Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.26.: Lelkére hatni

Egy szót sem tudtam szólni. Egy kicsit mérges voltam rá amiatt, hogy nem tartotta magát a megbeszéltekhez, de a lelkem mélyén egy kicsit jól esett, hogy nem bírta ki, hogy ne lessen meg. Összeráncolt szemöldökkel fordultam el, majd felvettem a fehér csipkés felsőmet.
-Ha már úgyis megláttalak, akkor nem mindegy, hogy elfordulsz-e vagy sem? -a hangja még mindig egy kicsit olyannak hatott, mintha ő lenne megsértődve.
-Nekem nem mindegy! -vágtam rá az azonnali választ, majd miután már rajtam volt az összes ruhám felé fordultam.
-Elég sokáig tartott, hogy elkészülj. -nem is kellett sokáig várni az első megjegyzésre.
-Miről beszélsz? -néztem rá csípőre tett kézzel. -Öt perc volt az egész.
-Indulhatunk? -állt fel az ágyamról. A hirtelen téma váltástól köpni nyelni nem tudtam, csak bólintottam egyet. Még mindig fogalmam sem volt arról, hogy milyen elképzelése van Bakugounak a randinkról. Miután kimentünk a szobámból, Bakugou egyenesen a lifthez ment. Bezártam az ajtót, majd én is követtem.
-Van már valami terved a randit illetően? -kérdeztem, miközben beszálltunk a liftbe.
-Van. -zárta rövidre.
-És el is mondod? -kérdezősködtem tovább, mint egy rossz gyerek.
-Nem. -vágott hozzám ismét egy egy szavas választ.
-Baj van?
-Nincs.
-Veled aztán élmény beszélgetni. -ismét érthetetlen volt számomra, hogy mi ez flegma stílus, mert egész eddig úgy tűnt, hogy jó kedve van. Már épp válaszra nyitotta volna a szájat, amikor nyílt a lift ajtó.
-Ohh...Sziasztok! -köszönt ránk Midoriya.
-Szia! -mosolyogtam a kedves fiúra, de ez a mosoly hamar eltűnt az arcomról, ahogy Bakugoura néztem. Láttam ahogy torzul az arca és ezerféle lehetőség jelenik meg a szemei előtt, hogy hogyan nyírja ki a kis zöld hajút.
-Kacchan...-nézett rá ártatlanul. -Valami baj v...
-KOPJ LE DEKU! -szakította félbe, majd elkapta a csuklómat és velem együtt sietősen az ajtó felé vette az irányt. A koleszból kiérve egy kicsit lefékeztem, hogy visszafogjam Bakugout.
-Állj meg kérlek, hát mindjárt kitéped a kezemet a helyéről. -próbáltam szabadulni a szorításából, de nem igazán sikerült. A szöszi hamar kapcsolt, hogy egy kicsit durván viselkedett, és azonnal elengedte a csuklómat.
-Bocsánat. -mormogta az orra alatt, de alig érthetően.
-Egek, hogy neked milyen erős kezed van. -fogdostam a szorítás helyét.
-Mondtam, hogy bocs! -emelte fel ismét a hangját.
-Én meg először is hallottam. -engedtem le a kezeimet magam mellé. -Néha nem tudtom megérteni, hogy mitől változik ilyen gyorsan a kedved.
-Ha nem tetszik, akkor nem kell velem lógnod. -köpte oda a szavakat, miközben zsebre tett kézzel indult a közeli buszmegálló felé.
-Mégis ki az, akinek ez tetszik? -indultam el utána, de direkt nem siettem, hogy még véletlenül se érjek mellé.
-Leteszteljük? -egy kicsit mintha lassított volna annak reményében, hogy utolérem.
-Ezt meg hogy érted? -kérdeztem vissza.
-Azt hiszed, hogyha akarnék akkor nem találnék helyetted másik lányt? -ez a mondata egy kicsit szíven ütött, de próbáltam nem mellre szívni.
-Nem értem miért beszélsz így olyan emberekkel akiket elvileg kedvelsz. -igyekeztem a lelkére hatni, hátha sikerül.
-Tch...Nincs különösebb oka. -nézett vissza rám, miközben megállt.
-És nem fordul meg a fejedbe, hogy ezzel megbánthatod a téged körülvevő embereket? -léptem mellé.
-Lényegtelen. -indult el ismét, de ezúttal finoman az ujjaim közé fűzte a sajátjait. Halvány mosoly ült ki az arcomra, mert úgy éreztem, hogy most az egyszer én nyertem a szócsatát.

Mindenesetre igyekszem haladni a sztorival.
Köszönöm, hogy végig olvastad ezt a részt. :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj. :)
Igyekszem a többi résszel.
További szép napot! :)