Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.10.: Monoma?

Kopogás ébresztett. Egy pillanatra megijedtem, mert nem tudtam, hogy melyik napszakba járunk, így azonnal a telefonomhoz kaptam.
-20:03, Hál' istennek. -mondtam ki hangosan, majd az ágyamból feltápászkodva az ajtóhoz mentem.
-Nem jössz vacsorázni? -állt az ajtómban Mina-chan.
-Nem érzem túl jól magam, szerintem ma nem vacsizok. -vakargattam a tarkómat.
-Mi a baj? Tudok segíteni? -kérdezte aggódva a rózsaszín barátnőm.
-Nincs semmi baj, csak kicsit fáj a fejem. -igazából semmi bajom nem volt, de se Bakugout nem akartam látni, se étvágyam nem volt, szóval ki kellett találnom valami kifogást.
-Ha bármire szükséged van, akkor tudod hogy hol találsz. -simogatta meg a karomat kedvesen. Biccentettem, majd a lány után néztem, aki a lift felé sétált. Becsuktam az ajtót, majd visszafeküdtem az ágyamba. A telefonomat elővéve láttam, hogy 2 nem fogadott hívásom van anyától. Nem szerettem volna beszélni vele, de mégis csak az anyám, így visszahívtam.
"-Szia Kincsem! Minden okés?" -szólt bele a telefonba.
-Szia Anya! Persze, csak programom volt. -nem akartam elmondani az igazat, így neki is hazudtam.
"-Értem, és mi újság? Hogy érzed magad?" -érdeklődött.
-Jól vagyok. -mondtam ki nehezen. -Veletek mizújs?
"-Mi is jól vagyunk! Épp vacsorát főzök."
-Akkor én nem is zavarlak. -igyekeztem lerázni.
"-Rendben Kicsim. Beszélünk holnap?"
-Persze. -mondtam, majd egy rövid búcsú után letettük a telefont. Innentől kezdve csak unottan nézegettem a telefonomat. Nem sokkal később az alvás mellett döntöttem. Ébresztőt állítottam, majd a telefonomat töltőre dugva a fal felé fordultam. Hamar sikerült elaludnom.

————^~Reggel~^————

Az ébresztőmre kelve nagy nehezen kimásztam az ágyamból, majd kómás fejjel pizsamában mentem le a fürdőbe fogat mosni. A szobámba visszatérve reggeli gyanánt csak egy joghurtot vettem ki a hűtőből, amit gyorsan megettem. Elkészültem, megfésülködtem, majd átkopogtam Minához. Mina még nagyban készülődött, így várnom kellett rá. Miután Mina is elkészült együtt indultunk be az iskolába. Ma hat unalmas óra várt ránk, amiből kettőn dolgozatot kellett írnunk. Mivel tegnap megfelelően felkészültem, ezét nem okoztak problémát a dolgozatok. Egész nap igyekeztem kerülni a szöszit. Az ebédet ismét Midoriyáékkal töltöttem. Mivel ma nem volt edzésünk, ezért egész korán szabadultunk a suliból.
-Elég csendes vagy ma Ina-chan. -jegyezte meg Todoroki az iskolából haza felé. -Még mindig rosszul vagy?
-Még egy kicsit. -szó sem volt arról, hogy rosszul lennék, de nem akartam beszélni a dologról.
-Gyere el velünk a városba, hátha jobban leszel. -mosolygott rám Midoriya.
-Mikor mennénk? -néztem a többiekre.
-Hát visszamegyünk, átöltözünk, majd indulunk is. -válaszolt a kérdésemre Ochako.
-Szerintem jobb lenne, ha pihenne. -vágott közbe Todoroki.
-Talán igazad van. -helyeseltem a felemás hajú fiú javaslatát.
-Sajnálom. -mondta szomorúan Ochako. -De talán tényleg jót tenne egy kis pihenés, nehogy a végén lebetegedj.
Hamar visszaértünk a koleszba, ahol mindenki a szobájába indult. Igazából nem is bántam, hogy nem mentem a többiekkel, mert úgyis csak lehúztam volna a hangulatot. Az asztalomhoz ülve rajzolgatni kezdtem, amikor kopogás zavarta meg a csendet. Felállni sem volt időm amikor nyílt az ajtó, és Kirishima lépett be rajta.
-Hát te? -fordultam a székkel a fiú felé.
-Gondoltam lecsekkolom, hogy hogy vagy. Midoriyáék mondták, hogy nem érzed túl jól magad. -sétált oda hozzám.
-Eléggé fáj a fejem. -mondtam elcsukló hangon.Nem tudtam a szemébe nézni, mivel ismét hazudnom kellett.
-Ennek van valami köze Bakugouhoz? -kérdezte aggódva.
-Dehogy is, csak egyszerűen nem érzem jól magam. -kaptam fel a fejem.
-Elmondta, hogy beszéltetek. -nézett rám komoly tekintettel.
-Tényleg semmi köze hozzá, bár az sem esett túl jól, de hát ez van. -vontam vállat.
-Én mondtam neked, hogy ő ilyen. -váltott át a komoly tekintete egy kicsit szomorúbbá. -De szerintem ő is aggódik érted.
-Chh...Miből gondolod? -néztem vissza rá összeráncolt szemöldökkel.
-Abból, hogy ő mondta, hogy nézzek rád. -ült ki halvány mosoly az arcára.
-Ha annyira érdekelné, akkor ő jött volna ide. -mondtam duzzogva.
-Hát ő nem fog, gondolom tudod, hogy miért. -fogta meg a vállam.
-Ja, persze. -mondtam flegmán.
-Ne törődj vele Hinami-chan, ha tényleg érdeklődik felőled, akkor úgyse bírja majd sokáig.
-És ha nem érdeklem? -kérdeztem vissza.
-Majd meglátjuk. -mondta magabiztosan, majd az ajtó felé vette az irányt. Nem szóltam semmit, csak hagytam kisétálni. A napom többi része unalmasan telt. Tanulgattam, lementem vacsorázni a többiekhez. Nem történt semmi érdekes.

