Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.41.: BAKUGOU!

Csak kikerekedett szemekkel néztem a szöszire, akinek letörölhetetlen mosoly ült az arcán.
-Semmi válasz? -mosolygott továbbra is töretlenül a szöszi.
-E-erre most mit kéne mondanom. -hebegtem.
-Fel sem vagy háborodva?
-M-miért lennék? -próbáltam természetesnek venni a dolgot, ami valahol az is volt.
-Zavarba jöttél? -láttam rajta, hogy direkt teszi fel a kérdést, hogy még kellemetlenebb helyzetbe hozzon.
-Egyáltalán nem jöttem zavarba. -vágtam rá a nyilvánvalóan kamu választ.
-Igazán? -húzott ismét közelebb magához.
-Igazán. -igyekeztem határozottan válaszolni a kérdéseire, de a vörös arcom elárult.
-Akkor csinálhatok mást is? -kérdezte pimasz hangsúllyal.
-Mire gondolsz? -semmi nem történt, de éreztem, ahogy forrósodni kezd a testem.
-Ezt szabad? -kérdezte, miközben a keze a hasamnál finoman a pólóm alá csúszik és éppen a melltartóm vonalában áll meg.
-P-persze...-mondtam, de a szememet összeszorítottam, mert a testem egyre furcsább tüneteket produkált.
-Szólj ha álljak meg. -csak bólintottam egyet, majd a szöszi kezére figyeltem. Figyeltem ahogy egyre feljebb csúszik, majd a mellemen megáll. Bakugou érezte, ahogy az egész testem megfeszül. -Csak nyugodtan, lazíts. -a szöszi finoman mozgatni kezdte a kezét. Lassan kinyitottam a szemem, és a fiú vörös szemeivel találtam szembe magam, miközben a reakciómat figyelte.
-M-mit nézel ennyire? -suttogtam a fiúnak.
-Próbálom kitalálni, hogy hol húzod meg a határokat. -mosolygott rám.
-Hozzám még soha nem ért fiú. -motyogtam.
-Tudom. -mondta, majd  a kezét kivezette a pólóm alól és szorosan magához ölelt.
-Ez zavar téged? -kérdeztem, miközben a fejem szorosan a mellkasához simult.
-Hogy szűz a barátnőm? -nevetett fel. -Már hogy zavarna?
-Ne mondd már így! -fordítottam a fejem a mellkasa felé.
-Hogy szűz a barátnőm? Mi a baj vele? -gúnyolódott tovább. -Csak nem zavarba ejtő?
-De igen, nagyon zavarba ejtő! -ütöttem meg a mellkasát.
-Ez aranyos. -nyomott egy puszit a homlokomra. Duzzogva öleltem át a szöszi derekát. -Csak hogy tisztába legyél vele, máskor nem úszod meg ennyivel.
-BAKUGOU! -szóltam rá.
-Csak figyelmeztettelek. -pöckölte meg az orromat.
-Áucs. -fogtam meg az orromat. 
-Lassan le kéne menni vacsorázni. -váltott témát, miközben a falon lévő órára  nézett a szöszi.
-Miért? Már ennyi az idő? -kérdeztem meglepődött fejjel Bakugout.
-Fél 8 van, szóval lassan nem ártana megindulni lefelé. -nézett vissza rám.
-Nekem még haza kell telefonáljak. -ültem fel az ágyban.
-Ne siess annyira. -fogta meg a karomat, mire én visszanéztem rá.
-Csak öt perc ígérem, aztán visszajövök és együtt lemegyünk. -nyugtattam meg a fiút, aki erre elengedett.
-Ha egy mód van rá akkor igyekezz. -mondta kissé sértődött hangon. 
-Igen is főnök. -kacsintottam egyet a fiú felé, aki erre csak még morcosabban nézett. -Öt perc és itt vagyok. -Fordultam az ajtó irányába, ahol a bezárt ajtón elfordítottam a zárat. A szobából kijutva egyenesen a szobámba mentem. Út közben egy biccentés erejéig találkoztam Minával, aki nagyon igyekezett valahova. A szobámba beérve azonnal a kezembe vettem a telefont és Manamit tárcsáztam.
-Szia Manami! -szóltam bele a telefonba.
"-Adj isten! Na mondjad mit akarsz?" -kaptam a szokásos stílusban érkező választ.
-Csak gondoltam érdeklődök egy kicsit apa felől. -folytattam, miközben a fehér tincsemet csavargattam.
"-Jól vagytok azzal a Todoroki gyerekkel, vagy most megint a szőkét fűzöd?" -hagyta figyelmen kívül az előző kérdésemet.
-Nagyon vicces vagy Manami! Tudod, hogy Bakugou a barátom. -kicsit zavart, hogy átugrotta a kérdésemet, így újra próbálkoztam. -De nem ez a lényeg, azért hívtalak, hogy mi van apával?
"-Ahjj ne már!! Miért pont az? A másik sokkal helyesebb." -hiába a próbálkozásom, ugyan az volt a reakciója, mint korábban. Egy kicsit nyugtalanabb lettem, de elkönyveltem úgy, hogy csak szimplán nem akar beszélni róla.
-Azért, mert nekem jobban tetszik. -nem tértem vissza a témához, de magamban eldöntöttem, hogy holnap bemegyek a kórházba. 
"-Azért mert hülye vagy!" -vágta rá Manami. Még egy darabig beszélgettünk a "semmiről" aztán érzékeny búcsút kellett vegyek a húgomtól, mert tudtam hogy a kis méregzsák már vár rám. Miután letettük a telefont, gyorsan töltőre dugtam, majd indultam is vissza a szöszihez.
-Mi tartott ennyi ideig? -hallottam a szöszi hangját, ahogy rákanyarodtam a fiúk folyosójára.
-Bocsánat, csak Manamival beszéltem. -vakargattam a tarkómat, miközben a fiú felé tartottam.
-Öt percről volt szó. -mondta duzzogva.
-ENYJE! -lépett ki a vöröske szobájából Mina. -Hát hogy beszélsz a barátnőddel?  -vágta csípőre a kezét.
-ÚGY BESZÉLEK AHOGY AKAROK! -emelte fel a hangját a szöszi.
-Ezért nem bír egy lány se megmaradni a közeledbe. -kezdett vitát Mina a ki taposóaknával.
-TCHH....semmi közöd hozzá. -jött a gyenge kontra a szöszitől. -Amúgy is hol hagytad a hülye hajút?
-TCHH...Semmi közöd hozzá. -utánozta Mina Bakugou hangsúlyát.
-Itt vagyok, itt vagyok. -lépett ki a szobából Kirishima.
-Hinami-chan nem nyugtatnád meg a barátodat? -folytatta a gúnyolódást Mina.
-Ugyan Mina-chan. -legyintettem egyet. -Tudod, hogy ártalmatlan. -mosolyogtam, miközben az épp a középső ujját Minának mutogató Bakugouhoz léptem és átöleltem.

Mellesleg, köszönöm hogy elolvastad! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)