Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.40.: Hékás...

-H-hova tennéd? -kérdeztem megszeppenve.
-Nem is tudom. -mondta még mindig azzal a szemtelen vigyorral, de közben már a trikóm nyakánál a kezét a pólóm alatt a hátamra vezette. Éreztem ahogy hozzáér a melltartómhoz, aminek még csak a gondolatától is elvörösödtem.
-Hékás... -ugrottam meg.
-Mondjad. -húzott közelebb.
-Nagyon pimasz vagy. -néztem a fiúra enyhe pírral az arcomon.

-Te kezdted. -borított le oldalra, amitől mindkettőnk keze kicsúszott a helyéről.
-Én csak incselkedni akartam. -egy kicsit megkönnyebbültem attól, hogy Bakugou keze helyett most újra a trikóm simul a hátamhoz.
-Sejtettem, csak gondoltam belemegyek a játékba. -mosolygott továbbra is. -Azt hitted, hogy ez elég arra hogy zavarba jöjjek?
-Hát nekem bőven elég volt. -motyogtam.
-Mitől tartasz ennyire? -kérdezte egy kicsit komolyabb arccal.
-Igazából semmitől. -néztem oldalra.
-Mégis olyan furcsán reagálsz a legkisebb mozdulatomra is. -vezette a kezét a vállamra. Igaza volt, minden egyes mozdulatára figyeltem, még akaratlanul is.
-Neked az a fura amiket én csinálok, nekem pedig az érzések amiket néha kiváltasz belőlem. -hiába próbáltam nem a kezére koncentrálni, végig követtem ahogy a vállamról a nyakamra csúszik a keze, majd a nyakamról a hátam mögé.
-Semmi olyat nem fogok csinálni, amit nem akarsz, -sóhajtott egyet. -de ezt már elmondtam egy párszor.
-És miből találod ki, hogy akarom-e vagy sem? -tettem fel az első kérést ami eszembe jutott, miközben azt figyeltem ahogy kicsit közelebb húzódik. 
-Ez egy nagyon jó kérdés, ha nem mondod amit akarsz, akkor sehogy. -mondta.
-Tudod, hogy úgysem fogom mondani. -néztem a vörösen izzó szemeibe.
-Pedig jó lenne ha néha kinyitnád a szádat. -végig a számát nézte beszéd közben, ami arra engedett következtetni, hogy hamarosan egy csók jelenet következik.
-Egyszer az a bajod, hogy túl nagy a szám, máskor pedig hogy nem mondom ki amit akarok. -továbbra is kerestem a szemkontaktust, de észre vettem hogy a szemei már a nyakamnál tartanak. Még csak hozzám érnie sem kell ahhoz, hogy zavarba jöjjek.
-Nálad nincs arany középút? -miután ezt kimondta, már "támadásba" is lendült. Először csak olyan közel jött, hogy a szánk kis híján surolják egymást, majd az alul lévő kezét az arcom alá vezette, míg a másikat a derekamra. A testem automatikusan mozdult és a felül lévő kezem meg sem állt a szőke hajáig.
-Milyen puha a hajad. -jegyeztem meg, hogy egy kicsit oldjam a zavaromat.
-Ohhh hallgass már. -egy csókkal próbált elhallgattatni. Elég hatásos volt. A kezem a hajáról az arcára csúszott. Csókolózás közben teljesen megfeledkeztem a fiú kezéről egész addig amég az a fenekemet nem érte. Próbáltam úgy tenni, mintha fel sem tűnt volna, de a figyelmem ismét s fiú mozdulataira terelődtek. Amikor a csók véget ért Bakugou keze újra a hátamra csúszott. Egy kicsit megnyugodtam, de próbáltam feldolgozni az új ingereket. A testem ismét kicsit bizseregni kezdett akit nem tudtam hova tenni.
-Te megfogtad a fenekemet? -kérdeztem, miközben a testemben lévő összes vér a fejembe koncentrálódott.
-Meg bizony. -nevetett a szöszi a reakciómon.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt!
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)