————^~Pár nappal később~^————

Elég unalmasan telt az első hetem, tanulás, órák, edzések. Az vigasztalt, hogy ma legalább már péntek van, ami azt jeletni, hogy hétvégére haza mehetek. Holnap lenne Ochako bulija, ahová szerencsémre a szüleim is elengedtek. Az első óra után Ochako mindenkinek körbe küldött egy címet, a buli helyszínéről, és egyéb tudnivalókról.

"Fontos tudnivalók a buliról:
A nagyszüleim házába fogjuk tartani, a ...(cím)... 12.-es szám alatt.
Kérlek a bulira hozzatok magatokkal valami nasit, meg egy kis innivalót.
Nem kell kiöltözni, nyugodtan gyertek valami kényelmesbe. A buli este 8kor kezdődik, és tart ameddig tart, ha valaki nem tud haza menni, akkor az szóljon, ugyanis van hely bőven szóval egy pár ember itt tud aludni.
Mindenkit szeretettel várok! Puszi!
~Ochako"

-Akkor ma még boltba is mehetek, szuper. -gondoltam magamba, miközben az üzenetet olvastam. A telefonomat bámulva véletlenül beleütköztem valakibe.
-Jobban is odafigyelhetnél. -förmedt rám egy kék szemű szőke hajú fiú.
-Bocsánat. -néztem fel rá, miközben a homlokomat fogtam.
-Ki gondolta volna, hogy egy szerencsétlen hőstagozatos jön nekem. Egytől egyik idegesítőek vagytok. -folytatta hasonló stílusba, amitől kezdtem egyre kellemetlenebben érezni magam.
-MI A PROBLÉMÁD TE NYOMORULT?! -halottam meg Bakugou hangját a hátam mögül, a folyosó másik feléről.
-Na már csak ez a taposó akna hiányzott. -nézett el fölöttem a szőke srác. Bakugou felé fordultam, akinek csak egyre torzult az arca. Láttam, ahogy a háta mögött lévő osztálytársaink a másik szőke fiúnak hadonásztak, hogy hallgasson el, de már késő volt.

Bakugou idegesen indult meg felénk, amitől még én is megijedtem. A vállamnál fogva eltolt a fiú elől, majd a gallérjánál fogva közel húzta magához.
-MIT POFÁZOL MONOMA?! -üvöltözött a másik osztályból való sráccal.
-Engedd el Bakugou, az én hibám volt! -szóltam rá a fiúra, hogy elkerüljek egy esetleges verekedést.
-Tch! -puffogott, majd ellökte Monomát, és a kezemnél fogva elhúzott onnan. -Gyere ennek a nyomoréknak a közeléből! -nagyon meglepett, amit csinált, ugyanis a beszélgetésünk óta egy árva szót se váltottunk. Az osztály többi tagjához rángatva megpillantottam Kirishimát, akinek csak egy öntelt mosoly volt az arcán. Amikor Bakugou elengedett, Mina és Ochako rohant oda hozzám.
-Minden rendbe van Hinami? -fogta meg a kezem Ochako.
-I-igen, csak egy kicsit lesokkoltam. -néztem a lányok aggódó arcára.
-Még jó, hogy közbe léptél, ha nem teszed akkor biztos, hogy Bakugou leüti azt a seggfejet. -mondta Mina Bakugou után nézve.

Ha tetszik a könyvem, akkor kérlek voteolj/kommentelj.
További szép napot! :)