Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.8.: Talán

Reggel az ébresztőm idegölő hangjára keltem. Amilyen gyorsan tudtam lenyomtam. Az ágyból kikászálódva a fésűmért indultam, hogy valami normális fejet csináljak magamnak. Hamar kifésültem a rövid fehér tincseimet, majd a fésűt az asztalomra dobtam. Elővettem az aznapi egyenruhámat, majd a táskámhoz lépve gyorsan beszórtam a szükséges könyveket. Rápillantottam az órarendre. Meglepetésemre sikerült egy kicsit javítani a reggeli "jó kedvemen" ugyanis ma csak 4 óránk volt, plusz az edzés. Lementem az elsőre, hogy fogat mossak, ahol összefutottam egy pár lánnyal. Köszöntöttem őket, de a reggeli kómától senki sem volt túl élénk. A fogmosást letudva visszamentem a szobámba, hogy átöltözzek, aztán kezdetét is vette a második napom a U.A. Hőstagozatán.

————^~Órák után~^————
A lányokkal karöltve mentünk az öltözőbe. Magam se tudom, hogy miért, de elég fáradt voltam. A mai gyakorlaton a végső támadásainkat kellett fejleszteni. Az én végső támadásom egyfajta tűzörvény volt, amit már a U.A.-ba való átiratkozásom előtt is sokat gyakoroltam. Ectoplasm klónjain kellett gyakorolnunk. A hős ruhák úgy volt kialakítva, hogy az általam idézett tűz, még véletlenül se érezhessen meg.
-Egész jó ez a technika. -jegyezte meg Ectoplasm. -Nem tudnád felerősíteni?
-Ha több lángot használok, vagy megpróbálom felerősíteni, akkor megégethetem magam. -néztem a tanárra letört tekintettel.
-Értem, de erre még visszatértünk. -bólintott, majd folytatásra utasított. A gyakorlat alatt néha-néha Bakugoura pillantottam, aki elszántan gyakorolta a technikáit. A gyakorlat végeztével fáradtan mentem az öltözőbe a többi lánnyal. Az öltözködés után visszaindultunk a koleszba. Az iskola kapuban a telefonomat kerestem a táskámba, de sehol sem találtam, amitől megtorpantam.
-Valami baj van? -nézett vissza rám Ochako.
-Azt hiszem, hogy az öltözőbe hagytam a telefonomat. -mondtam. -Visszaszaladok érte.
-Elkísérjelek? -kérdezte kedvesen.
-Hagyjad csak, majd a koleszba találkozunk. -legyintettem, majd futva indultam vissza az öltözők felé. Reménykedtem benne, hogy az öltözőbe megtalálom a telefonomat. Miközben azon gondolkoztam, hogyha még sincs az öltözőbe, akkor vajon hol hagyhattam el. A gondolkozás és futás közben egyáltalán nem figyeltem a környezetemre, aminek meg is lett az eredménye. Ahogy rákanyarodtam az egyik folyosóra izomból neki rohantam valakinek, aki az ütközés hatására hanyatt esett én pedig rá. A szememet kinyitva realizáltam, hogy Bakugou volt az, akinek sikerült neki rohannom. Az arcunk vészesen közel volt egymáshoz, amitől teljesen lefagytam.

