Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.38.: Minden oké

-Barátnőd? -kérdeztem vissza vörös arccal, mire ő elengedett én pedig a fiú felé fordultam.
-Vagy talán már lecseréltél arra a hibrid baromra? -kérdezte, miközben mélyen a szemembe nézett. Látszott rajta, hogy egyáltalán nem poénból kérdezi a dolgot.
-Miért lovagolsz ennyire ezen a Todorokis témán? -kérdeztem tőle nagy sóhajok közepette.
-Talán mert sokkal jobb parti mint én. -vakargatta a tarkóját, de ezúttal oldalra nézett.

Köpni nyelni nem tudtam ezen a mondatán, csak enyhén nyitott szájjal bámultam a fiúra.
-Most mit nézel ilyen bután?! -nézett vissza rám idegesen.
-Ez most komoly? -kérdeztem vissza még mindig furcsállva a helyzetet.
-Te komolyan ilyen hülye vagy?! -vágott egyre morcosabb fejet. -Még jó hogy nem jobb csávó, mint én. Csak mondjuk elvártam volna, hogy rácáfolj! -na ez már sokkal jobban illett hozzá.
-Ja bocs, de túlságosan is lesokkoltál. -ráztam meg a fejem.
-Nem gondolhattad, hogy komolyan gondolom! -emelte feljebb a hangját.
-Azt hittem, hogy van egy kis öniróniád. -vontam meg a vállam.
-Idióta. -bökött oldalba.
-Ja persze, hát hogy is lenne. -fogtam meg a bökés helyét, miközben ezúttal enyém volt a pimasz vigyor.
-Sok lesz. -fogta meg a csuklómat.
-Ohh ne, még a végén megbüntetsz. -folytattam a szemtelenkedést.
-Ha sokáig játszol az idegeimmel, akkor biztos lehetsz benne. -szorított rá egy kicsit a csuklómra.
-Kezdek félni. -forgattam a szemem.
-Inkább üljünk le. -kezdett el az ágy felé húzni.

-Ugye nem most jön a büntetés része? -kérdeztem egy kínos mosoly keretében.
-Nem még nem. -nézett vissza a válla fölött. -Csak meguntam az ácsorgást.
-Érdekes hős lesz belőled, ha egy kis ácsorgás is kifog rajtad. -huppantam le az ágya szélére.
-Nem fog ki rajtam, de minek pazaroljam ilyenekre az energiámat? -csüccsent le mellém. -És fejezd be a szemtelenkedést.
-Valld be, hogy a szemtelen Hinamit is kedveled. -fordultam felé, míg az egyik lábamat az ölébe a másikat pedig a háta mögé dobtam.
-Egy darabig. -tette rá a kezeit a lábamra. -De a túlzott szemtelenség inkább az én reszortom. -simította végig a combomat a térdemtől egész a rövid gatyámig , amitől ismét végig kirázott a hideg.
-Igazán jól ismered magad. -mosolyogtam, majd feltűnt, hogy a combomat nézi. -Mi az? -kérdeztem rá.
-Eddig észre se vettem, hogy ilyen vékony vagy. -tette rá a kitárt tenyerét a lábamra ami szinte teljesen lefedte a combomat.
-Egyáltalán nem vagyok vékony. A te kezed túl nagy. -fordítottam oldalra a fejem. Pontosan tudtam, hogy nem az ő keze a "túl nagy", hanem valóban én vagyok a vékony.
-Mutasd a derekad. -nézett rám.
-Bolond vagy, dehogy mutatom. -mondtam kikerekedett szemekkel.
-Szerintem két kézzel simán körbe érem. -méregette a derekam.
-Ne méregess már! Biztos, hogy nem éred körbe. -nevettem, de valahol egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert nem akartam, hogy soványnak tituláljon.
-Tuti, hogy de. -lökte le magáról a lábamat. -Mutasd csak.
-Miért érdekel ennyire? -álltam fel egy kicsit duzzogva.
-Már csak azért is, hogy bizonyítsam az igazam. -vágta rá habozás nélkül. A szöszi elé álltam és egy kicsit felhúztam a trikómat, hogy könnyebb dolga legyen. Így még sosem ért hozzám fiú, ezért ettől is egy kicsit elpirultam.
-Mondtam, hogy nem fogod körbe érni. -néztem le a derekamat méregető fiúra.
-Dehogy is nem. -ahogy ezt a mondatát kimondta, egyből elkezdett szorongatni.
-Ne már ez fáj. -szóltam rá.
-Húzd be a hasad és meg lesz. -nyomta be az ujjaival a hasamat.
-Kérlek ne rendezd át a belsőszerveimet. -mondtam ki nagy nehezen, mert a szorítástól alig kaptam levegőt.
-Nézd meg, csak egy pár centi hiányzik. -rázta meg egy kicsit a derekamat.
-Szívesen odanéznék, ha nem kéne a levegőhiánnyal küszködnöm. -dünnyögtem, mire végre elengedett és végre oxigénhez jutottam.
-Majdnem meg volt. -mondta elégedetten.
-De nem volt meg. -húztam vissza a pólómat, majd visszaültem az ágy szélére, de ezúttal nem tettem az ölébe a lábam.
-Szoktál te enni? -már vártam ezt a kérdést.
-Jobb lenne, ha elhízott barátnőd lenne? -néztem rá a kérdését figyelmen kívül hagyva.
-Ha el lennél hízva, akkor nem lennél a barátnőm. -vonta meg a vállát, majd hanyatt dobta magát az ágyon.
-Szóval nem engeded, hogy elhízzak? -fordultam nevetve a fiú felé.
-Még jó, hogy nem. -vágta rá, miközben a párnát kereste.
-Majd igyekszem tartani a súlyom, ha úgy megfelel a kedves barátomnak. -mondtam, közben a fiút néztem ahogy helyezkedik.
-Szerintem úgy megfelel neki. -még mindig helyezkedett, de valamiért késztetést éreztem, hogy egy puszit nyomjak az arcára, így akcióba is lendültem. Először feltérdeltem, majd a párnával foglalkozó fiú fölé másztam, aki nem is figyelt arra, hogy mi történik. Mikor már elég magasan voltam ráfeküdtem a szöszire, aki ennek hatására eléggé meglepődött. Tökéletes alkalomnak éreztem a puszi elsütésére, ami végül nem az arcán, hanem a nóziján landolt.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj!
További szép napot! :)