Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.12.: Véletlen találkozás

Egész reggelig fel sem keltem, ahol ezúttal még az ébresztőmnél is idegesítőbb hangra ébredtem.
-HINAMI! KELJÉL FELFELÉ! IDEJE PLÁZÁZNI! -robbant be a szobámba Manami.
-Normális vagy? Még tök korán van. -húztam a fejemre a takarót.
-Korán? -tépte le rólam. -10 óra van.
-Mennyi? -pattant ki a szemem.
-Jól hallottad. Gyere le, mert már rég kész a reggeli. -mondta, majd sarkon fordult és elindult az ajtóm felé. Kikászálódtam az ágyból, majd az ágy szélén ülve a szememet dörzsöltem. Elég fáradt voltam, de elég erőt gyűjtöttem, hogy levánszorogjak a földszintre. Helyet foglaltam az asztalnál, majd Manami egy tányért rakott le elém, amin palacsinta volt.
-Milyen palacsinta? -néztem a húgomra.
-Asszem nutellás, de fogalmam sincs, anya csinálta. -vont vállat.
-Ő hol van?
-Passz. Elment valahova apával. -leült velem szembe az asztalhoz.
-Szóltál nekik, hogy elmegyünk? -kérdezősködtem tovább.
-Ja. Azt mondta, hogy van elég pénz a kártyádon. -bólintottam, majd neki is láttam a reggelimnek. Nem tartott sokáig, míg betoltam a palacsintákat, majd a szobámba mentem, hogy átöltözzek. Egy lenge szett mellett döntöttem. Egy fekete rövid gatyát vettem fel egy rózsaszín-fehér csíkos rövid ujjúval. Megfogtam a kedvenc fekete táskámat, majd a földszintre indultam, ahol Manami már várt rám.
-Csak hogy elkészültél. Mehetünk? -bólintottam, majd belebújtunk a cipőinkbe és elindultunk a buszmegállóhoz. Nem laktunk messze a városközponttól, így viszonylag hamar oda is értünk a plázához.
-Hol kezdünk? -néztem Manamira.
-Essünk túl a te "buli-szetteden", és akkor több időnk marad nekem vásárolgatni. -mondta flegmán.
-Jó legyen. -el is indultunk a ruha boltok felé. Manami elég félvállról vette a dolgot, szinte minden ruhára azt mondta, hogy ez jó. -Nagy segítség vagy. -mondtam flegmán.
-Jó, akkor választok neked én. Maradj itt. -hagyott ott a próbafülkéknél. Levettem az eddig felpróbált ruhákat, majd leültem a próbafülkében lévő székre. Egy pár perc után végre megjött Manami egy világos rózsaszín virág mintás egyberuhával.
-Mit akarsz ezzel? -néztem a kezében lévő ruhát.
-Próbáld fel! -utasított, majd hanyagul a kezembe dobta a ruhát. Puffogva elhúztam a függönyt és felvettem a ruhát. Nézegettem magam a tükörbe, mert nem hittem el, hogy tényleg jól áll a ruha.
-Na? -húztam el a függönyt.
-Szerintem jó lesz. -mosolygott elégedetten Manami. Be kellett látnom, hogy ez tényleg jól áll. Miután visszaöltöztem, megfogtam a választott ruhát, majd a kasszához mentünk, hogy fizessek. Miután ezzel is meg voltunk újjabb boltok vártak ránk, de ezúttal nem nekem válogattunk ruhákat. A pláza egy emeletén sétálva ismerős hangokat hallottam meg. A hangok irányába kaptam a fejem, és megláttam Bakugout és Kirishimát.

Kirishima szokásához híven jól szórakozott azon, ahogy Bakugou valami teljesen értelmetlen dolgon idegesíti magát. Amint megláttam őket egyből a húgom felé fordultam.
-Menjünk máshova. -rángattam a kezét vörös arccal.
-Mi bajod van? -rántotta ki a kezét az enyémből.
-Cs-csak menjünk már! -sürgettem.
-Szellemet láttál, vagy mi az isten?! -fordult felém idegesen.
-Azt éppenséggel nem, de valami sokkal kellemetlenebbet igen. -mutattam a két fiú felé, akik még mindig nem vettek észre.
-Kik azok? -méregette a srácokat.
-Hát a vöröset Kirishimának hívják. -nem akartam elárulni neki, hogy a másik pedig Bakugou, mert tudtam, hogy akkor mindenképp oda akar majd menni hozzájuk.
-És a szőke? -nézett rám kérdően. -Ezek az osztálytársaid? -bólintottam, mire csak széles már-már gonosznak mondható vigyor ült ki az arcára.
-Most mit vigyorogsz így? -kérdeztem pánikba esve.
-Az ott csak nem...-tudtam, hogy mi fog következni, így felé léptem, hogy befogjam a szájját, de nem sikerült. -BAKUGOU KATSUKI? -olyan hangosan mondta ki a nevét, hogy szerintem még a 2 emelettel lejjebb lévő emberek is meghallották, így természetesen a két fiú is. Egy szót sem tudtam szólni, csak a fiúk felé kaptam a tekintetemet, és reméltem, hogy nem fognak idejönni. Hát nem volt szerencsém. Ránéztem Manami arcára, aki még mindig győzedelmesen vigyorgott, majd visszanéztem a fiúkra. Kirishima már széles vigyorral közeledett felénk, a szöszi meg csak kullogott mögötte.
-Szia Hinami-chan! -ölelt át Kirishima, ami nagyon meglepett. -Hogy hogy itt vagy?
-É-én csak eljöttem vásárolni a húgommal. -mutattam a kis szerencsétlenre.
-Ohhh akkor biztos ez a kis szépség a húgod. -nézett Manamira, aki egy percre sem jött zavarba.
-Hello! Az én nevem Ina Manami. -nyújtotta egyből a kezét a vörösnek.
-Hinami és Manami, milyen jó párosítás. -nevetett fel Kirishima, mire a szöszi csak forgatta a szemét. -Engem Kirishima Eijironak hívnak, ez a morcos fiú mögöttem pedig Bakugou Katsuki. -mutatta be a szöszit aki még mindig nem volt hajlandó hozzánk szólni.
-Nagyon örülök. -mondta Manami, majd rám nézett.
-Nos, nagyon örülök, hogy összefutottunk, de sajnos nekünk még sok dolgunk van, szóval megyünk is. -fogtam meg a pimaszul vigyorgó húgom kezét.
-Jajj, ne siessetek annyira! -állított meg minket Kirishima. -Nem ültök be velünk egy Mekire? -úgy nézett Manamira, mintha csak valami gonosz szövetséget kötöttek volna.
-Dehogy is nem! -vágta rá egyből a fekete ördög.

Nagyon örülök, hogy elolvastad ezt a részt is. Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj.
További szép napot! :)