Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.32.: Az igazság

-Beszélni akartál velem? -nem is mertem apám szemébe nézni, egyszerűen csak féltem a mondandójától.
-Ülj ide hozzám kérlek. -intett magához. Éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. -Amiről most fogunk beszélni azzal egészen addig várni akartam, amég be nem fejezed az iskolát.
-M-miről lenne szó. -alig bírtam kimondani ezt a mondatot. Minden nyelés nehezemre esett és éreztem, ahogy a pulzusom egyre gyorsul.
-Emlékszel a bentlakásos iskoládra? -nem teljesen értettem, hogy hogy jön ide az előző iskolám.
-Igen emlékszem, de mi köze ennek az állapotodhoz? -türelmetlen voltam.
-Emlékszel arra, hogy mitől fehér a hajad? -tette fel az újabb kérdést apa.
-Emlékszem.
-Mondd el.
-Meg kellett olvasztanom egy vasajtót, ami elsőre nem sikerült, de addig próbálkoztam, hogy mire sikerült kifehéredett a hajam. -még mindig nem értettem a helyzetet, de tettem amire apa kér.
-Nem, ez nem igaz. -vágta rá apa.
-De igen apa ez így volt! De még mindig nem értem, hogy ennek mi köze a mostani helyzethez. -egyre inkább összezavarodtam és nem tudtam hova tenni a történéseket.
-Ahova jártál iskola, az egy speciális iskola volt. A célja az volt, hogy az összes ott lévő diákból kiváló hőst neveljenek. -emelte fel a hangját apám, amitől köhögni kezdett.
-Apa ne erőltesd meg magad. -tettem a hátára a kezem.
-Hiba volt hagynom, hogy elvigyenek. -mondta apa alig érthetően.
-Tessék?
-Anyáddal azt hittük, hogy így egy nap teljesülhetnek az álmaid, de hiba volt. Nem szabadott volna megengedjem, hogy elvigyenek.
-Apa nem értelek. -próbáltam lenyugtatni apámat, mert minél tovább mesélt annál zaklatottabbnak tűnt.
-Szörnyű dolgokat műveltek ott a gyerekekkel. Szerinted miért volt az, hogy harmincöten kezdtétek az iskolát, de csak tizenketten voltatok mikor ott hagytad az iskolát?
-Mert a gyengéket kirúgták. -válaszoltam apa kérdésére.
-A francokat! Több gyerek megsérült, meghalt azoknak az edzéseknek köszönhetően. Te és a másik tizenegy különlegesek voltatok. -nem akartam elhinni amiket hallok.
-Ez lehet nem igaz! -vágtam rá.
-Már pedig az. Érdekel, hogy valójában hogyan lett fehér a hajad? -alig bírtam uralkodni magamon, kis híján könnyekbe törtem ki, de mindenképpen hallani akartam az igazságot.
-Igen. -mondtam határozottan.
-Az általad ismert sztoriból csak annyi igaz, hogy edzésen történt. Valójában abban az iskolában testi fenyítéssel neveltek benneteket. Egy alkalommal amikor nem tudtad megcsinálni a feladatot, az edződ tombolni kezdett és majdnem agyonvert téged egy gumibottal, mire te tombolni kezdtél, és az egész edzőtermet felgyújtottad. Az egész csarnok lángokban állt, se az edző se senki más aki akkor a csarnokban volt nem élte túl, rajtad kívül. Téged kórházba szállítottak, és az iskola ön- és közveszélyesnek nyilvánított, és a likvidálásod mellett döntött. -nem bírtam könnyek nélkül végig hallgatni apa mondandóját, de próbáltam tartani magam, így csak néhány könnycsepp hagyta el a szemem.
-Ez az oka a költözésünknek?
-Az kapcsolatainknak hála az iskola azt a hírt kapta, hogy a kórházban meghaltál és így sikerült elköltöznünk. Azonban az iskola nem rég tudomást szerzett arról, hogy életben vagy és hogy a U.A.-ba jársz. A U.A.-ban biztonságba vagy, oda a régi iskolád keze nem ér el. A U.A.-s igazgató felelősséget vállalt érted, így az iskolának már nincs joga likvidálni téged. Legálisan nem.
-Mire akarsz ezzel kilyukadni? -kérdeztem lehajtott fejjel, miközben könnyek folytak végig az arcomon.
-Bármi történik velem, tudnod kell, hogy nem a te hibád. -felnéztem apámra, akinek szintén könnyek gyűltek a szemében. -Sajnálom Hinami. Sajnálom, hogy ilyen borzalmaknak tettelek ki.

