – egy másodperccel később azonban mégis a lépcsőn találta magát, hiszen ezeket a lépteket a koporsójából is megismerte volna. Két elnyűtt sportcipő nyiszorgása, és egy bot diszkrét koppanása.

– Lendon! – kiáltotta már akkor, mikor leért a földszintre. A lendület miatt átcsúszott a konyhába, de még így is észrevette a barátja langaléta alakját a küszöbön. – Lendon!

Mire kiért az előszobába, Pepper már be is tessékelte a fiút a házba. Ginny kegyetlenül félretolta az anyját, hogy a barátja nyakába ugorhasson; Lendon csaknem hanyatt esett a lány ereje miatt.

– Jól vagy? – kérdezték kórusban, miközben még mindig egymás nyakán csüngtek. Ginny halkan felnevetett, és elhúzódva a két keze közé fogta Lendon arcát, hogy alaposan szemügyre vehesse. A fiún nem látszott komolyabb sérülés, leszámítva néhány karcolást és a lenyomatokat, amelyeket a pilótaszemüveg hagyott az orra körül. A tekintete is ugyanolyan élénken csillogott, így Ginny a támadás óta először végre teljesen megkönnyebbült.

– Egész délután hívogattalak! – Már nem haragudott Lendonra, de ez nem jelentette azt, hogy nem fogja lehordani. – Hova tűntél?!

– Volt egy ,,kellemes" beszélgetésem Furyvel.