Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.74.: GYERE!

-Amúgy is...-néztem a szöszire. -Miért ilyen fontos neked, hogy együtt aludjunk? -tettem fel a kérdést, ami már régebb óta motoszkál az agyamba.
-Mi ez a hülye kérdés? -háborodott fel.
-Mármint azt értem, hogy miért akarsz velem aludni, csak azt nem, hogy miért akarsz minden nap. -magyaráztam meg a kérdésemet.
-Jézus, de nehéz eset vagy. -fogta meg a fejét. -Azért, mert....Tudod mit, nem fogok neked magyarázkodni! -vágta rá.
-Most mitől lettél ideges? -álltam értetlenül a helyzet előtt. -Hiszen csak egy kérdést tettem fel.
-Honnan tudjam, csak egyszerűen veled akarok aludni! -hergelte magát. -De ha ennyire zavar, akkor visszamegyek a szobámba, és hagyom ezt az együtt alvósdit! -pattant fel és puffogva az ajtóm felé indult.
-De nem azért kérdeztem mert zavar, csak egyszerűen kíváncsi voltam rá. -próbáltam meg állítani, de a szavak hatástalanok voltak. Sokszor nem értem, hogy min kapja fel ennyire a vizet.
-Jó, akkor aludj egyedül. -már épp nyitotta volna az ajtót, de akkor utolértem.
-Most miért vagy ilyen ideges? -tettem az ajtóra a kezem, hogy ne tudja kinyitni.
-Nem vagyok ideges. -mormogta.
-Akkor mégis hova mész? -néztem a vörösen izzó szemeibe.
-Ha nem akarsz nem kell ennyi időt töltened velem...-mormogta még mindig.
-Ugyan már, ne beszélj hülyeséget. -mondtam, majd a mellkasára támasztva a kezem, elkezdtem visszafele tolni. Nem szólt egy szót sem, csak hagyta, hogy "visszavigyem" az ágyhoz.  -Egek...rosszabb vagy, mint egy kisgyerek. -indultam el a villanykapcsolóhoz, hogy leoltsam a lámpát.
-MIVAN?! -kérdezett vissza felháborodva.
-Semmi-semmi... -nem akartam megismételni magam, nehogy megint megsértődjön.
-Tch! Máris aludni akarsz? -kérdezte, miután visszaértem az ágyhoz.
-Tanulni nem tudok, mert itt vagy, szóval gondoltam nézhetnénk egy filmet. -dobtam fel az ötletet.
-Nekem tök mindegy. -még mindig éreztem a hangján, hogy meg van sértődve, de nem is próbálta elrejteni.
-De ha félsz a sötétbe, szólj és felkapcsolom a villanyt. -csipkelődtem. Nem mondott rá semmit, csak magában morgolódott. Be is tettem a filmet, majd miután mindketten kényelembe helyeztük magunkat, indítottam is. Egy darabig próbáltam követni az eseményeket, de hamar elnyomott az álom. Egy pillanatra magamhoz tértem, amikor Bakugou kikapcsolta a tévét, de másodpercek sem teltek el, már vissza is aludtam. Reggel ismét Bakugoura ébredtem, akinek korábban kellett kimenjen a szobámból, hogy csökkentsük a lebukás esélyét.
-Hova mész? -kérdeztem félkómásan.
-Lassan kelnek a többiek, szóval vissza kell menjek. -mondta gyorsan, miközben a pólóját vette fel. Arra sem emlékeztem, hogy este mikor vette le a pólóját, de nem mintha számított volna. Intettem neki, hogy jöjjön közelebb. Egy kis hezitálás után odahajolt hozzám, hogy megtudja mégis mit akarok tőle. Finoman megfogtam az arcát, majd egy puszit nyomtam a homlokára és visszacsuktam a szemem. Fogalmam sincs, hogy hogy reagált rá, csak azt éreztem, hogy megsimogatja a fejem, majd már csukódott is az ajtó és a szöszi lelépett. Nem tudom, hogy mikor mehetett ki, de úgy éreztem, mintha öt perc se telt volna el, de már szólt is az ébresztőm. Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyamból, és sűrű ásítozások közepette a csaphoz vánszorogtam, hogy megmossam a fogamat. Belenéztem a tükörbe és hirtelen azt se tudtam, hogy kit látok benne.
-Jézus, sürgősen kezdenem kell valamit a fejemmel. -mondtam magamnak. Fogmosás után jött is a hajkefe majd egy arcmosás, de halottnak a csók. Beletörődtem, hogy ez ma egy ilyen nap lesz, így öltözködni kezdtem. Miután nagyjából összeszedtem magam a tancuccaimmal karöltve elindultam a többiekhez. A folyosón összefutottam Tsuyuval és Minával, így velük együtt mentem le. A reggeli hamar elment, így csak azon kaptam magam, hogy már a suliba vagyunk. Mivel az utóbbi időben nem vittem túlzásba a tanulást, ezért igyekeztem odafigyelni az órán, hogy ne legyek hátrányban. Három óra bőven elég volt ahhoz, hogy teljesen leamortizáljon agyilag és még hátra volt kettő, plusz a gyakorlat. Kezdtem úgy érezni, hogy ennek a napnak sose lesz vége. Az utolsó két órán már nem tudtam úgy koncentrálni, mint kellett volna, de miután azokat is túl éltem, egy kicsit fellélegezhettem, mert a gyakorlat előtt volt egy ebédszünet. Mivel iskolában nem vagyok túl sokat Bakugou közelében, így az ebéd szünetet is a szokásos csapattal töltöttem.
-Már csak ezért is megérte a U.A-ba jönni. -utalt Ochako a finom menza kajára.
-Elég szomorú, ha neked ezért megérte a U.A.-ba jönni. -parodizálta ki Mina a barna hajú lányt.
-Leülhetünk? -jött oda hozzánk Midoriya, Iida és Todoroki.
-Ha mindenképp csatlakozni akartok a lánygangbe, akkor gyertek csak nyugodtan. -mutatott a szabad székekre Mina.
-De ha csatlakozunk akkor már nem lesz "lánygang". -okoskodott Iida.

