Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.62.: Fájt...

Nem tudtam mit mondani neki. Elengedtem őt, majd a bugyimat próbáltam visszatornázni magamra. Miután végre sikerült, csak zavarodott arccal néztem a szöszire.
-Most mi az? -kérdezte.
-A-azt hittem, hogy ...-elcsuklott a hangom, mert túl zavarba ejtőnek éreztem a szavakat amiket mondani akartam.
-Hogy? -nézett rám kérdően. -Hogy tovább megyünk? -próbált találgatni.
-Nem, csak... -még mindig nem voltam képes kimondani.
-Bökd már ki. -noszogatott, amitől csak még inkább zavarba jöttem.
-Hát, hogy nekem is...izé... -kaptam a hajamhoz, amit csavargatni kezdtem.
-Szeretnéd? -kérdezett vissza, miközben elmosolyodott.
-N-nem tudom. -hebegtem. -E-ez olyan zavarba ejtő! -mondtam ki a gondolataimat.
-Akkor majd legközelebb. -nyomott egy puszit a homlokomra. Meglepően szelíd és megértő volt a hangja. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, és olyan szerencsétlennek éreztem magam. A vörös arcomat a mellkasába fúrtam, és a derekát átkarolva hozzá bújtam. Olyan jó érzés volt hozzá érni. Olyan jó érzés volt, hogy engedi, hogy hozzá érjek. A felsője enyhén fel volt csúszva, így az alkalmat kihasználva bedugtam a kezem a pólója alá. Éreztem, hogy milyen izmos a teste és, hogy az érintésemtől kirázza a hideg.
-Hova nyúlkálsz? -kérdezte szinte suttogva.
-Nem veszed inkább le? -kérdeztem vissza. Szó nélkül tette amit kértem tőle. Még sosem volt ilyen engedelmes. Hagyta hogy azt gondoljam, hogy a kedvem szerint cselekszik. A pólóját a földre dobta, majd visszabújt mellém egy takaró kíséretében. Betakart mindkettőnket, majd a karom alá fűzte a kezét és közelebb húzott magához. A bőrének nagyon jó illata volt. Úgy éreztem, hogy most minden rendben, hogy elszálltak a problémáim. Hirtelen felemelkedett és a hátam mögött lévő telefonjáért nyúlt.
-Van még egy óránk pihenni. -jegyezte meg. -Állítok ébresztőt. -mondta, majd miután meg volt vele, ismét visszatért hozzám. Nem éreztem magam fáradtnak, mégis egy pár perc alatt elnyomott az álom.

Bakugou telefonjának az ébresztőjére keltem. Kinyitottam a szemem, de semmi kedvem nem volt felkelni. Visszacsuktam a szemem, majd a szöszi hangja volt a következő amit hallottam.
-Hinami. Ébresztő, készülni kell. -suttogta a fülembe. Ébren voltam, így végig futott a hideg a hátamon a fiú hangjától. A könyökén támaszkodott, amikor kinyitottam a szemem. Egy enyhe mosolyt húztam a szám szélére, majd a kezemet a karja alá fűztem és a hátára borítottam.
-Shh...-csitítottam, majd a mellkasára tettem a fejem.
-Nincs id...
-Shh...-ismételtem magam, majd finoman puszilgatni kezdtem a mellkasát, majd a nyakát, az utolsó puszi pedig az arcán csattant. A keze végig a derekamon volt, követte a mozgásomat. Az egyik lábammal átléptem a derekát, és felültem. A hajamat igazgattam, miközben a szöszi csak szótlanul, enyhe pírral az arcán bámult.
-Ha így folytatod, nagyon hamar el fogom veszíteni a türelmem. -morogta .
-És akkor mi lesz? -támaszkodtam rá a mellkasára.
-Provokálj csak és meglátod. -lökött le magáról, majd felült az ágy szélére.
-Aucs...
-Mi az? -kapta felém a tekintetét.
-Fájt...
-Mi? -kérdezte egy kicsit ijedt tekintettel.
-A szívem. -alig bírtam ki, hogy röhögés nélkül végig mondjam.
-NORMÁLIS VAGY?! -emelte fel a hangját, ezzel jelezvén, hogy eddig élvezhettem a kedves, törődő Bakugout.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)