Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.7.: Kirishima

-Mi történt? -nyitottam ki a szemeimet.
-Honnan tudjam, csak úgy eldőltél, épp hogy sikerült elkapnom. -segített fel.
-Ez az egész a te hibád! Mit kell itt meztelenkedned?! -boxoltam a mellkasát.
-EZ AZ ÉN SZOBÁM IDIÓTA! AZT CSINÁLOK AMIT AKAROK! -emelte fel a hangját.
-Akkor meg minek mondtad, hogy jöjjek be? -néztem rá kérdően.
-Ki a fene gondolta volna, hogy beájulsz a látványomtól?! -védekezett.
-Ki mondta, hogy attól ájultam el?! -vágtam rá.
-Tch...Te tiszta hülye vagy. -legyintett, majd egy pólót vett ki a szekrényéből. Nem tudtam levenni róla a szemeimet, be kellett látnom, hogy tényleg nagyon jól néz ki. Nem bámészkodhattam sokáig, ugyanis gyorsan magára húzott egy pólót, majd levetette magát az ágyra.
-Mikor megyünk le? -törtem meg a csendet.
-8kor lesz vacsi, de ha ennyire mehetnék és van, akkor menj. -flegmázott le.
-Csak kérdeztem. -léptem oda az ágyához, majd leültem a szélére.
-Érdekes egy lány vagy te. -jegyezte meg, miközben végig nézett rajtam.
-Mi? -néztem rá értetlenül.
-Tudod az osztályban lévő lányok eléggé távolságtartóak velem szembe. -feltámaszkodott, hogy rendesen rám tudjon nézni.
-És? -értetlenkedtem még mindig.
-Neked hogy sikerült pont engem kipécézni? -ült fel, hogy közelebb jöhessen.
-Nem pécéztelek ki. -fordítottam el a fejemet.
-Akkor mégis mit akarsz tőlem? -kérdezte komoly arccal.
-Csak barátkozni. -néztem vissza rá, de legbelül éreztem, hogy ennél többet szeretnék tőle, de nem akartam se neki, se magamnak bevallani.
-Annyi ember van az osztályba. -folytatta még mindig ugyan azzal a komoly tekintettel.
-De te érdekesebbnek tűnsz. -éreztem, hogy ezzel csak a már így is elég nagynak tűnő önbizalmát növelem, de úgy éreztem, hogy őszintének kell lennem, hogy közelebb kerülhessek hozzá.
-Pont ezért vagy nekem olyan furcsa. -hajolt közelebb, amitől éreztem, hogy felforrósodik az arcom és ismét vörösödni kezd.
-Akár el is utasíthatod ezt a közeledésem. -mondtam neki egyre halkuló hanggal.
-Eszem ágaba sincs. -vágta rá, majd még közelebb jött. -Nem szoktam lányokkal barátkozni, de te felkeltetted az érdeklődésem. -súgta bele a fülembe, amitől még a hideg is kirázott.
-E-ez azt jelenti, hogy te is barátkoznál velem? -hajoltam el tőle, mert túl kellemetlennek éreztem a szituációt.
-Majd kiderül. -vont vállat, majd felállt az ágyról. -Inkább induljunk lefelé, ha nem akarod, hogy mindenki rólam faggason. -nézett vissza rám, amire csak bólintottam. A szobájából kilépve bezárta az ajtót, majd együtt indultunk a lifthez. Balszerencsénkre Ochako pont a liftnél állt. A lépteinket hallva felénk kapta a fejét, de amint meglátott minket együtt, egy pillanatra elhűlt a tekintete.
-Hát ti? -szólalt meg meglepetten, szinte teljesen vörös fejjel. 

