Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.84.: Kíváncsiskodó

 -Ezerszer elmondtam már, hogy nem jöhetsz csak így ide! -támadtam le a sápadt fiút. Ijedtemben egyből az ajtóban lévő kulcshoz nyúltam és bezártam az ajtót. 
 -Ugyan már, tudod hogy úgy se bukok le. -vigyorgott rám. 

 -Nem, nem Zorome! -fogtam meg a homlokomat. -Ez nem vicces. 
 -Most mit vagy kiakadva? Szóltam, hogy jövök. -vonta meg a vállát. 
 -Mégis mikor szóltál? -tettem a csípőmre a kezem, hogy érzékeltessem  felháborodottságomat. 
 -Elmondtam, hogy mindennap jövök! -ráncolta a homlokát. 
 -És ma mégis mit szeretnél? -sóhajtottam egyet. 
 -Mi az hogy mit szeretnék?! -váltott morcos arcra. Igazából nem nagyon lehetett komolyan venni. A magassága ellenére, olyan volt mint egy ártatlan kiskutya világító kék boci szemekkel. 
 -Nyilván van valami oka, hogy megint itt vagy. -tettem fel a kezeimet. 
 -Ha ennyire zavarlak, akkor akár el is mehetek. -vágta be a sértődöttet. 
 -Nem azt mondtam, hogy zavarsz, csak mindig a lehető legrosszabb időkben bukkansz fel. -fejtettem ki a problémámat. 
 -Mégis mikor bukkanjak fel?! Egész nap iskolába vagy, általában itt van nálad az a tüskés hajú fazon, sőt a legtöbbször itt is alszik! -lényegében igaza volt, de lesokkolt az a mondata, hogy "a legtöbbször itt is alszik" .
 -Mégis honnan tudod, hogy itt alszik? -ragadtam ki az egyetlen nekem nem tetsző mondatot. 
 -Nem értem a kérdést. HAHÓÓÓ... Mindennap itt vagyok, attól hogy te nem látsz engem én még látlak téged. -kezdett vörösödni az arcom, hiszen ha itt van és lát minket, akkor az azt jelenti, hogy tudja hogy miket szoktunk csinálni. 
 -H-hogy érted, hogy te látsz engem? -kérdeztem enyhe pírral az arcomon. 
 -Jajj már, ne érts félre. -legyintett. -Nem szoktam kukkolni, de elég nyilvánvaló, hogy az a csávó a pasid. -nevetett kárörvendően. 
 -Jó és?! -fordultam el sértődötten. 
 -Nincsen vele semmi problémám, csak kíváncsi vagyok, hogy ki is ő. -használta ki a helyzetet, hogy feldobhassa ezt a témát. 
 -Mint ahogy te is mondtad, ő a barátom. -adtam semleges választ. 
 -Igen, de ki is ő. -jött közelebb hozzám. 
 -Bakugou Katsukinak hívják. -árultam el a nevét. 
 -Ohhjajj, az problémás. -húzta a száját. 
 -Már miért lenne problémás? -vontam kérdőre. 
 -Sora magyarázott valami Bakugou gyerekről. -vakargatta a tarkóját. 
 -Mit magyarázott? -tett kíváncsivá. 
 -Hát hogy vele voltál a kórházba és emiatt nem tudott akkor elkapni. -dobott újabb infót. 
 -Én nem voltam Bakugouval a kórházba. -nem egészen értettem, hogy miről beszél. 
 -Bakugou...Bakugou...Baku...- mormogta. -Vagy azt nem Bakugounak hívják? 
 -Azt? -kérdeztem vissza. 
 -Ja-ja, ilyen felemás hajú gyerek. Asszem talán a jelenlegi number one heronak a kölyke vagy mi. -mutogatott a kezével. -Honnan tudjam? Nem szoktam figyelni Sorára. -itt tudatosult bennem, hogy valójában fogalma sincs semmiről. 
 -Nem tűnt fel, hogy a "tüskés hajú gyereknek" egyszínű a haja? -vontam fel a szemöldökömet. -De ez még nagyobb problémát jelent, mert akkor Sora nem csak Todorokival van tisztába, hanem Bakugouval is. Vajon mennyit tudhat? Talán olyan információi is vannak, amikről Zorome nem is tud. -villant fel a piros fény a fejembe. 
