Assemble - Bosszúvárók 1.

Nepáli nyelvlecke

  Loki egészen addig kényelmetlenül feszengett, míg Ginny abba nem hagyta a nevetést. A lány maga sem tudta, min szórakozik ilyen jól – egyszerűen jól esett látnia, hogy valaki, akit ennyire gyűlölt, a saját egója csapdájába esik.

– Tehát megvan rá az esély, hogy ez a bizonyos Sigyn Sigrának az... – próbálta lekövetni az eseményeket Lila, de Patricia szinte azonnal félbeszakította.

– Teljesen mindegy, hogy ki kinek a kicsodája – fintorgott türelmetlenül. – Tudjuk, hogy képes a gondolatolvasásra, és ez bőven elég. A kérdés az, hogy mit tegyünk ellene.

– Sigra szempontjából ez igenis számít! – csóválta a fejét Vita (már amennyire a nyakmerevítő engedte). Ginny csak a szemét forgatta: sokban nem, de ebben az egyben Patriciának igaza volt. Miért kéne törődniük valakivel, aki elárulta őket?

– Igen, ez mind szép és jó, de mi nem Sigra vagyunk – kapcsolódott be Tristan is élesen. Vita megbántva húzta be a nyakát.

– Lehet, hogy az egész sokkal komplikáltabb.

– Már elnézést – szaladt fel Ginny szemöldöke – de kinek is köszönheted az új nyakláncodat?

Mielőtt Vita újra kinyithatta volna a száját – amin felhős tekintetéből ítélve nem éppen költői szóvirágokat tervezett kiejteni –, Lendon határozottan a földhöz koppantott a botját. Az egész csapat meghökkenve fordult felé, mintha most jutna eszükbe, hogy egyáltalán ott van.

– Meggondoltam magam – sóhajtotta a fiú. – Talán mégis az lenne a legjobb, ha pár napig hagynánk leülepedni a dolgokat. El kéne mennünk innen egy kicsit, úgyis a legtöbb helyen tartanak az ujjáépítési munkálatok. Azzal nem megyünk semmire, ha lépten-nyomon összevesztek.

Vita szégyenkezve hajtotta le a fejét, Ginny melle ellenben dagadt a büszkeségtől. Végre, a meeting első értelmes gondolata!

– Uram bocsá' segíthetnénk a takarításban – vetette fel Sam'el.

– Viccelsz? – szusszantotta Ginny. – Morgan vérig sértődne, ha beleavatkoznánk a cég ügyeibe.

Tristan az orra alatt somolyogva hallgatta a megjegyzést. Ginny megkockáztatott felé egy unatkozó grimaszt, mire a fiú mosolya még tovább szélesedett.

– Szerintem az lenne a legjobb, ha még a városból is elutaznánk – tervezgetett tovább Lendon. – Tud valaki olyan biztos helyet, ahol pár napig nyugiban lehetünk, és elférünk heten?

– Hatan – kapta fel a fejét Tristan. Lendon kérdőn felvonta a szemöldökét. – Én nem megyek veletek.

Ginnynek bukfencet vetett a gyomra. Elkeseredetten megpróbálta elkapni a fiú pillantását, de Tristan makacsul elbámult a feje mellett.

– Miért? – bukott ki belőle a kérdés hirtelen.

A mágus felsóhajtott, és bár a feleletre nyilván az egész csapat kíváncsi volt, mégis a lány felé fordult, hogy végig a szemébe nézve válaszolhasson.

– Végre itt az alkalom, hogy megtaláljam a varázslatot, ami bezárja a kaput. Amíg ti üdültök, elmegyek Katmanduba, az ősi szentélybe, és megkeresem a könyvet, amiben írnak róla. Sajnálom.

– Persze – bólogatott Ginny szaporán. – A varázslat. Persze.

Nem tudta, miért érinti ennyire rosszul a tudat, hogy az első szabadságát Tristan nélkül kell töltenie. Amikor felmerült az utazás, rögtön eszébe jutott, milyen jó lesz kicsit kettesben maradni a fiúval és beszélgetni normális, hétköznapi témákról... Ha úgy vette, ez is egy terv volt. És ha valami nem a tervek szerint alakult, azt általában nehezen viselte.