Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.49.: Bejelentés

Egy pár pillanat erejéig, csak döbbenten bámultam a fiúra, akinek azonnal megbánást láttam a szemében.
-Ne haragudj. -álltam fel, majd a fiúnak hátat fordítva indultam kifelé a szobából.
-Hinami. -nyúlt a kezem után, de elhúztam. -Sajnálom, túlzásba vittem. -ragadta meg a kezem.
-Tényleg jobb lenne, ha elmennék. -húztam ki a kezemet a markából.
-Nem akartam. -állt be elém, miközben én már az ajtót nyitottam volna.
-Nem bírsz az indulataiddal. -néztem magam elé, miközben a szöszi megfogta a vállaimat és egy kicsit közelebb húzódott.

-Tényleg nem, de őszintén sajnálom.
-Bakugou megütöttél. -mondtam, miközben a könnyek még mindig folytak a szememből.
-Ne haragudj kérlek, nem fordul elő többet. -kért bocsánatot sokadjára.
-Én csak...-szipogtam. -Én csak el akartam mondani valakinek.
-Tudom. -ölelt át. -Túl reagáltam. Csak nem tudom elviselni, hogy az ellenkezőjét csinálod annak amit kérek.
-Nem mertem elmondani, de nem akartam hazudni. -pityeregtem tovább.
-Hinami ne haragudj.
-Jobb lenne, ha most tényleg elmennék. -vettem le a kezét a vállamról.
-Sajnálom. -hajtotta le a fejét, majd elengedett. Egy kicsit letörten hagytam el a szobát, de úgy éreztem, hogy valóban jobb, ha most egy kicsit egyedül hagyom a szöszit. Visszavonszoltam magam a szobámba, majd magamra zártam az ajtót és az ágyamba feküdtem. Nem sokáig élvezhettem a nyugalmat, mert kopogás törte meg a csendet. A kopogás után valaki egyből megpróbált benyitni, de én csak a fejemet emeltem fel.
-Szerinted nincs itt? -hallottam Mina hangját a túl oldalról.
-Ezek szerint. -válaszolt Ochako Minának. Feltápászkodtam az ágyból, majd az ajtóhoz mentem.
-Itt vagyok. -nyitottam ajtót.
-Hinami-chan. Miért zárkóztál be? -kérdezte Mina.
-Csak egyedül akartam lenni egy picit. -vakargattam a tarkómat.
-Mi az arcodon? -fordította oldalra a fejem Ochako. -Talán beütötted?
-Hát igen, elég béna vagyok. -nevettem kínosan, miközben Bakugou ütésének nyomához kaptam a kezem.
-Te jó ég nem fáj? -kérdezte a barna hajú lány aggódóan. -Hogy sikerült összehozni?
-Ohh igazán semmiség, csak megfejeltem a szekrény ajtót. -mosolyogtam a lányokra, de láttam, hogy Mina egy szavamat se hiszi.
-Elég csúnya. -méregette Mina az arcomat.
-Hát ez van ha az ember szerencsétlen. -kamuztam tovább. -Egyébként miért jöttetek?
-Ja igen. -kapott a fejéhez Ochako. -A múltkori buli nagyon jól sikerült és azt beszéltük, hogy talán meg kéne ismételni. -magyarázta.
-És..? -néztem a lányokra kérdően.
-Gondoltuk, ha van kedved és nem okozna gondot, akkor talán segíthetnél megszervezni. -mosolygott reménykedően Ochako. Kicsit úgy tűnt, mintha Minát teljesen lekötné az arcomon díszelgő vörös folt.
-P-persze, nem gond. -ráztam meg a fejem.
-Biztos? -kérdezett vissza Ochako.
-Nem dehogy, de nem térhetnénk vissza rá egy kicsit később, szerintem most ledőlök egy kicsit. -mosolyogtam a lányokra.
-De-de persze. -bólogatott Ochako. -Akkor mi hagyunk is pihenni.
-Ja. -nézett rám furán Mina. -Köszi, hogy ilyen jó fej vagy. -azért a végére csak ott volt a szája szélén az a mosoly.
-Köszönöm. -csuktam be szép lassan az ajtót. Ezúttal nem zártam vissza, csak visszafeküdtem az ágyamba. Gondolkoztam, hogy talán hasznosan is tölthetném az időt. Végül a tanulás mellett döntöttem. Nem sok kedvem volt asztalhoz ülni, így inkább az ágyban hemperegve próbáltam koncentrálni a füzetem tartalmára. Nem sok ragadt meg az anyagból és hamar is ráuntam, szóval felesleges próbálkozás volt. Kezdtem egy kicsit éhes lenni, de sajnos elég rég vásároltam be utoljára, így sajnos túl kellett éljem éhesen a vacsoráig. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal estig. Bakugouhoz eszem ágába nem volt visszamenni, a lányokat nem rég ráztam le, Todoroki pedig szintén nem volt a lehetőségek között. Elég unalmasan telt az időm, az ágy egyik sarkából a másikba feküdtem és elég látványosan szenvedtem. Az órák hihetetlenül lassan teltek. Próbálkoztam filmet nézni, de az se nagyon kötött le, inkább csak néztem ki a fejemből. Nagy nehezen, de végre elérkeztünk a vacsora időhöz. Mielőtt lementem volna a többiekhez, még lecsekkoltam az arcomat. Szerencsére a foltnak már nyoma sem volt, így nyugodtabban mentem le a vacsorára. A lifthez tartva találkoztam Minával, akivel végül együtt mentem le a többiekhez.