-Ez nem lehet igaz! Én miért nem emlékszem ezekre? -emeltem fel a hangom.
-Mert a nagyanyád módosította az emlékeidet. Sajnálom, de erre szükség volt, hogy normális életet élhess.
-Azt akarod mondani, hogy egész eddig mindent titkoltatok előlem? Te is, anya is és még Manami is? -néztem apám szemébe, miközben a látásom egyre homályosodott.
-Manami csak nem rég tudta meg. Értsd meg kérlek, hogy ez mind a te érdekedben történt. Csak azért titkolóztunk, hogy megvédhessünk és hogy normális életet élhess. Tudom, hogy ez így sok egyszerre, de kérlek próbálj megbirkózni vele. Tudom, hogy túl korai, de a fennálló helyzet miatt nem várhatunk vele tovább.
-Milyen helyzet? Apa miről beszélsz? -értetlenkedtem.
-Neked nem eshet bajod.
-DE MINDENKI MÁSNAK IGEN! NEM IGAZ?! -üvöltöttem rá apámra, aki csak mélyen hallgatott. Zokogásban törtem ki. Úgy éreztem mintha egyszerre szédülnék és hányingerem lenne. -Ugye a robbantás sem az irodának szólt, hanem neked igaz? -apám erre sem válaszolt, csak félre nézett. A zokogásomat egy nővér törte meg, akinek a szobába belépve Manami lógott az oldalán, könyörögve, hogy adjon még egy percet.
-Elnézést a zavarásért, de az esti torna miatt jöttem. -szólalt meg az ápoló Manamit figyelmen kívül hagyva.
-Hékás! Nem zavar hogy önhöz beszélek?! -állt bele az ápoló arcába a fekete ördög.
-Önt nem zavarja, hogy ez egy kórház? Vannak előírások. -vágott vissza az ápoló.
-Hagyd csak Manami. Kérlek vidd haza a nővéredet, és nagyon vigyázzatok az úton. -Manami csak bólintott és a könnyimből kikaparva felsegített. Elköszöntünk apától, majd elhagytuk a kórházat. Csendben mentünk haza. Manami ezúttal nem kérdezett semmit, csak néma csendben sétáltunk a buszmegállóig, majd a buszmegállóból haza. Bent a házba egy laza "szia"-val letudtam anyát, majd mentem fel a szobámba. Olyannyira sokkos állapotba voltam a történtektől, hogy még lefürdeni sem akartam, és a vacsora sem érdekelt. Egy darabig csak feküdtem és bámultam a plafont. Az depressziós csendet hirtelen kopogás törte meg.
-Bejöhetek? -nyitotta ki résnyire az ajtót Manami.
-Gyere. -szóltam oda erőtlenül.
-Hoztam egy kis levest. Ha gondolod edd meg, mert ma egész nap nem ettél semmit a kórházi sütin kívül. -tette le a tányért az éjjeliszekrényemre.
-Köszönöm. -erőltettem halvány mosolyt az arcomra.
-Nézd csak, hoztam valami mást is. -egy képet húzott elő a háta mögül. -Nem tudom, hogy a nagyi mennyi emléket törölt ki és mennyt hagyott meg, de nekem ez az egyik kedvenc emlékem. -mutatta a képet, amin én voltam és Manami. Látszólag valamitől épp megvédem, a hajam még fekete rajta, ami nem is csoda hiszen kb. 4-5 évesek lehettünk.
-Sajnálom Manami, de erre sem emlékszem. Eddig mindig azt hittem, hogy azért nem emlékszem mindenre, mert az edzések és a rengeteg kemény munka elfelejtette velem ezeket a dolgokat. -mondtam a képet bámulva.
-Figyelj Hinami. Most már biztonságba vagyunk és nem történhet velünk semmi rossz. -tette a vállamra a kezét. Nem szóltam semmit, csak a képet a kezembe tartva próbáltam visszaemlékezni erre a pillanatra, de semmi az ég egy adta világon nem jutott az eszembe. -Én most kimegyek, ha szeretnéd tartsd meg a képet, neked adom. -mosolygott rám Manami.
-Jó éjszakát! -köszöntem el tőle.
-Aludj jól. -csukta be az ajtómat. Egy apró mosoly ült ki az arcomra a levest meg a képet nézve. Már épp hozzá láttam volna a gőzölgő húsleveshez, amikor megcsörrent a telefonom.
Bakugou volt az.

!!!FONTOS KÉRLEK OLVASD EL!!!

Sziasztok! Nem bírok magammal. Most hogy így 30 rész után végre sikerült beindítanom a történéseket, egyszerűen nem bírok leállni. 24 órán belül 3 több mint 1500 szavas rész. Nem mondom, hogy így hajnali 1re nem fáradtam el, de teljesen megérte. Azonban itt még bőven nincs vége. Lesz itt minden. Nem akarok spoilerezni, szóval igyekszem magamban tartani a dolgokat, amég meg nem írom azt a részt, ahol kiderülnek a fejlemények.
Egyébként, mivel a felhasználó nevem is InaHinami ugyebár, így nem valószínű, hogy ettől a karaktertől eltérő sztorik lesznek ezen az oldalon, VISZONT ugye ebben a részben (és még később is) lesz jelentősége Hinami előző iskolájának. A kérdés a következő:
Olvasnátok-e egy olyan "kiegészítő" könyvet, ami lényegében Hinami múltjáról szól?
A könyv nyilván hasonlóan lenne megírva mint ez, de abban nem lennének eredeti BNHA karakterek. Viszont a Bakugou x Hinami könyvbe lehetséges, hogy beleírnék olyan karaktereket, akik a kieg. könyvben megjelennének. NYILVÁN mindezt csak akkor, ha ti is szeretnétek, és olvasnátok. Mert ha csak magamnak írnám, akkor felesleges, ugyanis az én fejemben már egy teljes kis Hinami eredetsztori van, ami vagy érdekel benneteket vagy nem. Azt sem szeretném, ha egyszerre egynél több könyv futna az oldalon, ezért ez a kiegészítő biztos, hogy csak akkor jönne ki, ha már teljesen el lett vágva ez a "régi iskola" szál a történetbe, és akkor sem részenként, hanem egybe publikálnám az egészet.
SZÓVAL kérlek írjátok meg kommentbe, hogy titeket érdekelne-e, ha már csak pár ember is azt mondja, hogy igen legyen, akkor megcsinálom.

Köszönöm szépen, hogy mindent elolvastál.

Ha tetszett a rész akkor kérlek voteolj/kommentelj.

További szép napot! :)