 -Most hogy mondod, kicsit gyanús  volt. -kezdett gondolkozni. -De akkor ki ez a Bakugou gyerek? 
 -Mit mondott róla Sora? -kezdtem pánikba esni. 
 -Mondom, hogy fogalmam sincs, nem figyeltem rá! -vágta rá. 
 -Hol láthatott Bakugouval? Erre sem emlékszel? -kezdtem faggatni. 
 -Nem hiszem, hogy mondta. Viszont azt megemlítette, hogy soha nem mászkálsz egyedül és ez lehet később nagyobb gond lesz. 
 -Ezeket eddig miért nem mondtad?! -estem neki. 
 -Azért, mert ez a legutóbbi "beszélgetésünk" témája volt. -tette maga elé a kezét, védekezésképp. -És amúgy is...Sora nem hülye. 
 -Hogy érted ezt? -léptem hátrébb. 
 -Lehet, hogy azért említette nekem a barátaidat, hogy elmondjam neked. Ez által te elkezdesz aggódni a barátaidért és inkább egyedül fogsz mozogni. -fejtette ki a gondolat menetét. -De nem tudom, ez az én felvetésem. Lehet rosszul gondolom és szimplán csak ostoba. 
 -Egy szavadat sem értem. -kezdett összeomlani a fejemben az egész sztori. 
 -Lényegtelen! Az a fontos, hogy bármi történjék is, TE nem mehetsz egyedül sehova! -vált a hangja egy kicsit aggódóbbá. -Remélem nem tervezel mostanában kimozdulni. 
 -Éppenséggel holnap megyünk a húgommal Bakugouval és a húgom barátjával valahova. -osztottam meg vele. Nem tudtam, hogy mit tudnak az osztálytársaimról, de jobbnak láttam, ha Kirishmára a "húgom barátjaként" hivatkozok. 
 -Ne idegesíts már, hova? -kérdezősködött tovább. 
 -Nem tudom, nem beszéltünk még konkrétumot. 
 -Egek, problémás egy ember vagy. -fogta a fejét. 
 -Most mi ezzel a probléma? Nem egyedül megyek és amúgy sem maradhatok örökre a koleszba. 
 -Jó, de könyörögve kérlek, még WC-re se menj egyedül. -nézett rám komoly szemekkel. 
 -Oké, értettem. -bólintottam rá. 
 -Még rengeteg kérdésem lenne, de feltételezem, hogy az a fura csávód nem sokára itt lesz, szóval most az egyszer megúsztad. -kezdett bele az elköszönésbe. -De adok egy telefonszámot, te is add meg a tiedet és akkor SMS-be tudjuk tartani a kapcsolatot. -vette elő a telefonját. 
 -Nem lesz ebből gáz? -kérdeztem tőle, mert nem tudtam, hogy mennyire legális az, hogy ő itt van és idejárkál. 
 -Feltételezem, hogy nem nyomoznak le, de azért a biztonság kedvéért ne írj soha semmi konkrétumot, már csak Sora miatt se. -fektette le az alap szabályokat. 
 -Akkor ez mégis mire lesz jó? -néztem rá kérdően. 
 -Fogalmam sincs, majd még kitaláljuk. -mosolygott. Nem igazán tetszett, hogy ilyen meggondolatlan, mindenesetre megadtam neki a telefonszámomat hátha később még hasznomra válhat. Meg is történt a szám csere. 
 -Légyszíves ne legyél ostoba. -simogatta meg a fejem, majd eltűnt a szemeim elől. 
 -Z-zorome? -szóltam utána, de már nem kaptam rá választ. A fejemen sem éreztem a kezének súlyát, így gondoltam, hogy már elment. 

Sziasztok! 

!!!KÉRLEK OLVASD EL!!!

Elnéztem a többi fanfictiont, egyik sem volt ilyen hosszúra elnyújtva, szóval azt szeretném kérdezni, hogy ti hogy álltok hozzá ehhez az egészhez? 
Elvégre már 80+ részt írtam meg, és kezdem egy kicsit kellemetlenül érezni magam, hogy talán túlságosan is elhúzom a sztorit. Nektek mi a véleményetek erről?
Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)