Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.27.: Csók az esőben

Kézen fogva sétáltunk egész a buszmegállóig, ahol Bakugou elengedte a kezem, hogy megnézze a menetrendet.
-Van még egy pár percünk. -nézett rám, miközben én helyet foglaltam a buszmegben lévő egyik padon.
-Pontosan hova is megyünk? -kérdeztem tőle, majd megpaskoltam magam mellett padot.
-Bemehetnénk a városba, ott még mindig van időnk kitalálni. -ült le mellém.
-Elég spontán vagy ma. -jegyeztem meg egy kicsit gúnyosan.
-Mindig ilyen spontán vagyok! -válaszolt szinte felháborodva. 
Egy darabig néma csendben ültünk egymás mellett. Már-már egyre kínosabb volt a szituáció, mire végre jött a megváltás, és a buszunk tűnt fel a közelbe.
-Remélem elhoztad a bérletedet. -néztem a szöszire.
-Te komolyan ilyen hülyének nézel?! -hozta a szokásos formáját, majd igazi úriemberhez méltóan bevágott elém, és felszállt a buszra. Egy kicsit szíven ütött, de már kezdem megszokni ezeket a Bakugou féle "kedvességeket".
Követtem a fiút, aki mire én felszálltam a buszra, már le is vetette magát egy páros ülésre. Leültem mellé továbbra is szótlanul. A elől lévő ablakon kifelé bámulva azon gondolkoztam, hogy mégis hogy lehet valakinek ilyen sűrűn hangulatváltozása. Miközben én a gondolataimban elmerülve bambultam, Bakugou a karfára könyökölve nézett engem. Úgy tűnt, hogy neki is jár az agya valamin, de ha akartam volna sem tudtam volna kitalálni.
-Mi ilyen rohadt érdekes ott elől? -törte meg a csendet.
-Tessék? -ráztam meg a fejem, miközben igyekeztem visszatérni a valóságba.
-Néha azt gondolom, hogy fogyatékos vagy. -forgatta a szemét.
-Néha azt gondolom, hogy te egy igazán kedves fiú vagy. -valami jobbat akartam kitalálni, de arra már rájöttem, hogy Bakugou megjegyzései ellen a legjobb, ha aranyosan válaszolok. Anya mindig azt mondja, hogy a bunkóságra minden esetben a kedvesség a legjobb válasz.
-Tch...Veled még vitázni is unalmas. -fordult duzzogva az ablak felé.
-Miért akarsz te mindig vitatkozni valakivel? -hajoltam közelebb hozzá, hátha visszafordul felém.
-Miért adod mindig az ártatlant? -bámult továbbra is kifelé. -Mindenki szeret vitázni.
-Hát ez elég nagy általánosítás. -vakargattam a fejemet. -De ha jobban éreznéd magad egy olyan lánnyal aki leáll veled csipkelődni, akkor miért nem egy olyat szedtél fel. -fordultam el karba tett kézzel, de a szemem sarkából még mindig a fiút néztem, hogy mindenképp lássam a reakcióját.
-Azért mert a nagyszájú emberekkel csak a baj van. -sajnos az arcát nem láttam, miközben ezt mondta, pedig nagyon szerettem volna.
-Ezt pont a legnagyszájúbb ember mondja. -váltottam egy kicsit gúnyosabb hangsúlyra.
-Tch...Inkább hallgass és álljál felfelé, mert a következőnél leszállunk.  -tessékelt fel a helyemről. Felálltunk, majd az egyik hátsó ajtóhoz sétáltunk. Épp nyúltam volna a kapaszkodóért, amikor a busz lefékezett, én pedig kis híján felnyaltam a busz padlóját.
-Mégis hogy lehet valaki ennyire béna? -nézett rám a vörösen izzó szemeivel, miközben a karomnál fogva közelebb húzott, majd kezét a derekamra csúsztatva szorított magához, hogy elkerüljük a további "baleseteket". Egy kicsit zavarba jöttem a helyzettől, de igyekeztem nem kimutatni. Hamarosan meg is állt a busz, mi pedig leszálltunk. Nem ismertem fel a helyet, ahol voltunk, de Bakugou kézen fogott, és határozottan elindult egy irányba.
-Hova megyünk? -kérdeztem, miközben próbáltam tartani a tempót.
-Eredetileg a parkba akartam menni, mert ott van egy nagyon király fagyizó, de ahogy elnézem eléggé be van borulva. -hadarta el.
-De hova sietsz ennyire? -értetlenkedtem.
-Max. 10 percünk van mielőtt leszakad az ég. Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem nincs kedvem szarrá ázni. -nézett rám, de egyáltalán nem lassított.
-Pedig még sosem csókolóztam esőben.
-Nem is most fogod kipróbálni. -nem is tudom mire számítottam. Már épp válaszoltam volna az igazán megindító szavaira, de arra lettem figyelmes, hogy elkezdett csöpögni az eső.
-Hát ezt mégsem úsztuk meg. -jegyeztem meg, miközben az égre néztem.
-Akkor szedd a lábad, mert nem lenne poén tüdőgyulladást kapni. -egy fél pillanattal azután, hogy ez a mondat elhagyta a száját, zuhogni kezdett az eső, mi pedig rohanni kezdtünk. Egy rég elhagyott rozzant üzlet eresze alatt találtunk menedéket.
-Szerinted sokáig fog így szakadni? -kérdeztem, miközben a kezeimet keresztbe a vállaimra tettem, mert egy kicsit fáztam.
-Nem vagyok levelibéka. -mormogta, miközben a táskájába turkált.
-Mit keresel? -fürkésztem a szemeimmel.
-Ezt. -mutatott fel egy fehér pólót.
-És ez minek?
-Azért, hogy legalább te ne kapj tüdőgyulladást. -mondta, majd a csurom vizes hajamra dobta a száraz pólót.
-K-köszönöm. -köszöntem meg, miközben megigazítottam a fejemre dobott pólót.
-Még mindig szeretnél csókolózni az esőben? -kérdezte, miközben enyhe pír szökött az arcára. Ez annyira meglepett, hogy képtelen voltam rá válaszolni. Miután feltűnt neki, hogy mennyire zavarba hozott ezzel az egyszerű kérdéssel, egy kicsit közelebb jött hozzám. Előre tudtam, hogy mi fog történni, mégis a torkomban dobogott a szívem.

El is csattant a várva várt csók, de én nem tudtam beérni ennyivel. Felvezettem a kezeimet a vállán, és a feje mögött átkulcsoltam azokat. Bakugou elengedte a törölközőnek használt pólót, ami a földre esett, majd átkarolta a derekamat.

Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj!
További szép napot! :)