Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.13.: Beszélgetős

-Remek, akkor menjünk is. -mondta Kirishima. Bakugou egy pillantást vetett rám, de legnagyobb meglepetésemre nem volt semmi ellenvetése, egy árva szót sem szólt, csak a vörös hajú fiú mellett elindult a kajáldák felé. A két fiú egymás mellett ment előttünk, mi meg csendben követtük őket. Mérgesen néztem Manamira, aki csak magába kuncogott.
-Most mi van? -súgta oda. -Hát nem örülsz?
-Hülye vagy? -kérdeztem felháborodva. -Ezt muszáj volt?
-Nyilván igen. -vont vállat. -Ha rajtad múlik, akkor elbújunk előlük. Amúgy is, ez a Kirishima gyerek egész jóképű. -nézett a fiúk felé.
-Mit tervezel? -néztem aggódva a húgomra.
-Még nem tudom. -kuncogott. -Majd spontán leszek. -miközben Manamival sutyorogtunk, a fiúk sem voltak csendben. Egyáltalán nem láttam Bakugoun, hogy ideges lenn, amit nagyon furcsálltam. Hamar odaértünk a mekihez, ahol Kirishima felénk fordult.
-Mit szeretnétek enni? -kérdezte mosolyogva.
-Fogalmam sincs. -mondtam egy kicsit szégyenlősen.
-Én szerintem sajtburger menüt eszek, meg talán egy fagyit. -mondta gondolkozva Manami.
-Az neked is jó lesz, Hinami-chan? -nézett rám Kirishima.
-M-miért? -néztem vissza rá enyhe pírral az arcomon.
-Üljetek le, majd mi megvesszük. -mosolygott a hegyes fogaival.
-D-de mi is megtudjuk venni. -hadonásztam a kezemmel.
-Üljetek le! -szólalt meg Bakugou. Meg se tudtam mukkani, csak bólintottam egyet, majd a még mindig vigyorgó Manamival kezdtem el helyet keresni. Elég sokan voltak a mekibe, de találtunk egy helyet, ahol mind a négyen elfértünk. Manami direkt velem szembe ült le, hogy mellettem szabad legyen a hely.
-Nem ülnél inkább mellém?-néztem rá könyörgő tekintettel. Tudtam, hogy mit tervez, ahogy azt is tudtam hogy Kirishima is partner benne.
-Nem kösz. Szívesebben ülnék Kirishima-kun mellé. -helyezte magát kényelembe.
-Ne csináld már! Amúgy is mit akarsz Kirishimától? -kérdeztem tőle puffogva.
-Egyenlőre semmit. -vágott hozzám egy sejtelmes vigyort.
-Idősebb mint te. -érveltem.
-Ja, egy évvel. -vont vállat.
-Azt hittem, hogy miattam csinálod ezt, de ezek szerint te Kirishimát szúrtad ki magadnak. -próbáltam a lelkére hatni, de nem értem el vele semmit.
-Á-á-ááá...-ingatta az ujját. -Ez még mindig rólad szól, csak igyekszem úgy csinálni a dolgot, hogy nekem is legyen belőle valami hasznom. -mosolygott tovább.
-Nagy játékos vagy. -dőltem hátra.
-Tudo....
-Itt is vagyunk! -vágott közbe Kirishima. -Jó helyet találtatok. -mosolygott ránk, majd Manami terve szerint helyet is foglalt a húgom mellett. Mivel már lehetőség nem volt, így a tálcákat az asztalra téve Bakugou mellém ült. Végig feszengtem az egész evést. Míg mi Bakugouval csendben ettük a kajánkat, addig Manami és Kirishima nagyon egymásra találtak. Magamat meghúzva hallgattam a beszélgetésüket. Néha-néha Bakugoura pillantottam, aki csak szótlanul ette a hamburgereit. Mikor befejeztük az evést, még egy pár percet ültünk a helyünkön.
-Mit szólnál hozzá Manami-chan, ha elnéznénk valahova. -mondta Kirishima, amire felkaptam a fejem. -Bakugou és Hinami-chan biztos jól szórakoznának kettesbe is.
-Ez jó ötlet. -nézett felém Manami.
-Egyedül akarsz hagyni? -néztem egy kissé pánikba esve a húgomra.
-Nem egyedül. Bakugou-kunnal. -mintha csak egy rugóra járt volna az agyuk Kirishimával, ugyanis mindketten ugyan azzal az idegesítően győzedelmes mosollyal néztek rám.
-De...
-Menjetek csak, megleszünk. -szakított félbe Bakugou.
-Remek! -pattant fel Kirishima, majd a helyéről felállva biccentett egyet Manaminak, aki azonnal vette a lapot.
-Majd írok. -intett Manami, majd magunkra is hagytak minket. Bakugou és én is kimentünk a mekiből, majd a plázában lévő szökőkúthoz sétáltunk.
-M-mit szeretnél csinálni? -néztem a fiúra szégyenlősen.
-Ugye tudod, hogy ez a két idióta direkt hagytak itt minket? -nézett vissza rám.
-D-de te belementél a játékukba. -néztem rá duzzogva.
-ÉS? -förmedt rám.
-Cs-csak nem értelek. -néztem rá ijedten. -Azt mondtad, hogy szeretnéd, ha távol tartanám magam tőled.
-Tudom, hogy mit mondtam! -egy kicsit halkabbra vette a dolgot, de még mindig egy kicsit ingerülten beszélt. -De ha már így alakult, akkor nincs mit tenni. -vont vállat.
-Nincs kedved feljönni velem a tetőtérre? -nem mertem a szemébe nézni, csak halkan, szinte már motyogva kérdeztem.
-Ha szeretnél. -mondta, majd meg is indultunk a liftek felé. Meg akartam törni a kínos csendet, de ötletem sem volt, hogy hogyan tehetném.
-Bakugou. -szólítottam meg.