Assemble - Bosszúvárók 1.

Thanos haragja

  Egyelőre csak Tristan könyvtárszobája tűnt tárgyalásra alkalmasnak, így oda telepedtek le, a csapat és Ryker. A feszültség szótlanul ugyan, de ott rezgett a levegőben; Lila és a wakandaiak még mindig gyanakodtak, a kezükben villogó fegyverek pedig nem segítettek oldani az új srác szorongását.

  – Miért jöttél? – tette fel az első kérdést Lila.

  – Hogy csatlakozzam. Fury megüzente, hogy balhé lesz, és minden emberre szükségetek van.

  Sam'el aprót bólintott, elvégre az ő kérdése – hogy Ryker mégis honnan tud a csapat létezéséről – már meg is válaszolta magát.

  – A... családod miért nem maradt velünk? – Patricia szép arca undorodó fintorba torzult, mikor szóba került a léghajó legénységének többi tagja. Rykernek feltűnt a hercegné hangjában csengő ellenségesség, így ugyanolyan tónusban felelt neki:

  – Mert épp lefoglalja őket a világűr teljes körű védelme.

  Ginnynek átfutott a fején, hogy ha az imént látott kompánia a világűr legerősebb védőpajzsa, hát komolyabb gondban vannak, mint eddig hitte, de ezt inkább nem mondta ki hangosan. Patricia felhorkant, de mielőtt kimondhatta volna, ami a nyelve hegyére kívánkozott, Tristan sietve közbevágott.

  – Gondolom akkor te sok helyen jártál már.

  Rykert megnyugtatta a barátságos hangszín, úgyhogy mosolyogva bólintott, és csaknem teljes testével a falnak támaszkodó mágushoz fordult, míg válaszolt:

  – Igen, mondhatni. Bár még mindig vannak olyan bolygók, amelyeket nem láttam.

  – Egy gyors kérdés! – dőlt előre Ginny vigyorogva. – Jártál már a Dagobah-n?

  Ryker értetlenül nézett rá, amit a lány személyes sértésnek vett, főleg azután, hogy napokkal ezelőtt Tristan se az Éhezők Viadalás, se a Gyűrűk urás poénját nem vette. Itt tényleg senki nem néz filmeket?!

  – Ha ennyi helyen jártál már, biztos hallottál valamit a Végtelen kövekről – vetette fel Tristan reménykedve, Ryker azonban csak a fejét rázta.

  – Sajnos el kell keserítselek. Sehol nem találkoztam a nevükkel, mióta évekkel ezelőtt apámék lenyomták Thanost.

  Ez a hír annyira elvette a kedvüket, hogy a továbbiakban csak felszínes témákról beszéltek, még távolról sem érintve a munkát. Megismerték például Ryker családját; a szüleit, Petert és Gamorát, Gamora testvérét, Nebulát, a mosómedvét, Mordályt, a faembert, akit – ki hitte volna – Grootnak hívtak, és a legénység maradék két tagját; Draxet és Mantist. A beszámolók alapján Ginnynek egyre szimpatikusabbá vált a furcsa társaság, azt azonban nem bírta nem észrevenni, hogy a fiú valamit makacsul elhallgat – mivel azonban a beszámoló teljesnek tűnt, gyanakvása hamar kialudt.

  Lendon a történet kellős közepén futott be. Kezet fogtak Rykerrel, és viszonylag hamar egymásra is találtak, elvégre a nagyapja anekdotái révén a fiú elég penge volt történelemből; ismert minden nevet, dátumot, nevezetes eseményt. Ginny mosolyogva figyelte a tréfálkozó fiúkat: az, ahogy Lendon egy pillanat alatt képes volt minden embert megbarátkoztatni magával, már önmagában lehetett volna egy különleges képesség.

  Kevesebb, mint huszonnégy órával később már feleennyi nyugalomért is hálát adott volna.

  Aznap már a központban aludt egy matracon, így a felbolydulásról, ami az egész Shieldet belengte, első kézből értesülhetett – volna, ha szokása szerint nem éjfél után fekszik le. Így azonban csupán arra riadt fel, hogy két erős kéz a vállát rázza, s közben egy lány rekedt hangon kiabál.