Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.24.: Álmodtam?

A szobámba fekve miközben gondolkoztam egyre többet merült fel bennem az a kérdés, hogy mi történt volna, hogy nem hagyom ott Bakugout. Szinte minden megfordult a fejembe, de inkább lógva hagytam a témát. Egy darabig csak a plafont bámultam, de hamar elálmosodtam. Felkeltem az ágyamból, hogy megnézzem az órarendemet. Miután bepakoltam a táskámba még kikészítettem a holnap felvenni kívánt egyenruhát. Mire mindennel megvoltam addigra már elég fáradtak éreztem magam, így visszafeküdtem az ágyamba. Nem is kellett sok idő mire elaludtam.
Reggel a telefonom ébresztőjére keltem, amit a nagy forgolódások közepette le is vertem az éjjeli szekrényemről. Azonnal kipattant a szemem és a földre esett telefonomat kezdtem keresni, miközben a létező összes istenhez fohászkodtam, hogy ne legyen összetörve mikor megtalálom. Legnagyobb szerencsémre amikor végre megtaláltam az ágyam alá becsúszó telefonomat, akkor egy karcolás sem volt rajta. Nagy nehezen kimásztam az ágyamból, és a fésűmet keresve vakargattam a fejemet. Miután megfésülködtem, pizsamában indultam le a reggelihez. A reggelinél semmi különös nem történt. Mindenki kómás volt, így beszélgetni se nagyon beszélgettünk. Bakugou nem igazán vett tudomást arról, hogy ott vagyok, ami azért egy kicsit rosszul esett. A reggeli végeztével mindenki sietett vissza a szobájába, hogy felvegyük az egyenruhát. A suliba menet inkább Ochakoékkal tartottam. Egy kicsit féltem attól, hogy majd Bakugouval kapcsolatos kérdésekkel fognak bombázni, de ez elmaradt. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha az egész tegnapi napot csak álmodtam volna. Teljesen elbizonytalanodtam, és ezen gondolkozva mentem be az iskolába.

-------Órák után-------

Bakugou egész nap nem szólt hozzám, sőt a többiek se kérdeztek, vagy hozták fel azt a témát, hogy bármi is lenne köztünk a szöszivel. A nap vége felé egyre biztosabb kezdtem lenni abban, hogy tényleg csak álmodtam a tegnapi napot. Igyekeztem a napom további részét ebben a tudatban végig csinálni, bár néha-néha azért Bakugou felé pillantottam, de továbbra se történt semmi. Az edzésre a lányokkal mentem. Az öltözőkhöz érve csak csendben elfoglaltam a helyem, majd készülődni kezdtem.
-Nagyon csendes vagy ma. -jegyezte meg Ochako. -Talán valami baj van?
-Ja nem, dehogy. -ráztam a fejem. -Csak egy kicsit fáradt vagyok.
-Ohhh ismerős az érzés. -mondta kedves hangon. -De figyelj, ezt az edzést túl éljük és mehetünk vissza a koleszba.
-Igazad van. -erőltettem mosolyt az arcomra. Igazából egyáltalán nem voltam fáradt, csak egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy mi van akkor ha az egész Bakugous dolgot csak beképzeltem. Azt sem tudom, hogy hogy derítsem ki. Rákérdezni nem tudok, mert sehogy sem jövök ki jól.
Amikor mindenki elkészült a lányok közül, akkor együtt indultunk ki az edzőterem elé, ahol a sensei és a fiúk már vártak minket.
Elég rendhagyó óra volt, mindenkinek egyéni feladattal. Unottan csináltam a dolgomat, és vártam hogy teljen az idő.

————^~Óra után~^————
A lányokkal együtt indultam volna az öltözőbe, amikor egy kéz hátulról elkapta a karomat.
-Várj egy percet. -hallottam meg a szöszi hangját, amit látatlanba is azonnal felismertem.
-M-mit szeretnél? -fordultam meg meglepetten.
-Egész nap olyan furán viselkedsz. -jegyezte meg, miközben a karját maga mellé engedte. Nem egésszen tudtam, hogy erre most hogy kéne reagáljak, ugyanis még mindig nem tudtam, hogy ami tegnap történt azt álmodtam, vagy valóban megtörtént.
-É-én csak fáradt vagyok. -próbáltam kikerülni a dolgot. Nem tudtam, hogy hogyan derítsem ki a dolgot anélkül, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam magam.
-Már kezdtem aggódni, hogy rosszul vagy, vagy valami. -sóhajtott egyet. -Akkor gondolom nincs kedved elmenni suli után sehova.
-H-hova szeretnél elmenni. -még mindig dadogtam, ugyanis ez még mindig nem bizonyította azt, hogy a tegnapi nap megtörtént.
-Igazából fogalmam sincs, csak gondoltam elmehetnénk kettesbe valahova. -vakargatta a tarkóját.
-Miért mennénk kettesben? -ezt a kérdés már jóval határozottabban mondtam, mint az előzőket, de egy kicsit tartottam a választól.
-Kell valami ok arra, hogy randizni vigyem a barátnőmet? -kérdezte felháborodva. Hatalmas kő esett le a szívemről, mert kiderült, hogy nem őrültem meg teljesen. Nem is tudom melyik volt a nyugtalanítóbb, hogy az egész osztály úgy tett mintha semmi extra nem történt volna, vagy hogy Bakugou is úgy viselkedett, mintha nem ismerne.
-Tch...már megint elkalandoztál? -csettintgetett előttem a fiú. -Akkor megyünk vagy nem?

Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj és köszönöm hogy elolvastad ezt a részt!
További szép napot! :)
Kellemes Húsvéti Ünnepeket! :)