Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.14.: Indulás

Reggel anya hangjára ébredtem.
-Jó reggelt Kicsim, ideje felkelni. -jött be az ajtómon egy csomag összehajtott ruhával a kezében.
-Jó reggelt. -ültem fel az ágyamban. -Mikor jöttetek haza?
-Éjfél körül. -mondta miközben a frissen mosott ruhákat a szekrényembe tette.
-Apa is itthon van? -másztam ki az ágyból.
-Igen, de most alszik. -állt meg velem szembe.
-Neked is pihenned kéne. Majd én megcsinálom a reggelit. -ajánlottam fel a csábító lehetőséget.
-Jajj kicsim, nem kell, majd én megoldom. -legyintett, de én tovább erősködtem, míg végül beadta a derekát. A szobájába ment, ahol apa mélyen aludt és befeküdt mellé. Mosolyogva néztem utána, majd a konyhába mentem, hogy beváltsam az ígéretemet. Rántottát csináltam, mert azt biztos, hogy nem rontom el. Pont mire kész lettem, addigra Manami is lejött. Kómásan ült le az asztalhoz, én pedig letettem elé gőzölgő rántottát egy kis zöldséggel és kenyérrel.
-Átvetted anya szerepét? -kérdezte, miközben neki látott a reggelinek.
-Csak egy kicsit megkönnyítem a dolgát. -ültem le Manamival szembe, és én is enni kezdtem.
-Milyen kedves. -mondta teli szájjal, mire én csak elégedetten vállat vontam. -Amúgy mikor mész a buliba? -érdeklődött.
-Nem tudom, még írnom kell Minának, mert megígértem, hogy vele együtt megyek.
-Ki az a Mina? -nézett rám kérdően.
-Osztálytárs. -válaszoltam. Nem igazán beszéltünk többet, csak csendben reggeliztünk, majd a reggeli befejeztével elmosogattam, majd ismét a szobámba indultam. A telefonomat a kezembe véve Minának írtam.

Ina Hinami:
Szia! Akkor ma együtt megyünk a buliba?
Mina Ashido:
Helloka! Pont most akartam írni! Átjössz hozzám?
Ina Hinami:
Mikor?
Mina Ashido:
Délután egy?
Ina Hinami:
Nekem okés. Címet kérek.
Mina Ashido:
...(cím)... Várlak sok szeretettel ;)
Ina Hinami:
1-re ott vagyok :)

