Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep. 92.: Elfáradtál?

-Már hogy a viharba ne haragudnék? -fordítottam oldalra a fejem.
-Elég érdekesen fejezed ki az érzéseidet. -engedett el egy pimasz vigyort a fiú.
-Bagoly mondja... -forgattam szemem.
-Mellesleg miért van ilyen égett szag a szobádba? -szagolt bele a levegőbe.
-Égett szag? -kérdeztem vissza, miközben egy nagyot nyeltem. Aggódtam, hogy tovább kérdezősködik.
-Csak nem felgyújtottál valamit nagy idegességedben? -emelte rám a tekintetét, miközben még mindig az a szemtelen vigyor volt a képén.
-Ha ha ha. -flegmáztam. -Sokáig idegesítesz még a végén téged is megégetlek.
-Azzal óvatosan. Nem hiszem, hogy magadra akarod robbantani a szobádat. -incselkedett.
-Időd sem lenne. -kontráztam.
-Valóban? -hajolt hozzám vészesen közel.
-Valóban! -álltam bele.
-Majd máskor elpicsázlak, most annyira nincs kedvem hozzá. -lépett vissza.
-Szóval akkor ezt a kört én nyertem. -nyújtottam ki a fiú felé a nyelvem.
-Szerényebben, mert a következő ilyennél leharapom.
-Próbáld csak meg. -öltöttem ki még egyszer. Erre már nem válaszolt, csak megtámadott.
-Bakugou!!! -visítottam, miközben a fiú épp szétfúrta az oldalamat. A nagy mókázást kopogás törte meg.
-Egek! Ki az már megint? -állt le Bakugou.
-Na! Ne legyél bunkó, az én szobámba legalább kopognak. -kócoltam össze még jobban a már így szanaszét álló haját, majd odabattyogtam az ajtóhoz.
-Huhh... De jó, hogy te itt vagy. Nem láttad Bakugout? -kérdezte Mina.
-Dehogy nem, itt van nálam. -álltam arrébb, hogy a lány lássa a szöszit.
-Mit akarsz?! -nézett Bakugou gyilkos szemekkel Minára.
-MI AZ HOGY MIT AKAROK, TE FÉL ESZŰ IDIÓTA?! -támadta le egyből a fiút.
-HOGY BESZÉLSZ VELEM TE VATTACUKOR?! -vette fel a ritmust a szöszi.
-Khmmm... Bocsánat Hinami. -fújta ki a levegőt Mina. - MEGBESZÉLTÜK, HOGY SEGÍTESZ MEGSZERVEZNI KIRISHIMA SZÜLETÉSNAPJÁT! -tért vissza Mina az előző hangsúlyra.
-KI A BÁNATOS FASZOMAT ÉRDEKEL A HÜLYE HAJÚNAK A HÜLYE SZÜLETÉSNAPJA?!
-A LEGJOBB BARÁTOD!
-Srácok nem akarok beleszólni, de ha így folytatjátok az ordibálást, akkor Aizawa sensei fel fog jönni. -próbáltam csitítani őket.
-Hoppá, sajnálom. -kért bocsánatot ismét Mina. -Csak ennek a sündisznónak annyi esze van, mint egy teás kanálnak.
-Kurvára te kezdted az üvöltözést. -fordult el sértődötten Bakugou.
-Azért mert felidegesítesz. -szorította ökölbe a kezét Mina.
-Mostanában téged minden felidegesít. -flegmázott a szöszi.
-Nem csak az olyan szerencsétlenek mint te.
-MÉG EGYSZER SZIDNI MERSZ, KETTÉ RÚGOM A RÓZSASZÍN SEGGE....
-Bakugou! Shhh... -fogtam be a fiú száját.
-De ő kezdte! -vette el a kezemet a szája elől. Nem igazán volt létjogosultságom ebben a beszélgetésben, viszont nem akartam én húzni a rövidebbet.
-Én viszont nem szeretném, ha a nagy kiabálások közepette Aizawa sensei ismét feljönne, és a szobámba találna titeket. -mondtam el egy levegővel. -Úgyhogy vagy vegyétek halkabbra, vagy kiabáljatok a folyosón. -először mindketten csak lefagyva álltak, majd végre Mina megszólalt.
-Végre megtanultad kinyitni a szádat, ezt már szeretem. -bökött oldalba.
-Tudod mit, leszarom. Mondd amit akarsz és utána húzz ki innen a picsába. -sóhajtott egyet Bakugou.
-Először is, be kéne lőnünk, hogy mikor és hogy tartsuk a bulit. A szülinapja szerdán lesz, de mi pont táborba leszünk. -vett mély levegőt Mina. -Azt nem tudom eldönteni, hogy megünnepeljük a szülinapját ott a táborban, vagy inkább tartsuk meg hétvégén.
-Mit kell ezen ennyit gondolkozni? -fogta a fejét a szöszi.
-Mi az, hogy mit kell ezen ennyit gondolkozni?! -háborodott fel Mina. -Szerdán nem tudnánk rendes bulit tartani, mivel a táborba leszünk, és Aizawa sensei nem is biztos, hogy megengedi. Hétvégére viszont szerezni kéne valami helyet.
-Ha megengeditek, hogy beleszóljak, akkor én inkább a hétvégét támogatnám. -szólaltam meg.
-Ötletnek nem rossz, viszont akkor hol legyen? -dobta fel a következőproblémát Mina.
-Az a legegyszerűbb, ha kibérelünk valamit nem? -hozott fel egy lehetőséget Bakugou.
-Rendben legyen így, de akkor a te feladatod lesz odahozni Kirishimát.
-Miért pont én? -sóhajtott a fiú.
-Elintézem a helyet, és beszélek a többiekkel. Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy odahozd Kirishimát, csak meg tudod oldani, úgy hogy ne jöjjön rá semmire. -tette csípőre a kezét Mina. -Vagy nem vagy képes rá?
-Nyilván képes vagyok rá! -emelte fel megint a hangját a fiú.
-Szuper! -csapott le Mina, miután elérte amit akart.
-MOST MÁR PUSZTULJ KI INNEN! -kiabált Bakugou.
-Megyek-megyek. -vigyorgott Mina. -Szia Hinami! Jó szórakozást! -kacsintott, majd már el is hagyta a szobámat.
-Faszomat, hogy megint ekkora rumlit rakott a nyakamba. -hisztizett Bakugou.
-Ugyan már! Kirishima már annyi mindent tett érted, ez igazán nem nagy dolog. -karoltam át a derekát.
-De rohadtul semmi kedvem nincs hozzá.
-Addig még úgyis túl kell élni egy edzőtábort. -tereltem el a témát.
-Neked lehet, hogy túl kell élned, de nekem szarra kell alázni mindenkit. -ráncolta a homlokát.
-Ha pedig ilyen terveid vannak, akkor nem ártana jobban koncentrálni rá. -simítottam végig a mellkasát.
-Áruld már el, hogy mégis hogyan koncentráljak, ha állandóan eltereled a figyelmemet? -állította meg a kezemet.
-Pedig nem ez a célom. Egy szavadba kerül és békén hagylak.
-Pontosan tudod, hogyha azt akarnám, hogy békén hagyj, akkor már rég megmondtam volna. -beszélt még mindig nekem háttal.
-Ki tudja? -a kezemet szép lassan az álla alá vezettem, és lábujjhegyre állva egy apró csókot nyomtam a tarkójára.