Assemble - Bosszúvárók 1.

Idegenlégió

Úton a Shield felé Ginny többször is elszundított. Még csak hajnali hat óra volt, de ő már egy taxiban zötykölődött a központ felé – hogy történhetett ez? Félálomban sorra vette az elmúlt napok eseményeit, de mindig ott lyukadt ki, hogy a dolog akkor csúszhatott félre végérvényesen, mikor felhívta Nick Furyt, és közölte, hogy elvállalja a megbízást. Most már ő is hivatalos Shield ügynök, vagy mi a szösz.

Ez egészen addig nem tűnt túl barátságtalannak, míg ma reggel Lila fel nem hívta azzal, hogy kapja össze magát, mert valami hiperfontos embert várnak a világ másik feléről, aki tagokat hoz a csapatba – és mivel már ő is az egység tagja volt, Ginnynek is feltétlenül meg kellett jelennie a fogadásukon.

– Még egyszer, honnan is jönnek? – motyogta készülődés közben.

–Wakandából – ismételte Lila megrendíthetetlen türelemmel. Ginny szusszantva elraktározta az információt, és lerakta a telefont. Sokat nem tudott az afrikai országról, csupán annyit, hogy az isten tyúkszeme után van három lépéssel – annyira azonban nem volt kíváncsi természet, hogy kérdezősködni kezdjen.

Lila a bejárat előtt várta.

– Ez lesz a belépőkártyád – nyomott a kezébe egy apró műanyaglapocskát, mikor kikászálódott a kocsiból. – Ne veszítsd el.

– De azért le lehet másolni? – érdeklődte Ginny, miközben gondosan feltűzte a pólójára. Lila rosszallóan felvonta a szemöldökét, így sietve magyarázkodni kezdett. – Pusztán tudós kíváncsiságból kérdezem.

Azt, hogy egyszer elhagyta az autóját, jobbnak látta nem megemlíteni. Ha hazaér, majd szerel valami mágnest a kártyájára, biztos, ami biztos.

Az előző alkalommal ellentétben most nem volt idejük bámészkodni; Lila ellentmondást nem tűrően átverekedte magát a kora reggeli forgatagon, s mivel a lába kis túlzással kétszer olyan hosszú volt, mint Ginnyé, a lánynak szaladni kellett, hogy el ne keveredjen. Már fordult volna a lift felé, de most nem arra mentek; átvágtak a fogadócsarnokon, és egy hátsó ajtón át újra a szabadba értek. Ginny akkor vette észre, hogy egy másik épületszárny is emelkedik az első mögött. Lila arra indult.

– Barton ügynök! Beugrottak egy gyorsbüfébe idefelé? – Fury szigorú hangja előbb odaért hozzájuk, mint a gazdája.

– Megtehettük volna? – kapta fel a fejét Ginny. – Csak mert akkor visszamegyek.

– Elnézést a késésért – köszörülte meg a torkát Lila. – Csak tudja, vannak a csapatban nehezen ébredők.

Az állítás igazolásaként Ginny hatalmasat ásított.

Mint kiderült, a wakandaiak gépe bármikor beléphet a légtérbe, de addig a különítmény azt csinált, amit akart. A két lány meglátogatott egy kávéautomatát, és annak a környékén a csapat többi tagjára is rátaláltak; Lendon és Tristan is egy-egy barna műanyagpoharat szorongattak a kezükben, de lényegesen éberebbnek tűntek, mint Ginny.

És elegánsabbnak.

– Miért nem szólt senki, hogy beöltözős buli lesz? – nézett körbe a barátain a lány szemrehányóan. A fiúk csillogóra suvickolt cipőt, egy kevésbé elnyűtt farmert és inget viseltek, de Ginny melegítő-bandás póló-fejtetőre tornyozott konty összeállításánál még Lila shieldes dzsekije is elegánsabb volt.

– Szó szerint azt mondtam neked, hogy Wakanda királyát és a hercegi párt várjuk – meredt rá megrökönyödve az íjász. – Mégis mit gondoltál, hogy kell felöltözni a fogadásukra?