Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.43.: Szabályszegés

A szobámba érve gyorsan összekapkodtam a cuccaimat, amik zuhanyzáshoz kellenek. Felpakoltam a pizsamámat, majd sietősen a fürdőkhöz indultam. Elég fáradt voltam, így nem igazán volt kedvem beszélgetni, szóval reméltem, hogy egyedül leszek. Az imáim meghallgatásra találtak, és szerencsémre egyedül voltam a zuhanyzóban. Amilyen gyorsan csak tudtam megfürödtem és a piszit felhúzva már indultam is vissza a szobák felé, amikor végül inkább Bakugou szobája felé vettem az irányt. Óvatosan kopogtam, amire azonnal választ is kaptam.
-HA HINAMI VAGY, AKKOR BEJÖHETSZ, HA NEM AKKOR HÚZZ AZ AJTÓM ELŐL! -kiabálta ki.
-Csak én jöhetek be? -mosolyogva mentem be, de a vigyor hamar lefagyott az arcomról.
-Na mi van, befejezted a beszélgetést? -kérdezte flegmán.

-Már fürödni is voltam. -néztem oldalra. -Egyébként csak jó éjszakát jöttem kívánni.
-Akkor tedd meg és mehetsz aludni. -még mindig ugyan az a flegma stílus, de nem igazán tudtam mire vélni a dolgot.
-Valami baj van? -indultam meg a szöszi felé.
-Ugye mondtam, hogy nem akarlak meglátni az a gyökér közelébe? -ült le az ágyára.
-Dehát nem én mentem ő hozzá, én csak a lányokkal beszélgettem. -egyem ágába sem jutott megemlíteni neki, hogy Todoroki felajánlotta, hogy holnap menjünk együtt.
-Én elhiszem...-mondta, miközben a pólója a földön landolt.
-De hisz láttad, hogy ő jött oda. -védekeztem. Egy kicsit megzavart, hogy a szöszi vetkőzni kezdett, de igyekeztem ignorálni.
-Persze láttam...
-Miért zavar téged ennyire, de komolyan? -léptem még közelebb a félmeztelen fiúhoz.
-Ugyan már Hinami! -kapta rám a tekintetét. -Hát a vak is látja, hogy oda van érted.
-M-már miért lenne? -egy kicsit meglepett a válasza.
-Te nem ismerted őt azelőtt, hogy idejöttél. Szerintem az összes lányhoz együttvéve nem szólt annyit EGÉSZ ÉV alatt, mint hozzád az utóbbi 3 hétben. -hangsúlyozta a mondatát.
-És akkor mi van? Te vagy a barátom nem ő. -hajtottam le a fejem. Láttam, hogy egy kissé vörös arccal feláll, majd a kezeit éreztem, ahogy átkarol.
-Ha valóban így gondolod, akkor aludj ma nálam. -súgta a fülembe.
-Tudod, hogy azt nem lehet. -toltam el magamtól annyira, hogy lássam az arcát.
-Mitől ne lehetne? -nézett vissza rám.
-Ha lebukunk nagyon csúnya büntetést fogunk kapni. -mondtam aggódva.
-És mégis, hogy buknánk le? Bezárjuk az ajtót, Aizawa sensei úgysem jön ellenőrizni a szobákat, és reggel korábban felkelünk, hogy legyen időd visszamenni a szobádba. -adta elő a kis tervét.
-Elég rizikós és még szabályszegés is. -az aggodalmam egy cseppet sem csillapodott, de végül belementem a dologba.
-Remek. -mosolyodott el a fiú. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam. Próbáltam magam azzal a gondolattal nyugtatni, hogy nem ez az első, hogy együtt alszok Bakugouval. Kicsit habozva, de helyet foglaltam az ágyon.
-Egyből aludni szeretnél? -kérdeztem a szöszitől az ágyon ülve.
-Miért te mit szeretnél csinálni? -kérdezett vissza már-már perverznek mondható vigyorral az arcán.
-É-én csak....izé...öhmm...nem arra céloztam. -fordultam el a zavarommal küzdve.
-Kár. -mosolygott továbbra is, miközben a rövid gatyája is megindult lefelé.
-Te meg mit csinálsz? -takartam el a szemeim.
-Mit csinálnék te hülye? -nézett rám értetlenül.
-Miért veszed le a gatyádat? -kukucskáltam ki a kezemen hagyott apró résen keresztül.
-Mert mindig alsógatyába szoktam aludni. Zavar? -vágta be a sarokba a gatyáját.
-E-egy kicsit zavarba ejtő. -vakargattam a tarkómat.
-Igazán sajnálom. -feküdt be mellém az ágyba mosolyogva. A kezét finoman a karom alá vezette és közelebb húzott magához, majd lehunyta a szemét. Egy kicsit zavarba jöttem, de a gondolat megnyugtatott, hogy most tényleg csak aludni akar. Mosolyogva néztem rá, majd engem is szép lassan elnyomott az álom.

