Assemble - Bosszúvárók 1.

Haditerv

Ginny igen sokadjára átkozta el magában a vibraniumot, ám a csökönyös fém mindezen szóvirágok hatására sem volt hajlandó megadni magát – továbbra is részvétlenül csillogott a műtőasztalon, mellette a sugárvágó, amivel a lány nekiesett. Próbálkozhatott volna persze flexszel is, de nem mert ilyen barbár eljáráshoz folyamodni egy ilyen kényes ügy esetében – így viszont szívott, mint a torkosborz.

Letolta a védőszemüvegét az orrára, és újra nekifeszült. A szerszám megugrott a kezében, de Ginny most nem engedett – egy perc múlva pedig még egy apró rándulás jelezte, hogy ezúttal sikerrel járt. Diadalittasan elvigyorodott, és egy huszárvágással végre lenyeste a felesleges részt a jövendőbeli lábszárvédőjéről.

Óvatosan lefújkodta róla a port, és egy ujjával végigsimított a frissen levágott élen. Tökéletesen sima volt, nem is kell majd lecsiszolni. Hiába, azért a vibranium nem hazudtolta meg magát – el se merte képzelni, mégis miből készítettek fegyvert a szülei idejében, amikor Wakanda még nem kereskedett ezzel az anyaggal.

Gyorsan átfutott egy csiszolóval a téglalap élén, hogy ne vágja majd meg a lábát, a levágott darabot pedig bedobta az ,,Újrahasznosítás" nevű vödörbe. Arra is volt már ötlete, hogy azokkal mit csináljon, de egyelőre nem tartott még ott. Óvatosan, mintha csak a gyereke lenne, a karjába vette a lecsiszolt lapot, és átvitte a F.R.I.D.A.Y kivetítője alatti kis asztalhoz, amelyen már három másik hasonló részlet és a fő attrakció, a hálóvető hevertek.

– Tegyél fel kérlek egy albumot – vetette oda a szervernek, miközben az asztalra szerelt lámpa fénye alá tartva óvatosan három szál rézkábelt húzott elő a nagy csomóból.

Most mihez lenne kedve? – érdeklődte F.R.I.D.A.Y.

– Nem tudom. Most valami modernebbre vágyom... Legyen Linkin Park.

Linkin Park, mint modern?

Ginny a szemét forgatta. Mégis mióta lett egy program szarkasztikus?

– Modernebb, mint a Sex Pistols.

Melyik albumot tegyem fel?

– A Meteorát – vágta rá Ginny egyből. Ez volt a kedvence.

Megvárta, hogy a fiúk a lemezen belecsapjanak az első akkordba, akkor hajolt csak a lábával dobolva a kábelek fölé. Múlt éjszaka és az előző nap már annyiszor végezte el ezt a műveletet, hogy csukott szemmel is képes lett volna megcsinálni, mégis kínos odafigyeléssel kezelt minden hajlítást és hegesztést – elég egyet hibáznia, és a csata közepén lezuhan az égből, vagy valami annál is rosszabb.

Egy óra szaszerolás árán összekötötte a lábszárvédőt a bokavédővel. Bosszankodva csóválta a fejét, mert nem tudta, hogy mit kezdjen a kilógó huzalokkal. Nyilvánosan mutogatni a kábeleit ország-világ előtt, még ekkora szégyent! Az alsóneműjét is szívesebben körbehordozta volna New Yorkban, mint ezt.

Megrázta a fejét. A szépítésre ráér később is, a lényeg most az, hogy kész legyen a csatára. Thanos holnapután érkezik, és egyelőre csak a páncél bal fele volt készen. A szekrényéhez ment, kivett egy újabb lapnyi vibraniumot, és azt is nekiállt kimérni – ebből lesz majd a mellkasvédője. Mire ezt méretre vágja!

Annyira belemerült a centijeibe, hogy észre sem vette a folyosón közeledő Tristant, aki elfeledkezve róla, hogy a lány laborját kód védi, meghúzta a kilincset, mire az egy adag áramot lökött a kezébe. A fiú a folyosó másik oldalának repült, és összecsuklott a fal tövében.

– I want to heal, i want to feel... – dúdolta mindeközben Ginny.

Miss Stark – szólt közbe óvatosan F.R.I.D.A.Y.