 -Hinami-chan? -nézett rám meglepetten a fiú. 
 -Jézusom, nagyon sajnálom. -pattantam fel. -Az én hibám. 
 -Hát nem is az enyém. -tápászkodott fel Bakugou. -Mi az isten lehet ilyen fontos? -kérdezte, miközben a derekát fogta, amire esés közben ráesett. 
 -Cs-csak a telefonom...-csuklott el a hangom. -Azt hiszem, hogy az öltözőbe hagytam. 
 -Azért nem ártana néha felfelé is nézned, ha már te ilyen törpe vagy! -mondta morcosan, miközben egyre feltűnőbben fogta a derekát. 
 -Ugye nem sérültél meg? -kérdeztem aggódva. 
 -NEM MINDEGY? INKÁBB SZALADJ TOVÁBB, HA ENNYIRE FONTOS AZ A ROHADT TELEFON! -emelte fel a hangját, ami hideg zuhanyként ért, ugyanis nem tudtam, hogy mi rosszat mondhattam. Egy darabig csak értetlenül bámultam a fiúra, majd ismét szóra nyitottam a szám. 
 -Nagyon sajnálom. -kértem tőle még egyszer elnézést, majd sétálva, sőt inkább kullogva mentem tovább. 
 -Tch....Igyekezzél, megvárlak! -szólt utánam. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy nem igazán tudom követni a hangulat ingadozásait, így inkább megálltam, és a fiú felé fordultam. 
 -Nem kell. Menj csak. -mondtam egy szomorú mosollyal az arcomon. Nem vártam meg a reakcióját, csak ismét menetirányba fordultam, majd tovább mentem az öltözők felé. Sétálás közben azon gondolkoztam, hogy vajon jól tettem-e, hogy elküldtem. Igyekeztem elhessegetni a gondolatot azzal, hogy most már úgyis mindegy, mert megtettem. Az öltözőbe beérve megláttam a telefonomat a helyemen pihenni. 
 -Legalább ez meg van. -sóhajtottam, majd elindultam visszafelé. Nem kellett sokat sétálnom, míg visszaértem arra a helyre, ahol neki rohantam Bakugounak. A fiú a falnak támaszkodva, még mindig ott állt, ahol elváltunk. 
 -Megvan? -nézett felém, amikor meghallotta a lépteimet. 
 -Miért vártál meg? -hagytam figyelmen kívül a kérdését. 
 -Jobb lenne, ha egyedül kéne visszamenned a koleszba? -ráncolta össze a homlokát. 
 -Köszönöm. -léptem oda hozzá, mire ő csak biccentett, majd el is indultunk. Csendben sétáltunk egymás mellett, de ismét elragadtak a gondolataim, amik akörül forogtak, hogy hogy törhetném meg a közünk lévő csendet. 
 -Bakugou, -szólítottam meg, mire ő rám nézett. - neked van barátnőd? -tettem fel az első kérést, ami eszembe jutott. 
 -Mit érdekel? -flegmázott. 
 -Ha nem akarsz nem felelsz rá, csak kérdeztem. -vontam vállat. El is engedtem a témát, de ő folytatta. 
 -Mégis kinek kéne barátnő, azokkal csak a baj van. -tette zsebre a kezeit. Egy kisebb világ tört bennem össze, ugyanis ez azt jelentette, hogy így még kevesebb esélyem van nála. 
 -Bocsánat, hülye kérdés volt. -jegyeztem meg, miközben igyekeztem leplezni a letörtségemet. 
 -Neked talán van barátod? -maradt a témánál. Úgy látszik, hogy sikerült eltalálnom egy olyan témát, amiben ő is érdekelt. 
 -N-nekem nincs senkim. 
 -És nem is érdekelnek a fiúk? -tette fel az újabb zavarba ejtő kérdést. 
 -De, egy igen. -motyogtam alig hallhatóan. Igazából nem is akartam kimondani, csak úgy kicsúszott a számon. Azonnal belevörösödtem, és reménykedtem benne, hogy nem hallotta meg. 
 -Tessék? -kérdezett vissza. 
 -Semmi-semmi. -hadonásztam a kezemmel. 
 -Rohadt halkan beszélsz! -vágta rá egy kicsit idegesen. -Elég idegesítő. 
 -Téged elég könnyű felidegesíteni. -tereltem el a témát, és ismét reménykedtem, hogy nem kérdezősködik tovább. 
 -HÁÁ~?! -fordult felém idegesen. 
 -Erről beszélek. -nevettem kínosan. 
 -EZ AZÉRT VAN MERT TE IDEGESÍTESZ FEL! -vágta rá. 
 -Akkor miért vagy itt velem? -most az egyszer éreztem magam nyeregben, és azt hittem, hogy ezzel a kérdéssel megfoghatom. 
 -Tch. -adta ki a már jól megszokott hangot. -Talán azért mert szimpatikus vagy. 

Ha tetszett a rész, vagy a kis rajzom, akkor kérlek voteolj/kommentelj. 
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt is. További szép napot! :)