Reggel fél hatkor szólalt meg az ébresztő, mitől úgy felriadtam, hogy azonnal felültem az ágyon, ezzel felkeltve a szöszit is.
-M-mi történt? -nyitotta ki kómásan a szemeit.
-Bocsánat, csak az ébresztő. -néztem a még mindig fekvő fiú fáradt arcára.
-Semmi kedvem kikelni az ágyból. -morgott Bakugou.
-Még maradhatsz egy kicsit, de nekem nem ártana visszamenni a szobámba.
-Ne már...-húzta a száját, majd ismét a derekamat átkarolva igyekezett visszaborítani az ágyba, de nekem sikerült megtámaszkodnom a könyökömön.
-Ne csináld ezt, tudod hogy el kell készülnöm. -néztem a hozzám bújó szöszire. -És amúgy sem szeretnék lebukni.

-Elengedlek, feltéve ha hétvégén átjössz hozzám. -tett ajánlatot.
-Még nem tudom, hogy van-e programom hétvégére. -aranyosnak találtam, hogy áthívott magához, de a gondolat, hogy nagy eséllyel találkozok a szüleivel egy kis félelmet eredményezett.
-Van programod. -morogta. -Jössz hozzám.
-Ezt még megbeszéljük, rendben? -simogattam meg a puha szőke haját. -Most muszáj mennem.
-Na jó. -sóhajtott egyet. -Eredj! -kiengedett a szorításából, én pedig feltápászkodtam az ágyból. Búcsúzóul még egy finom puszit adtam a fejére, amit csak egy "Menj már, mielőtt meggondolom magam"-mal reagált le. Mosolyogva hagytam el a szobát, az ajtót pedig igyekeztem olyan halkan becsukni, ahogy csak tudtam. Lopakodó üzemmódba váltva settenkedtem egész a szobámig, ahova be is jutottam észrevétlenül. A szobámba beérve megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, majd neki is láttam a készülődésnek. Az órarendet lecsekkolva bepakoltam mindent a táskámba. Pakolászás után indultam fogat mosni, majd mikor azzal is megvoltam jöhetett az egyenruha és a reggeli. A táskámat a vállamra csapva indultam le a földszintre, ahol az osztály nagy része már lent volt. A reggeli közbe Bakugouval szemben ültem, aki amint meglátta Todorokit, levakarhatatlan győzedelmes vigyorral ülte végig a reggelit. A reggeli végeztével Minával és Ochakoval karöltve indultam az iskolába. Az út alatt Ochako múltkori bulijáról beszéltünk.
-És azóta volt valami Midoriya-kunnal? -bögdöste a rózsaszín lány Ochakot.
-Már hogy lett volna? -hadonászott vörös fejjel a barna hajú lány. -Ott is csak beszélgettünk.
-KAMUUU!!! -vágta rá Mina, amin én csak nevetni tudtam. -Nézd meg, Hinami 3 hét után össze tudta szedni magának azt az agresszív sündisznót, te pedig év eleje óta szenvedsz Midoriyával. -itt azért az én mosolyom is enyhült.
-N-nem én szedtem össze Bakugout. -védekeztem. -De ha már itt tartunk, akkor mi van veled és Kirishimával? -ezt a kérdésemet követően pár másodperces csend követte, majd Mina megszólalt.
-Ugyan már, mi aztán tényleg csak barátok vagyunk. -legyintgetett a lány kínosan mosolyogva.
-KAMUUU!!! -kontrázott rá Ochako. Egész a tanteremig ment a fiúk kibeszélése, de semmit sem sikerült kihúzni se Minából, se Ochakoból. A terembe beérve helyt is foglaltam, mert már csak pár perc volt a csengőig.

Mindenesetre, köszönöm hogy elolvastad a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)