Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.90.: Halkabban...

Nem igazán értettem a kérdését.
-Miért haragudnék rá? -kérdeztem magamtól. A kérdés után még egy pár pillanatig csak a fiú vörösen izzó íriszét bámultam, mire sikerült kipréselnem magamból egy választ. -Nem haragszom. -mosolyogtam olyan kedvesen, ahogy csak tudtam.
-Nem vagy túl meggyőző. -dőlt le az ágyra.
-Tényleg nem haragszom, csak nem tudom, hogy mit mondjak. -vakargattam a tarkómat.
-Ne mondj semmit, tudom, hogy túlzásba estem. -hunyta le a szemeit. A mondatát ismét egy pár másodpercnyi néma csend követte.
-De végül is én provokáltam ki. -szólaltam meg, hogy egy kicsit oldjam a hangulatot.
-Ebbe nem tudok belekötni. -vonta meg a vállát.
-Most komolyan hagyta, hogy én vállaljam a felelősséget?! -háborodtam fel magamban.
-De ettől függetlenül nem akartam túl durva lenni. Bocs. -kért ismét bocsánatot, de ezúttal sokkal közönyösebben. Nem tudtam mit mondani rá, eléggé lesokkolt a hangulatingadozása és az, hogy folyamatosan ellent mond magának. Inkább csak rádőltem a mellkasára. Éreztem rajta, hogy meglepődik, de végül is eltűrte.
-Szerinted Manami és Kirishima jól kijönnek? -váltottam témát.
-Szerinted engem érdekel? -vonta fel a szemöldökét.
-Ha Kirishima visszaér, akkor tuti hogy kifaggatom. -hagytam figyelmen kívül az előző mondatát.
-Miért nem a húgodat faggatod ki? -kérdezett vissza.
-Vele is fogok beszélni, de Kirishima szemszögére is kíváncsi lennék. -néztem fel a fiúra.
-Hát én egyikükre sem vagyok kíváncsi. -adta tovább az érdektelent.
-Most miért vagy ilyen? Hiszen szárnysegédnek mentünk, és téged nem is érdekel a sztori vége?
-Én aztán rohadtul nem szárnysegédnek mentem, és amúgy sem tűnt úgy, hogy túl nagy szükségük lenne ránk. -nem is konkrétan a kérdésemre válaszolt, de megértettem, hogy hogy áll ehhez az egészhez.
-Ha nem szárnysegédnek jöttél, akkor minek? -valójában sejtettem a választ, de az ő szájából akartam hallani.
-Mert ahhoz volt kedvem.
-Pedig nem úgy tűnt, hogy túl sok kedved lenne hozzá. -világítottam rá az ellentmondásra.
-Most mit akarsz hallani? -háborodott fel. -Azt hogy miattad mentem el?
-Például. -nevettem.
-Lehet hogy így volt. -mondta, miközben az arca halványan kipirult. Tudom, hogy nem szeret az érzéseiről beszélni, mégis mindig kiakarom erőszakolni belőle.
-Lehet? -erőltettem tovább, amivel látszólag már a szöszi határait feszegettem.
-Jézus! Mit magyarázkodok neked?! -fogott meg egy párnát, amit a fejemhez vágott.
-Áucs!
-Jajj ne! Megütöttelek egy párnával. Ugye nem tört be az orrod? -ironizált.
-Jó, azért nem muszáj ám bunkónak lenni! -ütöttem vissza egy másik párnával.
-Nem tehetek róla, hogy téged csak így lehet megnevelni. -támaszkodott fel a könyökére, ami miatt kénytelen voltam leszállni róla.
-És mégis miért akarsz te engem megnevelni? -háborodtam fel.
-Azért, mert mostanában egyre szemtelenebb vagy. -adott egyszerű választ.
-Miről beszélsz?! -ültem fel, miközben a karomat összekulcsoltam a testem előtt.
-Rólad beszélek. -húzott enyhe vigyort a szájára. Természetesen csak provokálni akart, de nagyon ért hozzá, mert sikerült belerángatnia a játékba.
-Te vagy az aki állandóan kötözködik. -fordítottam oldalra a fejem.
-Nem tetszik valami? -fogta meg az arcom, és miután maga felé fordította a fejemet a kezével összepréselte azt.
-Látod? Megint kötözködsz. -folytattam a pimaszkodást. -Egek, igaza volt. Tényleg szemtelenebb lettem, amióta vele vagyok. -gondoltam tovább. Az ajkunk vészesen közel volt egymáshoz, szinte már csuktam be a szemem, a csókra várva.
-KÉPESEK VOLTATOK OTTHAGYNI MINKET?! -robbant be kopogás nélkül az ajtón Kirishima.-Hát ti mi az istent csináltok? -mérte fel a helyzetet.

-IDIÓTA GYÖKÉR! MOST TUTI KINYÍRLAK! -pattant fel Bakugou, hogy szétszedje a vöröskét. Én zavaromba az egyik párna mögé bújtam. Semmi kellemetlen dolgot nem látott, de én mégis kellemetlenül éreztem magam.
-Bocsi-bocsi-bocsi! -menekült kifelé a fiú, de még a folyosóról is hallottam a hangját. Az egész kolesz kettejüktől zengett. Bakugou majd felrobbant, míg Kirishima a szöszi megbocsájtásáért esedezett. Már-már kezdtem kellemetlennek érezni a hangzavart, és azt is szerettem volna elkerülni, hogy a fiúk büntetésbe kerüljenek, úgyhogy utánuk mentem.
-Bakugou, hagyd már szegényt. -indultam meg feléjük.
-TE SZERENCSÉTLEN BALFASZ! LEGALÁBB KOPOGHATNÁL A BEJÖSSZ! -üvöltött a szöszi.
-Sajnálom, bocsi, nem akartam!
-SAJNÁLHATOD, ETTŐL FÜGGETLENÜL UGYANÚ.....
-BAKUGOU! -emeltem fel a hangom, félbe szakítva a fiú ordibálását. -Halkabban. -csitítottam el, miután én is kicsit visszavettem a hangomból.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)