Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.11.: Manami

Bakugou után néztem, majd vissza a lányokra. Oda akartam menni hozzá, de egész addig haboztam, míg becsengettek. A nap többi része ismét unalmasan telt, az edzésről nem is beszélve. A nap végeztével még utoljára visszamentem az osztállyal a koleszbe, hogy haza vigyük a cuccainkat a hétvégére.
-Hinami-chan, ugye jössz holnap Ochakoékhoz. -karolt át hátulról Mina.
-Szerintem igen. -bólintottam.
-Remek-remek. -lelkesedett. -Nincs kedved velem jönni?
-Ezt majd még megbeszéljük, van pár dolog amit el kell intéznem szombaton. -magyarázkodtam.
-Akkor ég írok, viszont most sietnem kell a pakolással. -mondta a koleszba érve. Nem szóltam rá semmit, csak követtem a lifthez, ami fel is vitt minket az emeletünkre. A szobámba előszedtem egy nagyobb táskámat, majd a heti szennyest és még pár dolgot belepakoltam. Írtam anyának, hogy értem tudna-e jönni a koleszhoz. Szerencsémre volt olyan kedves, hogy az egyik szünetét rám áldozza, így mire összepakoltam mindent, addigra már anya is várt rám a kocsiba. Elköszöntem a többiektől, majd a parkoló fele vettem az irányt.
-Szia Kicsim! -szállt ki anya a kocsiból, hogy segítsen berakni a cuccaimat.
-Szia! -nyitottam fel a csomagtartót. Miután beszálltunk a kocsiba, anya nagyon sietősbe volt, ugyanis még vissza kellett érnie a munkahelyére. Igyekezett a hetemről faggatni, de nem igazán voltam partner benne, ugyanis a gondolataim leragadtak az iskolában történt Bakugous esetnél. Meglepően hamar haza értünk, de anya szinte kihajított a kocsiból, mert állítása szerint késébe volt.
-Hello! -kiabáltam be a csendes házba. Nem meglepően nem érkezett válasz, ugyanis apa dolgozik, anya most ment el, Manami pedig csak mostanában fog hazaérni. Úgy döntöttem, hogy hasznossá teszem magam, így kipakoltam a táskámból, majd a szennyest a mosógépbe tettem. A szobámba felmenve azon kezdtem el gondolkozni, hogy mit vegyek fel a holnapi bulira, de inkább úgy döntöttem, hogy Manami segítségét kérem. Nem tudtam, hogy Manami mikor jön haza, így ráírtam.

Ina Hinami:
Mikor jössz haza?
Ina Manami:
Mert? Mit akarsz?
Ina Hinami:
Segítened kéne
Ina Manami:
1 óra

Mielőtt lezártam a telefonomat még gyorsan megnéztem az időt. Annak ellenére, hogy még csak 4 óra volt elég éhesnek éreztem magam, így a konyhába mentem, hogy valami nasit keressek. A konyhába találtam egy kis chipset, amit egy doboz narancslével együtt a kezembe is vettem, majd a nappaliba mentem, hogy a tévé elé kucorodjak. Befészkeltem magam a tévé elé, majd valami gagyi romantikus filmet kezdtem el nézni. A film egy rossz fiúról, és egy kedves lányról szólt, amiben a fiú folyamatosan elutasítja a lányt, egész addig, amég a lányról ki nem derül, hogy gyógyíthatatlan beteg.
-Chh...Milyen ironikus. -mondtam ki hangosan, miközben chipsszel tömtem a fejem.Már film vége felé járhattam, amikor meghallottam a bejárati ajtó nyílását. Nem különösebben törődtem vele, mert valami furcsa oknál fogva nagyon érdekelt a film vége.
-Mi ez a szar amit nézel? -hallottam meg a húgom hangját a kanapé mögül.
-Shh...-csitítottam el.
-Mi az, hogy "shh"?! -hangoskodott tovább. -Szerinted ezért jöttem haza?
-Amúgy nem jöttél volna? -néztem rá a vállaim fölött olyan flegma tekintettel, amilyet csak tudtam.
-Dolgom volt. -átugrotta a kanapé háttámláját, és mellém huppant. -Inkább mondjad, hogy mit akarsz.
-Holnap megyek el bulizni az egyik osztálytársamhoz, és nem tudom, hogy mit vegyek fel. -mondtam neki az eget rengető problémámat.
-Te most komolyan ebbe akarod a segítségemet kérni? -nézett rám lenézően. -Ennyire életképtelen vagy?

-NEM! -vágtam rá mérgesen. -Csak úgy könnyebb eldönteni, ha segítesz! -védekeztem.
-Hmpff....-kulcsolta össze a kezeit. -Annak ára van.
-Mégpedig? -néztem rá kérdően.
-Elmegyek veled holnap a plázába, hogy segítsek ruhát választani, DE -hangsúlyozta ki. -nekem is veszel valami cuki ruhát!
-Pff...Milyen követelőző vagy! -puffogtam.
-Mehetsz egyedül is. -vonta meg a vállát.
-Jó legyen! -vágtam rá, mielőtt meggondolja magát.
-Remek! Akkor légy olyan kedves és csinálj nekem valami kaját, amég leveszem ezt a szar egyenruhát! Köszi! -olyan gyorsan rongyolt fel a szobájába, hogy válaszolni sem volt időm. Zsörtölődve álltam fel a kanapéról, hogy összedobjak egy szendvicset a kis vakarcsnak. Épp hogy elővettem a tányért és az alapanyagokat, amikor ismét a fekete ördögöt hallottam meg a hátam mögül.
-Mi tart ennyi ideig? -türelmetlenkedett.
-Csinálhatod magadnak is! -fordítottam felé a fejemet.
-Nem kösz! Az idősebb testvér dolga, hogy gondoskodjon a kicsiről. -mondta kuncogva.
-1 évvel vagy fiatalabb. -mormogtam.
-DE fiatalabb vagyok. -hergelt.
-Igazán? -indultam meg felé a szendviccsel a kezembe. -Akkor tisztelj úgy ahogy egy idősebbet illik. -nyomtam a kezébe a tányért, majd belül hátba veregettem magam, hogy ezt a kört én nyertem. Nem is maradtam tovább a nappaliba, felsiettem a szobámba.
-Már lassan hat óra? -néztem fel a fali órámra. Úgy gondoltam, hogy ideje végre egy kiadós fürdőt venni az egész heti gyors zuhanyok után. Megengedtem a vizet, majd levetkőztem. Miután kifolyt a víz, helyet is foglaltam a kádban. Jó ideig áztattam magam, amíg el nem kezdett kihűlni víz. Nagy nehezen kimásztam a kádból, majd egy kényelmes otthoni szettet vettem fel. Rendet raktam a fürdőbe, majd kimentem a szobámba. A fürdőtől eléggé elálmosodtam, így ledőltem az ágyamba. 10 percbe sem telt bele, míg elnyomott az álom.

Köszi, hogy elolvastad a részt! Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj.
További szép napot! :)