-Mit érdekel? -kérdezett vissza Bakugou elég bunkó hangsúllyal.
-Csak korrepetáltam angolból. -hadonásztam magam előtt.
-Értem. -mosolygott rám Ochako. A liftbe beszállva lementünk az elsőre, ahol elvált az utam Bakugoutól, mert amég én Ochakoval tartottam, addig ő Kirishimához ment. Amég a többieket vártuk, addig becsatlakoztunk Midoriyaékhoz a beszélgetésbe. Néha-néha a szöszi felé pillantottam, de csak Kirishima vigyorgó arcát láttam, miközben engem nézett.
-Vajon mondott neki valamit Bakugou? Vagy miért vigyorog ennyire. És ha totál hülyének néz. Vagy Bakugou akar belőlem hülyét csinálni. -totál lekötött ez a gondolat menet, miközben észre sem vettem, hogy már mindenki lent van. Ochako oldalba bökött, amivel sikerült kizökkentenie az elmélkedésből. A vacsora szinte ugyan úgy telt, mint az előző. Mindenki beszélgetett mindenkivel, majd a kajálás végeztével mindenki eltakarított maga után. Egy páran még lent maradtak beszélgetni a társalgóba, de én úgy döntöttem, hogy felmegyek. A szobámba felérve levetettem magam az ágyra, és a mai napon kezdtem el filózni. Nem lehettem sokáig a gondolataimmal, mert egy hangos kopogás törte meg a csendet. Az ágyamból felállva az ajtóhoz mentem és kinyitottam, hogy megnézzem, hogy ki keres.
-Szia Hinami-chan! -legnagyobb meglepetésemre Kirishimával találtam szembe magam, aki szokásához híven vigyorogva köszöntött.
-Öhmm... szia! Mit szeretnél? -egyből az jutott eszembe, hogy biztos hogy Bakugou mondott neki valamit, és azzal kapcsolatba van itt, és nem is tévedtem.
-Bocsánat, hogy így rád török, csak Bakugou haveromról szeretnék beszélni. -mondta a fejét vakargatva. -Bejöhetek? -egy pillanatra lesokkoltam, de a sokk ellenére félre álltam az útból, hogy be tudjon jönni. Habozás nélkül bejött a szobámba, és egy pár perc bámészkodás után helyet is foglalt a babzsákon, majd rám nézett.
-Pontosan miről szeretnél beszélni? -ültem le az ágy szélére a vörös hajú fiúval szembe.
-Már mondtam, Bakugouról. -mosolygott rám. -Egyébként nagyon szép a szobád Hinami-chan.
-Köszi, de pontosan mit szeretnél mondani róla? -igyekeztem a témánál maradni.
-Hát beszéltem vele, és mondta, hogy kipécézted őt. -vigyorgott továbbra is. -Meg azt is, hogy barátkozni akarsz vele.
-Igen, és? -néztem rá kérdően.
-Tudod, Bakugou elég indulatos ember. Még nekem is furcsa volt, hogy téged nem küldött el melegebb éghajlatra. -magyarázta.
-Hát, azért voltak pillanatai. -néztem oldalra.
-Szerintem te még nem láttad Bakugout igazán mérgesnek. Nekem úgy tűnik, mintha a közeledbe egy kicsit visszafogná magát. -mosolygott rám.
-Miért tenné? -igazából ezt csak azért kérdeztem, mert reméltem, hogy valami olyasmit fog mondani, hogy "azért mert bejössz neki" , de sajnos nem lett igazam.
-Lehet, hogy nem akar rossz benyomást kelteni, vagy lehet hogy neki is szimpatikus vagy. -vont vállat a fiú. -De őszintén Hinami-chan, te nem csak barátkozni szeretnél a mi kis Bakugounkkal. Igaz? -kérdezte egy pimasz vigyor keretében.
-Ne-nem tudom. -vágtam rá.
-Én nem mondom el neki, de szerintem vigyázz vele. Ne vedd mindig magadra amiket mond, mert nagyon könnyen megbánthat vele.
-Miért mondod ezt? -vontam fel a szemöldököm.
-Mert Bakugou tényleg nehéz eset, és nem szeretném, ha csalódnál. -most előszőr láttam a szemeibe egy kis komolyságot, ami ismét meglepett.
-Ma-majd igyekszem odafigyelni. -sütöttem le a szemem.
-Komolyan mondom, ha bármi baj van, nyugodtan fordulj hozzám. -állt fel a babzsákból.
-Köszönöm. -mondtam enyhe pírral az arcomon.
-Igazából csak ennyit szerettem volna. Nem zavarlak tovább. -indult meg az ajtó felé.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál. -szóltam utánna, amire csak egy váll fölötti mosollyal reagált, majd már csukódott is az ajtó. A Kirishimával folytatott beszélgetés csak újjabb okot adott, hogy ismét átgondoljam az életemet. Visszafeküdtem az ágyba, de ismét nem lehettem sokáig a gondolataimmal, mert hamar elnyomott az álom.

Köszönöm, hogy végig olvastad, ha tetszett voteolj/kommentelj :)
További szép napot!