Assemble - Bosszúvárók 1.

Üzenet

– Tessék – nyújtott egy gőzölgő bögrét Ginnynek Tristan. – Idd meg, jót fog tenni.

– Mi ez? – vetett rá egy gyanakodó pillantást a lány.

– Forró csoki.

Ginny óvatosan belekortyolt, és önkéntelenül is becsukta a szemét. A fiúnak igaza volt, ez a csoki úgy esett neki a pánikrohama után, mint egy óra hosszú videó kiskacsákat örökbefogadó kutyákról. A csapat egy darabig csöndben várta, hogy mindenki összeszedje a gondolatait; abban az egyben egyetértettek, hogy ezeket az eseményeket meg kell beszélni. Hogy hol? Természetesen Tristan könyvtárában.

– Jobban vagy? – simogatta meg a barátnője vállát Lendon. Ginny bizonytalanul bólintott, és újra ivott a forró csokiból.

– Apropó, Stark, mi volt ez? – vonta fel a szemöldökét Patricia számonkérőn.

– Pánikroham. – Most, hogy már túlvolt az első rémületen, Ginny szégyellte a viselkedését. Minden szó nélkül kirohanni egy megbeszélésről...! Mint valami hisztis kislány. – Ne haragudjatok, csak... Megijedtem.

– Mitől? – horkantott fel megvetően a hercegné. Lendon hevesen felé fordult, de mielőtt kinyithatta volna a száját, Vita békítően felemelte a kezét.

– Gondolom Sigrától, vagy Lokitól. Én megértem, szerintem is elég ijesztőek.

– Olyan, mintha... Nem is tudom, mintha az ember elméjében vájkálnának – tódította Sam'el. Patriciának szemmel láthatóan nem tetszett, hogy a férje nem az ő oldalán áll, de nem tette szóvá, csak szusszantva elfordult, és a szőnyeget kezdte kapirgálni.

– Nekem elég gyanúsnak tűnnek – jegyezte meg vonakodva Tristan.

– Nekem is – vágta rá azonnal Ginny. A csokoládé meghozta a hangját. – Az a lány maga ismerte be, hogy a puszta létével is képes lenne viszályt szítani közöttünk. Kell ez nekünk most?

Patricia halkan felkuncogott, és hamarosan a mágus is csatlakozott hozzá. Ginny összezavarodva pillantott rájuk.

– Mi van?

– Ott maradt egy kis csoki – mutatott a szája sarkára Tristan rángatózó ajkakkal. A lány türelmetlen mozdulattal megtörölte az arcát, és tovább szónokolt.

– Szerintem nem kéne megbíznunk bennük. Loki egyszer már ránk szabadította a poklot, Sigra meg... A lánya, az isten verje meg! Nem úgy tűnt, hogy egy húron pendülnek, de ezeknél ezt sose lehet tudni.

– Skendarral viszont nagyon is – jegyezte meg sötéten Tristan. – Ne feledjük, hogy ő is asgardi.

– Skendart hagyjátok ki ebből! – csattant fel Ryker. – Ha valaki, ő mellettünk áll. Mindent elvesztett Thanos miatt!

– Nem ő az egyetlen! – tárta szét a karját Ginny, de jóval halkabban beszélt, mint a fiú. Nem akart kiabálni vele: mi van, ha ez is Lokiék machinációja?! Ellen kell neki állnia!

– Te képes lennél Thanos oldalára állni? – kapott a szón harciasan Ryker. – Vagy te, Lila, vagy te, Lendon?! Meg tudnátok tenni?!

Az íjász megrázta a fejét, Lendon pedig lesütötte a szemét. A hallgatásuk mindennél ékesebbnek bizonyult.

– Oké, akkor Skendar valószínűleg velünk van – csapott a térdére mindkét tenyerével Sam'el. – De Loki és Sigra attól még nyugodtan lehetnek ellenünk. Szerintem, aki egyszer ellenünk fordult, másodszor is ellenünk fog.

– Akár velünk vannak, akár nem, kellenek nekünk – vitatkozott Patricia.

– Szét fognak választani minket! Hogy kellhetne ez nekünk?! – hőkölt hátra Tristan.