Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.46.: Rei

Kifejezetten jól esett Todoroki ölelése, olyan megnyugtató volt. Egy pár másodperc után megszólalt a vészharang a fejemben, hogy mégis mit csinálok, hiszen nekem barátom van. Lassan elengedtem Todorokit.
-N-nekem így nem igazán van okom itt maradni. -mondtam egy kicsit sajnálkozva.
-Ha gondolod feljöhetsz velem anyához. -meglepett a felajánlása, de inkább úgy tűnt, mintha csak próbálna itt tartani.
-Nem hiszem, hogy anyukád örülne egy idegennek. -néztem oldalra.
-Anya mindenkinek örül, akkor különösen fog, ha a fia egy lányt visz be. -győzködött tovább. Kicsit olyannak hatott ez a mondata, mintha épp a barátnőjét készülne bemutatni. Láttam rajta, hogy nem akarja, hogy ilyen állapotba egyedül menjek haza, így belementem a dologba.
-Biztos jó lesz ez így? -kérdeztem vissza.
-Persze, csak induljunk. -fogta meg finoman a csuklómat. -Már biztos vár. -el is indultunk a lift felé és közben arra lettem figyelmes, hogy Todoroki keze egyre lejjebb csúszik, majd végül a csuklómról egész a kezemig csúszik, amire finoman ráfog.

Nem akartam elhúzni a kezem, csak sodródtam az árral, ahogy Manami is mondta. A liftből kiszállva megláttam a pszichiátria feliratot, de ennek ellenére csendben követtem a fiút. Egy szoba előtt álltunk meg, majd Todoroki egy mosolyt intézett felém és benyitott a szobába. A szívverésem egy kicsit felgyorsult, mintha izgulnék. Az ajtón beérve egy nagyon letisztult szobával találtam szembe magam, ahol egy fehér hajú nő ült egy az ablak felé fordított széken. Valahonnan sejtettem, hogy Todoroki anyukájának fehér haja van, elvégre valahonnan örökölnie kellett, de mégis meglepett a látványa.
-Szia anya! -köszönt Todoroki. -Hoztam magammal valakit.
-Jó napot! -a hangomat meghallva Todoroki anyukája felénk fordult.

Ebben a pillanatban láttam meg az arcát, ami egyszerűen gyönyörű volt.
-Ki ez a csinos kis hölgy? -nézett a fiúra, majd egyből vissza rám.
-Ő Ina Hinami, apukájához jött, de végül itt kötött ki. -egy kicsit megszorítottam a fiú kezét és csak ekkor tűnt fel, hogy még mindig fogom azt.
-Szia! A nevem Rei, nagyon örülök, hogy megismerhetem a fiam barátnőjét. -mosolygott rám.
-Anya, ő...
-Én is nagyon örülök a találkozásnak. -szakítottam félbe Todorokit, aki erre értetlenül nézett rám. Csak rámosolyogtam a fiúra enyhén oldalra fordított fejjel. Rei arcát nézve egyszerűen nem volt szívem lerombolni azt az illúziót, hogy valóban a fia barátnője vagyok. Túlságosan boldognak tűnt, és egyébként sem lett volna egyszerű kimagyarázni a kézfogós jelenetet.
-Nagyon szép kislány, jól választottál. -nézett vissza Rei ismét a fiára.
-Köszönöm anya, igyekeztem. -mosolygott a fiú, miközben egy percre sem engedte el a kezem. Elég sokáig beszélgettünk így hármasba, Rei egy pillanatra sem hagyta, hogy unatkozzak, folyamatosan kérdezett valamit. Néha már-már olyan volt, mintha én jobban érdekelném, mint Todoroki. A hosszú beszélgetés után elköszöntünk és körülbelül hat óra felé elindultunk vissza a koleszba. A liftbe beszállva szinte már vártam Todoroki kérdéseit.
-Miért mondtad anyának, hogy a barátnőm vagy? -jött is a kérdés.
-Olyan aranyos volt anyukád amikor kérdezte, nem akartam elrontani a pillanatot. -magyaráztam.
-De így most azt hiszi, hogy tényleg együtt vagyunk. -fogta a fejét Todoroki.
-S-sajnálom. -egy picit elbizonytalanodtam a döntésembe és kezdtem kellemetlenül érezni magam.
-Én nem haragszom, de így akárhányszor jövök majd hozzá, biztos hogy kérdezősködni fog felőled. -vakargatta a tarkóját.
-Ebbe nem igazán gondoltam bele. -egy kicsit lógattam az orrom és így léptem ki a liftből. A figyelmetlenségemnek hála neki is ütköztem valakinek.
-E-elnézést kérek. -emeltem a tekintetemet egy Todorokinál vagy 5-6 centivel magasabb fekete hajú fiúra. Valahonnan nagyon ismerős volt az arca, a vörös szemei, de sehogy nem tudtam rájönni, hogy ki lehet ő.
-Én elnézem....Hinami. -mondta a titokzatos fekete pulcsis fiú.

NA DE, köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)