Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.25.: Öltözködés

-Bocsánat. -ráztam meg a fejem. -Hova szeretnél menni?
-Már említettem, hogy fogalmam sincs. -tette keresztbe a kezeit. -Ha figyeltél volna, akkor talán eljutott volna az agyadig.
-Jól van na. Azért nem kell így beszélni. -vágtam morcos fejet.
-Tch...Úgy beszélek ahogy akarok. -vonta meg a vállát. -Inkább menjél öltözni, és majd utánna meg beszéljük.
-Rendben. Várj meg az öltözők előtt. -mondtam egy kissé flegmán, majd a válaszát sem vártam meg, csak hátat fordítottam neki, és az öltöző felé indultam. Hallottam, ahogy utánam kiabál valamit, de csak kuncogni tudtam rajta. A szívem mélyén nagyon örültem annak, hogy nem álmodtam ezt az egész kapcsolatosdit. Az ötlözőbe nem történt semmi érdekes, csak a szokásos trécsparti ment, amibe én is be-be csatlakoztam. Igyekeztem mihamarabb elkészülni, hogy Bakugou ne legyen rám olyan mérges.
-Hinami! -szólt utánam Mina, mikor kifelé indultam az öltözőből. -Kérlek várj meg. -egy pillanatra megálltam, és elkezdtem gondolkozni, hogy milyen indokot találjak ki, amivel le tudom pattintani anélkül, hogy megbántanám.
-Ne haragudj Mina, de Bakugou kint vár rám. -végül az igazság mellett döntöttem, és reméltem, hogy nem sértődik meg miatta.
-Ohhh...Csak nem randizni mentek? -egy kissé beteg csillogást véltem felfedezni a szemeibe, de annyira nem volt újdonság, mindig ez van, ha fiúkról van szó.
-Majd kiderül. -kacsintottam egyet a rózsaszín barátnőm felé, majd elindultam kifelé. Bakugou pontosan ott állt, ahol megbeszéltük, ami egy kicsit meglepett.
-Mi tartott ennyi ideig? -förmedt rám egyből.
-Pontosan tudod, hogy a lányoknak idő igényesebb az öltözködés. -mondtam, miközben a táskámat igazgattam. -Amúgy nem látod, hogy az összes lánynál előbb jöttem ki az ötlözőből? Direkt igyekeztem a kedvedért.
-Tch...Ez a minimum azok után, hogy hajlandó voltam megvárni amég elkészülsz. -szó-szót követett, és ez így ment egészen addig amég oda nem értünk a koleszhoz. Hiába próbáltam ésszerű érveket felhozni, mindig visszavágott valamivel. Azt hiszem, hogy sose fogok ellene szópárbajt nyerni.
-Mikor szeretnél indulni? -néztem Bakugoura, miközbe a lift felé indultunk.
-Minnél hamarabb kéne, mert vissza kell érni arra a rohadt vacsorára. -elég bosszúsnak tűnt a hangja miközben ezt mondta, nem is teljesen értettem, hogy tulképp most kire is haragszik.
-Akkor gyorsan átöltözök, és indulhatunk is. Rendben? -próbáltam nyugodt hangon mondani, hátha ő is kicsit lenyugszik tőle.
-Tch...Hát reméltem, hogy nem az iskolai egyenruhádba szeretnél jönni. -már meg sem lep a stílusa, csak bólintottam, és miután felértünk az emeletünkre, a szobám felé indultam, Bakugou pedig utánam.
-Te meg hova jössz? -néztem rá.
-Nem tudom feltűnt-e, de én nem vagyok iskolai egyenruhába. -ahogy ezt kimondta, én végig néztem rajta, és csak most tűnt fel, hogy ő valóban utcaiba van.
-É-és? -a következő gondolatom már az volt, hogy ha bejön a szobámba akkor előtte kell átöltöznöm.
-Mi és? -nézett vissza rám, miközben megálltunk az ajtomnál.
-Ö-öltözni szeretnék. -nyitottam az ajtómat, de éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb így igyekeztem nem Bakugoura nézni.
-És akkor mi van? Ha ennyire zavar majd elfordulok. -egy kicsit szarkasztikusnak tűnt, és a szája sarkában lévő pimasz mosoly ezt csak megerősítette. Nem is válaszoltam neki, csak bementem a szobámba, ő pedig követett.
-Ha gondolod foglalj helyet. -mutattam a babzsákomra. Ki sem mondtam a mondatot, mire a szöszi már az ágyamon feküdt. -Akár ott is maradhatsz. -vontam vállat. Igyekeztem flegmának és nyugodtnak tűnni, de közben leírhatatlanul zavarba voltam. A szerkényemben turkáltam valami normális ruhát keresve.
-Nem jönnél szoknyába? -kérdezte Bakugou.
-Szoknyába? Miért pont szoknyába? -fordultam a fiú felé.
-Mert az egész aranyosan áll. -miközben ezt kimondta nem nézett a szemembe, de láttam ahogy enyhén elpirul az arca. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Ez a rózsaszín jó lesz? -mutattam felé baba rózsaszín egy térd fölé érő rakott szoknyát.
-Nekem tök mindegy! -eddig tartott a szégyenlős Bakugou. Nem is reagáltam rá semmit, csak tovább mosolyogtam. Kiválasztottam a szoknyához egy fehér csipkés haspólót, majd kivettem egy fehér melltartót is.
-Öhmm...Bakugou megtennéd, hogy...
-Jó oké értem. -vágott bele a szavamba, majd felült miközben a szemeit eltakarva nyomta bele a fejét az egyik párnába. Egy pillanatig csak szótlanul néztem, mert tartottam attól, hogy abban a pillanatban, hogy elkezdek vetkőzni, valami "csoda" folytán eltűnik a szeme elől a keze és a párna. Egy kicsit tartózkodva és amilyen halkan csak tudtam elkezdtem levenni a ruháimat.
-Kész vagy már? -kérdezte türelmetlenül, de a párnától alig érthetően.
-Még nem! Ide ne nézz! -takartam el magam.
-Igyekezz már! -emelte fel a hangját, aminek hatására egy kicsit sietősebbre vettem a dolgot. Gyorsan átvettem a melltartómat, majd az ágyra dobott szoknyáért. Annyira siettem, hogy meg is feledkeztem a hátam mögött lévő szösziről, csak arra koncentráltam, hogy minnél gyorsabban felkapkodjam a ruháimat. A szoknya már rajtam volt azonban felül csak a melltartó takart, amikor valami miatt hátra fordultam.

-BAKUGOU! -kiabáltam rá a párna árnyékából leskelődő fiúra. Legnagyobb meglepetésemre, Bakugou mégcsak meg se lepődött a reakciómon.
-Most mi bajod? -kérdezett vissza duzzogva, mintha még neki lenne oka megsértődni.
-Mi-mi az hogy mi bajom?! Arról volt szó, hogy nem leskelődsz! -mondtam felháborodva, miközben a pólómért nyúltam, hogy eltakarjam magam.
-Mégis mit gondoltál? Én is fiúból vagyok! Szerinted, hogy hagyhattam volna ki egy ilyen vissza nem térő lehetőséget?

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt, ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj. :)
További szép napot! :)