Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.93.: Kihasznál?

-Egy kicsit. -fújtam ki a levegőt.
-Akkor jó munkát végeztem. -vigyorgott.
-Azért ennyire ne legyél megelégedve magaddal. -forgattam a szemem.
-Már hogy ne lennék. Egy király vagyok.
-Fejezd már be. -vágtam hozzá egy párnát, de reflexből elkapta.
-Valld csak be. -dobta vissza a párnát.
-Tönkre teszel mindent amit eddig tettél, és már csak azért sem vallom be, hogy igazad van. -mormogtam.
-Hogy te milyen arrogáns lettél. -csóválta a fejét morcos arccal.
-Magadnak köszönheted. -varrtam a nyakába a felelősséget.
-Inkább öltözzünk fel, és szerintem nyissunk egy ablakot, elég fülledt lett a levegő idebent. -kacsintott.
-Nagyon vicces vagy! -kaptam magamra egy pólót, majd az ablak felé battyogtam, hogy kinyissam azt.
-Asszem ma itt alszok. -borult le az ágyamra.
-Parancsolsz? -fordultam vissza felvont szemöldökkel.
-Nem parancsolok, információt közöltem. -döntötte hátra a fejét.
-Nem húztad ki még eléggé a gyufát Aizawa senseinél? -kérdeztem egy kicsit aggódva.
-Amiről nem tud az nem fáj neki, egyébként meg vagy most alszunk együtt vagy egy hét múlva, mert a táborba esélytelen lesz.
-És kötelező együtt aludni? -kulcsoltam össze a kezeimet magam előtt.
-Most mit vagy ilyen elutasító? -háborodott fel, miközben felült.
-Nem elutasító vagyok, szimplán csak nem akarok bajba kerülni miattad. -hoztam fel az érvet.
-Tch... Igazából leszarom, aludhatsz egyedül is, ha neked úgy megfelel. -vonta meg a vállát, majd a pólójáért nyúlt.
-Most mit csinálsz? -néztem rá meglepetten.
-Felöltözöm és visszamegyek a szobámba, nehogy bajba kerülj miattam. -forgatta a szemét ingerülten.
-Most tényleg még te vagy megsértődve? -fogtam meg a pólója sarkát.
-Nem vagyok megsértődve. Engedj, nem akarlak bajba keverni. -beszélt továbbra is flegma hangsúllyal.
-Jó, ha ennyire akarsz akkor menj. -engedtem el.
-Mi az, hogyha én akarok?! Te küldtél el az előbb! -emelte fel a hangját.
-Én nem küldtelek sehova. -fordítottam oldalra a fejem.
-Tudod mit? -vonta fel a szemöldökét. -Akkor megyek magamtól. -nézett rám a szeme sarkából, miközben az ajtó felé fordult.
-Rendben. Menj. -indultam vissza az ágyamhoz.
-De ha most elmegyek, nem jövök vissza. -nézett tovább a szeme sarkából, hátha valami reakciót tud kiváltani belőlem.
-Ahogy szeretnéd. -vontam meg a vállam közömbösen.
-Akkor sem jövök vissza, ha sírni fogsz. -folytatta.
-Most mit terrorizálsz lelkileg?! -háborodtam fel.
-Mondd ki!
-Mit mondjak ki? Mit szeretnél? -álltam értetlenül.
-Mondd ki, hogy azt akarod, hogy maradjak! -fordult vissza felém.
-"Azt akarom, hogy maradj." -forgattam a szemem.
-Nem! Ez így nem jó! -csóválta a fejét.
-Na jó Bakugou! Engem nem érdekel, azt csinálsz amit akarsz. -feküdtem le az ágyamba.
-Most is azt csinálom. -húzott vigyort a szája sarkába.
-Az idegeimmel játszol? -néztem rá kérdően.
-Néha. -vonta meg a vállát, majd felém indult.
-Most nem úgy volt, hogy soha többet nem jössz vissza? -néztem rá kérdően.
-Meggondoltam magam.
-Dehát az előbb még... -folytattam volna a mondatot, de hirtelen olyan közel hajolt hozzám, hogy elakadt a szavam.

-Komolyan azt hitted, hogy egy menet után itt hagylak? -kérdezte tőlem, miközben az arcán enyhe pír ült ki.
  -M-miért? Sze-szeretnél még egy kört? -nyeltem nagyot.
-Dehogy te idióta! -lépett hátrébb. -Csak nem akarom, hogy azt hidd hogy kihasznállak.
-Azt kéne hinnem? -kérdeztem vissza elbizonytalanodva.
-Te tuti szórakozol velem. -fogta a fejét.
-A-akkor meg miért mondtad?! -néztem a szemébe összezavarodva.
-Pont azért, hogy ne gondold ezt!
-Dehát én nem is gondoltam erre!
-Mit tudom én! Lány vagy! A lányok furák! -háborodott fel, kicsit úgy tűnt, mintha ettől zavarba jött volna. -Inkább nem mondtam semmit!
-De ha nem kihasználsz akkor mégis mit csinálsz? -folytattam, mert kezdtem élvezni az egyre csak vörösödő arcát.
-MI AZ, HOGY MIT CSINÁLOK?! -emelte fel a hangját.
-Én is ezt kérdezem. -vigyorogtam.
-Szeretni próbállak te hülye, de ha ilyen idegesítő vagy, akkor kurva nehéz. -ettől a mondatától én is egy kicsit elpirultam, és csak csendben néztem rá.
-Bocsánat. -mondtam pár másodperc csend után.
-Nem kell bocsánatot kérned. -lépett ismét felém, hogy átölelhessem. -Néha akkora nyomorék tudsz lenni.
-Gratulálok Bakugou. -csóváltam a fejem. -Így kell elcseszni minden kedves mondatodat pontosan fél másodperc alatt.
-Erről beszélek. -szorított meg jobban.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt!
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj!
További szép napot!