Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.79.: Megérdemlem

-Megfulladok...-céloztam a túl erős szorítására.
-Egek, hogy neked semmi sem jó. -engedett el, majd célba vette az ágyamat. -Csak úgy jelzem, hogy továbbra is igényt tartok az együtt alvásra.
-Nem mintha ki tudnálak dobni. -motyogtam.
-Tessék? -kérdezett vissza, miközben kényelembe helyezte magát az ágyamon.
-Semmi-semmi. -indultam meg utána, majd az éjjeli szekrényemen lévő zsepi segítségével rendbe tettem magam.
-De ettől még beszédem van veled. -tért vissza a tárgyra.
-Mégpedig? -ültem le az ágyamra, miután kidobtam a használt zsepiket.
-Először is, -kezdett bele. -mesélj egy kicsit. Ki látogat téged mostanában. -hirtelen megállt a szívem. Ezek szerint tud Zoroméról, és ha nem is tud róla konkrétan, akkor sejti.
-Biztos nem fogsz kiakadni? -vettem mély levegőt. Tudtam, hogy el kell mondanom neki. Féltem a reakciójától és, hogy találkozni akar majd Zoroméval.
-Ha az igazat mondod akkor nem. -válaszolt.
-Eléggé belebonyolódtam a helyzetbe. Ugye már tudsz Zoromeról és a múltamról?
-Igen. -bólintott.
-Jó akkor elmondom a fejleményeket, de kérlek ne akadj ki, ne kérdezz csak a végén és próbálj figyelni. -ismét bólintott, majd bele is kezdtem a mesélésbe. Elmondtam neki, hogy jelenleg hogy állok Zoromével. Elmondtam neki, hogy ki is az a Sora és mit akar tőlem. Próbáltam megértetnni vele, hogy miért fontos, hogy erről ne beszéljen senkinek. Láttam, hogy ezernyi kérdés jutott eszébe a sztorit hallva, de megvárta amég végig mondom.
-Szóval Zorome jó fej, viszont ez a Sora el akar kapni, ha kiteszed a lábad a U.A. területéről. Így van? -kérdezett.
-Azt hiszem ez a jelenlegi felállás. -helyeseltem.
-És honnan tudod, hogy ebben a Zoroméban megbízhatsz? -kételkedett a sápadt fiú hitelességében.
-Nem vagyok biztos benne, de nem tűnik rossz szándékúnak, és egy csomó hasznos infót oszt meg velem. -fejtettem ki.
-És ezek az infók tudatában neked mégis, hogy jut eszedbe, hogy találkozol a húgoddal?
-Nem hinném, hogy el tudna kapni úgy ha nem vagyok egyedül, mégis csak velünk egykorú a srác. -magyaráztam.
-Akkor egyáltalán mi félnivalód van tőle? -kérdezett vissza.
-Zorome is fél tőle.
-De még mindig nem biztos, hogy megbízhatsz abban a gyerekben. -láthatóan ellenszenves volt neki Zorome. -Az sem lehet olyan gyenge, hogyha csak úgy szórakozásból kicselezi a U.A. védelmi rendszerét.
-Zorome azt mondta, hogy Sora is képes rá, de nem fog idejönni, mert tart a lebukástól. -ismételtem el neki Zorome szavait.
-Akkor még egyszer megkérdezem, számodra nem az lenne a legokosabb döntés, ha a U.A.-ban maradnál, ahova nem tud bejönni?
-És mégis meddig kéne itt maradjak? -tettem fel a kérdést ami már az én fejemben is megfordult.
-Addig amég ezek haza nem mennek.
-De nélkülem nem fognak haza menni, maximum még többen jönnek vagy erősebbeket küldenek. -mondtam aggodalmasan.
-Elég problémás. -vakargatta a fejét.
-Nem akartalak belekeverni, ez nem a te problémád. -sütöttem le a szemeim.
-Miért? Szerinted engem nem zavarna, ha csak úgy elvinnének? -háborodott fel.
-Nem sokat tudnál tenni ellene. -mentem át pesszimistába.
-Nehogy már ne tudjam szétrúgni két szaros angliainak a seggét. -lett egyre idegesebb.
-Azért ez nem ilyen egyszerű. -nevettem ki a túlbuzgó fiút.
-Tök mindegy, amég velem vagy addig nem tudnak elrabolni. Mi következik ebből? -tett fel költői kérdést.
-Na mi következik ebből?
-Az, hogy nélkülem nem mehetsz ki a U.A. területéről. -először azt hittem, hogy csak viccelt, de nem. Ő ezt halál komolyan gondolta.
-És te nyilván kísérgetni fogsz mindenhova. -néztem rá felvont szemöldökkel.
-Hát ha ez kell a biztonságodhoz akkor kénytelen leszek. -mondta még mindig komolyan. -Probléma megoldva.
-Elég érdekesen oldod meg a problémákat. -nevettem ismét. Nem mondom, hogy biztonságban éreztem magam mellette, de aranyosnak találtam, hogy magára veszi az én bajomat.
-Még egy kérdés mielőtt lekerül rólad a póló....
-Hogy mit csinál a pólóm? -kérdeztem vissza.
-Ez a Zorome gyerek milyen gyakran jön ide? -hagyta figyelmen kívül a meglepettségemet.
-Nem tudom, random napokon jön, de mindig este. -válaszoltam a kérdésére.
-De ma már volt itt. Ugye? -kérdezett még egyet.
-Igen volt. -bólintottam.
-Szóval most már elment?
-Igen, de ez miért fo... -a kérdésemet egy csókkal szakította félbe.

-Ez most mi így hirtelen? -nem nagyon tudtam gondolkozni a meglepettségtől.
-Ezt rohadtul megérdemlem a mai nap után. -mondta duzzogva, miközben a pólóját segítette le magáról.
-Megérdemled? -kérdeztem vissza.
-Nyilván megérdemlem. -húzott széles mosolyt az arcára. -És most te jössz.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)

Szerkesztés:
Időközben kiakasztottuk a 20.000 összmegtekintést és a 2.000 vote-ot, amit nagyon szépen köszönök!
Ja és #OC kategóriában is mi vagyunk az elsők! ❤️