-Attól még lánygang marad, ti maximum vendégek lehettek. -helyesbített Mina. Teljesen elvonta a figyelmemet az a kettő, észre sem vettem, hogy közben Todoroki a mellettem lévő széket választotta ülőhelyeként.
-Nem baj ha ideülök, ugye? -kérdezte a már jól megszokott szelíd hangján.
-Nem, dehogy. -mosolyogtam a fiúra, de a szemeimmel egyből Bakugout kezdtem el keresni. Nem láttam sehol, de próbáltam nem rá figyelni. Most úgyse szólna, viszont este tuti, hogy kapni fogok érte. Próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe, ami hellyel-közzel sikerült is. Az ebédszünet után jött is a gyakorlati óra. A mai kifejezetten nehéz volt, így mindenki hulla fáradtan botorkált vissza a koleszba. Szinte senki nem maradt a közös szobába, mindenki egyből a sajátjába ment, beleértve engem is. A szobámba érve egyből megszabadultam az egyenruhától és valami kényelmesebbre váltottam. Egy rózsaszín felsőt vettem fel és egy térd alá érő fehér cicagatyát. Miután a ruhámat összehajtottam és elpakoltam, kidőltem az ágyamba, de nem pihenhettem sokáig, ugyanis valaki kopogott az ajtómon.
-GYERE! -kiabáltam, gondoltam csak a szöszi az, bár furcsa volt, hogy egyből kopogás után nem rúgta rám az ajtót. Végül aztán senki nem jött be, csak még egyszer kopogtak. Felálltam és az ajtóhoz mentem, hogy megnézzem, ki lehet az. Az ajtó nyílása után Todorokival találtam szembe magam. Meglepődtem, ugyanis rá pont nem számítottam.
-Ne haragudj, hogy zavarlak, csak szeretnék egy kis segítséget kérni. -nézett rám a felemás szemeivel, miközben egy angol könyvet szorongatott.

Képzeljétek el, kaptam egy fanartot Hinamiról, ami valami eszméletlen aranyosra sikerült!

Készítője lilikarsai55
Innen is nagyon szépen köszönöm! ❤️

És akkor a szokásos:
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)