Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.80.: Még öt percet!

Közeledni kezdett felém, majd egy apró csók a nyakamra és már segítette is lefele a pólómat.
-Hékás! -szóltam a fiúra.
-Igen? -állt meg egy pillanatra.
-Nem támadhatsz le ilyen hirtelen. -igyekeztem kikászálódni alóla, de nem igazán engedte.
-Ugyan már, dehogy nem. -kezdte csókolgatni a nyakamat. Egy idő után nem tudtam és nem is akartam ellenkezni. A nyakam után a számat támadta be. Csókolózni kezdtünk. Elérte a célját, teljesen átadtam magam neki.
-Még mindig tiltakozol? -törte meg a pillanatot egy széles vigyorral. Nem válaszoltam neki, csak kipirult arccal oldalra sütöttem a szemem. -Nem válaszoltál. -húzta még szélesebbre az a bizonyos vigyort, miközben a keze már az érzékeny pontomnál járt.
-N-nem tiltakozom. -motyogtam, miközben igyekeztem visszafogni magam.
-Tessék? -a keze már a gatyámban a bugyim alatt járt. -Nem értem ám, ha ilyen halkan beszélsz. -ahogy kimondta ezt a mondatot, az ujjai már bennem is voltak. Pontosan tudtam, hogy értette amit mondtam, csak játszani akar velem.
-Azt mondtam, hogy nem tiltakozom. -ismételtem meg magam, ezzel belementem a játékába. Nem is kellett neki ennél több. A gatyám szépen megindult lefele, hogy a szőke istenátkának több helye legyen kibontakozni. A gatyámat a bugyim követte, és mire feleszméltem már teljesen fedetlenül feküdtem a fiú előtt. Végig néztem rajta. Már őt is mindössze egy alsógatya takarta, de ez is hamar lekerült. Jött is a váltás. A fiú előszedte a már többször látott kis csomagot, tartalma a helyén és meg se várta, hogy elhelyezkedjek. Szinte követelte, hogy üljek az ölébe. Eleget tettem neki. Először kicsit sem volt kellemes érzés, ugyanis még mindig fájdalmas ha úgy mozdulok ahogy a testemnek nem tetszik. Viszonylag hamar megszoktam, amin Bakugou csak könnyített.

Még mindig nagyon óvatosan bánt velem, néha már-már olyan érzést keltve, mintha egy porcelánbabát tartana a kezében. A mai napig meglep, hogy ez az alapból hirtelen haragú, agresszív fiú ilyen szelíd tud lenni. Az "akció" végeztével ismét a szokásos rutin jött. Amég ő rendbe tette magát, addig én a szétszórt ruháim után kutattam.
-Mondtam, hogy öltözz fel? -a hangjától még a hideg is kirázott, ugyanis egyenesen a fülembe suttogott.
-D-de...
-De? -nézett a meglepettséget sugárzó szemeimbe, miközben a hajamat a fülem mögé tűrte.
-Legalább a bugyit meg a pólómat felvehetem? -kérdeztem egyre vörösödő arccal.
-Tch...Még mindig szégyenlős vagy? -vonta fel a szemöldökét. Válaszolnom sem kellett rá, mert az arcomról leolvasta a választ. Nem erőltette, csak az alsójáért nyúlt és elfordult ezzel engem is hagyott felöltözni. Miután kész voltam visszafordult és az ágyamhoz lépett. Az ágyam szélén ülve felnéztem rá, majd egy öleléssel törtem meg a szemezést. Nem tudom hogyan reagált rá, de éreztem ahogy a kezét a fejemre teszi.
-Talán ideje lenne aludni. -jegyezte meg. Szép lassan elengedtem, ő pedig helyet is foglalt mellettem az ágyban.
-Szerinted holnap nehéz lesz az edzés? -kezdtem bele valami random témába, hogy könnyebben jöjjön álom a szemünkre.
-Mégis honnan tudjam?! -nézett rám értetlenül.
-Csak próbálok beszélgetni, de veled mindig olyan nehéz.
-Ha értelmes dologról akarnál beszélni, akkor könnyebb lenne. -válaszolt ismét engem hibáztatva.
-De te csak arról beszélsz, ami téged érdekel.
-Mégis miért beszélnék olyanról amit leszarok? -túl őszinte volt a kérdése, de annál jogosabb.
-Még azt sem tudom, hogy téged mi érdekel és mivel sosem beszélsz róla, ezért nagyon nehéz kikövetkeztetni. -ástam le a probléma gyökeréig.
-Elég kevés dolog érdekel úgy igazán.
-Például mik? -próbáltam folytatni a beszélgetést.
-Nagyrészt a céljaim és az azzal kapcsolatos dolgok. -elég unalmasnak hangzott, de igazából érthető. -Mert téged mik érdekelnek?
-Hmmm....-kezdtem el gondolkozni. -Nincs konkrét dolog ami érdekel, de mindenről nagyon szívesen beszélek. -adtam diplomatikus választ.
-És még velem nehéz beszélgetni. -flegmázott. -Komolyan semmi nem érdekel?
-De-de nyilván, csak nem tudok kiemelni közülük semmit.
-Nincs olyan dolog, amiről bármikor és bármennyit tudnál beszélni?! -egyre jobban lehetett hallani a szöszi hangjában a felháborodottságot.
-Nem igazán...-néztem oldalra
-Egek! Te szörnyű vagy! -vágta rá.
-Most miért mondod? -nevettem.
-Hát...-akadt el a szava. -MI AZ HOGY MIÉRT?! -emelte fel a hangját és megint egy semmiséggel idegesítette magát. Innentől kezdve nem beszéltünk semmi érdemlegesről. Egyik téma követte a másikat egész addig amég el nem pillendtünk. Láttam Bakugoun, hogy már csak pár perc választja el az elalvástól. Az éjjeliszekrényemen lévő lámpához nyúltam és leoltottam. Nem sokkal később én is követtem Bakugout és mindketten elaludtunk.
Reggel ezúttal én ébredtem korábban az ébresztőm hatására. Bakugou felé fordultam és ébresztgetni kezdtem.
-Még öt percet! -ölelt át, miközben a fejét a mellkasomba fúrta.

-De Bakugou, lassan ébrednek a többiek is. -jeleztem neki, hogy ideje indulnia.
-És akkor mi van? -kérdezett vissza egy kissé ingerülten.
-Le akarsz bukni? -nagy morgások közepette végül csak felébredt. Egy pár pillanatot ült az ágyam szélén, majd rávette magát, hogy elinduljon.
-Suli után nem rázol le ilyen könnyen! -mondta egy széles vigyor keretein belül, miközben visszafordult az ajtómból.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)