-Hinami...-sóhajtott egyet. -Ugye nem a szekrény miatt volt az arcodon az a folt? -kérdezte a liftbe beszállva.
-M-mi? Dehogyis nem. -vágtam rá.
-Nagyon rosszul hazudsz. -nézett rám komoly arccal. -Mi történt?
-Ahjj...-vettem mély levegőt. -Bakugouval egy kicsit összevesztem és...
-Azt ne mondd, hogy megütött. -vágott közbe, amire én csak bólintottam. -Ne idegesíts!
-Hát ez van, de egyáltalán nem nagy ügy. -hadonásztam a kezemmel.
-Mi az, hogy nem nagy ügy? -háborodott fel a rózsaszín lány. -Én a kezét törtem volna!
-D-de én idegesítettem fel. -álltam Bakugou oldalára.
-Te bolond vagy?! -vált egyre idegesebbé Mina. A kérdése végén nyílt a lift és kiszálltunk belőle.
-Kérlek ne mondd el senkinek. -néztem könyörgő tekintettel a lányra.
-Nem fogom, de ne várd hogy mosolyogjak arra a szemétre. -vágott morcos arcot. A többiek közé érve Mina kézen fogott és Midoriyáék társaságához húzott, hogy a fiúnak még véletlenül se legyen esélye beszélni velem. Akárhányszor nézett rám Bakugou, minden alkalommal Mina szúrós szemeivel találta szembe magát. El is jött az idő a vacsorára, mindenki helyet foglalt az asztalnál.
-Gyerekek. -kocogtatta meg a poharat Mina. -Ochakoval és Hinamival úgy döntöttünk, hogy egy újabb kis buli szerűséget szervezünk. -jelentette be a nagy hírt, amit a többiek nagy részt örömmel fogadtak.
-D-de most egy kicsit máshogy lesznek a dolgok. -állt fel Ochako is. Csak szótlanul hallgattam őket, mert ezek nekem is legalább annyira voltak új infók, mint a többieknek.
-Igen-igen. -bólogatott hevesen Mina. -Azt találtuk ki, hogy jó lenne egy sátorozást szervezni egy kis délutáni piknikkel előtte. -magyarázta az ötletüket. A többiek arcát végig nézve láttam, hogy szinte kivétel nélkül mindenkit felcsigázott az ötlet. A vacsora további részében végig a piknik és a sátorozás volt a téma. Nem is igazán értettem, hogy Ochakoék miért kérték a segítségemet, mert a bejelentés után a többiek rengeteg ötletet dobtak fel az esemény kapcsán. A vacsora végeztével még nagyon sokan ott maradtak beszélgetni, így én is úgy éreztem, hogy nem árt figyelni, ha már az én nevem is említve lett a szervezők között.
-Egek, ilyen rumlit varrni a nyakamba. -gondoltam magamba. Végig hallgattam az ötletelést, majd a beszélgetés végeztével, amiben én inkább csak statiszta szerepet töltöttem be, Minával és Ochakoval együtt indultam a szobákba. Felfelé menet Mináék végig arról beszéltek, hogy ez mekkora ötlet volt és hogy hogy örülnek neki, hogy a többiek ilyen jól fogadták. Végig halványan mosolyogtam és bólogattam, egész a szobámig. A szobámba beérve fapofával kapkodtam össze a cuccaimat a fürdéshez, majd indultam is, hogy túl essek a kötelezőn. Fürdés, fogmosás után indultam vissza a szobámba. A fürdő ezúttal inkább egy madárkalitkához mintsem egy nyugodt helyhez hasonlított, mert a lányok végig beszélgettek. A szobámba újfent visszaérve fáradtan dőltem be az ágyba. Az álom hamar elnyomott, de sajnos most sem tudtam sokáig aludni. Halk kopogásra ébredtem a teraszajtó felől. Felültem az ágyba és felkapcsoltam az éjjeli szekrényemen lévő kis lámpát.
-Zo-Zorome-kun? -dörzsöltem a szemem, miközben a teraszajtó előtt kalimpáló fiút néztem. Felálltam és beengedtem.
-Jó estét kívánok! -csapta a kezeit a nyakába a furcsa fiú.

Mindesetre örülök, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! 😁