Gyorsan rákerestem, hogy tömegközlekedéssel mennyi idő alatt vagyok Minánál, majd rápillantottam az időre. Mivel még csak 9 óra volt ezért bőven volt időm. Úgy döntöttem, hogy később ne kelljen kapkodnom, hogy most letudom a hajmosást és a fürdést. Át is mentem a fürdőszobámba, hogy vizet engedjek magamnak. Miközben folyt a víz, visszamentem a szobámba, hogy előszedjem a tegnap vásárolt ruhákat. Mindent szépnek kikészítettem. Az ágyamra hajtogatva letettem a világos rózsaszín ruhát, egy testszínű harisnyát és még pluszba egy fehér szőrmés dzsekit, arra az esetre, ha este hűvös lenne. Miután végeztem a pakolással, visszamentem a fürdőbe, ahol már épp elég víz volt a kádban. A vizet elzárva bele is ültem a vízbe. Nem kapkodtam el a dolgot, szépen komótosan megmosakodtam, majd a hajamat is megmostam. Miután mindennel megvoltam, kiszálltam a kádból és leengedtem a vizet. A tükörrel szembe állva elkezdtem kifésülni a hajamat, amivel hamar meg is voltam. A szárítás sem tartott túl sokáig. Törölközőbe tekerve visszamentem a szobámba. A szekrényemből egy hófehér melltartót, és egy hozzáillő szintén hófehér bugyit húztam ki, majd a törölközőt ledobva fel is vettem őket. Ránéztem a fali órámra, és ekkor tudatosult bennem, hogy eléggé elhúztam az időt a fürdőbe, mert már fél 11 volt. Így sem kellett kapkodnom, ugyanis Mina mindössze fél órára lakott tőlem. Gondoltam, hogy anya még alszik, és mivel főzni már nem volt időm, így rendeltem két doboz pizzát, hogy legyen itthon kaja. Miután megvoltam a pizza rendeléssel, elkezdtem öltözködni. Kicsit szenvedősen, de felhúztam a harisnyámat, majd felvettem a ruhámat. Megfogtam a kedvenc fekete hátizsákomat, és belehajtogattam a fehér dzsekimet, és még beraktam egy plusz harisnyát is, ha a rajtam lévőnek valami baja lenne. Elraktam a pénztárcámat is, majd Manami szobájához mentem.
-Manami. -kopogtam be halkan, hogy nehogy felkeltsem anyáékat.
-Gyere. -szólt ki.
-Rendeltem pizzát. Megvárom, amég megjön, de aztán indulnom kell. -mondtam neki a résnyire kinyitott ajtón.
-Ok. -reagálta le röviden, majd tovább nyomkodta a laptopját. Óvatosan becsuktam az ajtót, majd a földszintre mentem. Még kb. fél órám volt  pizza érkezéséig, így leültem a tévé elé. Gyorsan el is telt a fél óra, mert már hallottam is a kapu csengőt, ami azt jelentette, hogy megjött a pizza. Kimentem, fizettem, majd az asztalra raktam a pizzát. Lassan delet ütött az óra, így sietősen elvettem egy szeletet, amit gyorsan betoltam, majd egy fekete topánkát felvéve el is indultam. A buszhoz sétálva még dobtam egy üzenetet Manaminak, hogy az asztalon találja a kaját, majd egyet anyának is, hogy elmentem, majd este jövök. Tíz percem volt a busz érkezéséig, így leültem a buszmegállóba, és a telefonomat kezdtem el nyomkodni. Szerencsémre a busz hamarabb jött a vártnál, így fel is szálltam rá. A fél órás utat letudva meg is érkeztem Mináék házához. Magam sem tudom, hogy miért, de elkezdtem izgulni. A ház kapujához lépve becsengettem, majd egy pár másodperc múlva már meg is láttam az ajtóban a rózsaszín barátnőmet.
-Szia Hinami-chan! -integetett széles mosollyal az arcán. Visszaintettem neki, majd beengedett. -Milyen csinos vagy. -jegyezte meg kedvesen.
-Köszönöm szépen. -pirultam el. Bementünk a házukba, ami nagyon szépen berendezett, bár nekem egy kicsit színes ház volt.
-Ochako épp az előbb hívott, hogy tudok-e előbb menni, hogy segítsek egy kicsit. Mondtam, hogy veled megyek, szóval azt mondta, hogyha neked is van kedved akkor menjünk oda előbb. -magyarázta.
-Én szívesen megyek, de nekem még vennem kell valami nasit, mert semmit nem hoztam magammal. -vakargattam a tarkómat.
-Rendben, akkor gyorsan elkészülök, elmegyünk boltba, aztán megyünk Ochakoékhoz. -mosolygott rám. -Így rendben van?
-Persze. -bólintottam.
-Ülj csak le. -mutatott a kanapéra. -Gyorsan felöltözök. Egy perc és itt vagyok. -meg se várta a válaszomat, csak magamra hagyott a nappaliba, ő pedig eltűnt az egyik folyosón. Egy pár másodpercet haboztam, de aztán egy kicsit feszengve helyet foglaltam. Kínomba elővettem a telefonomat és nyomkodni kezdtem. Meglepetésemre volt egy üzenetem.

Bakugou Katsuki:
Te mikor jössz Ochakohoz?
Ina Hinami:
Szia! Minával megyek, és úgy néz ki, hogy előbb megyünk oda.
Bakugou Katsuki:
Minek?
Ina Hinami:
Segíteni. Miért?
Bakugou Katsuki:
Akkor mindegy, majd ott találkozunk.

Nem értettem a helyzetet, így visszaírtam neki három kérdőjelet, de nem reagált rá. Időközben előkerült Mina is. Egy halvány sárga póló volt rajta egy bordó blézerrel és egy hosszú fekete gatyával.

-Így jó leszek? -kérdezte mosolyogva.
-Persze, tökéletes. -nevettem fel.
-Azért ne hízelegj ennyire. Inkább mondd meg, hogy mennyi az idő. -tette csípőre a kezét.
-Fél kettő. -mondtam és mutattam felé a telefonomat.
-Remek-remek. Akkor szerintem induljunk is a boltba. -csapta össze a kezeit. Csak bólintottam, majd az ajtó felé indultam, ahol leraktam a cipőmet. Mina még gyorsan visszaszaladt a táskájáért, ami egy élénk citromsárga válltáska volt. Miután Mina is meg volt mindennel, zárta az ajtót, és el is indultunk a boltba. Gyalog mentünk, mert csak 5 perc sétára volt Mináéktól egy vegyesbolt. Vettünk 4 zacskó chipset és 2 nagy üdítőt, majd mivel a táskáinkba nem fért be, így zacskókba vittük. Ismét a buszmegállóba álltunk, ahol szinte azonnal meg is jött a busz. Felszálltunk rá, és leültünk egymás mellé, a cuccokkal az ölünkbe. Végig beszélgettük az utat, de nem meglepően Mina folyamatosan a fiúkról érdeklődött.
-Tudom, hogy nem vagy túl régóta az osztályba, de tuti van valaki aki tetszik. -faggatózott.
-Éppenséggel van. -mosolyogtam rá Minára.
-Mondd el, mondd el! -erősködött.
-Ahogy te is elmondtad, hogy neked ki jön be. -fordítottam ellene a saját fegyverét.
-Hát izé...-hökkent meg egy pillanatra. -Igazából senki, de azért be kell vallanom, hogy van jó pár helyes fiú az osztályba.
-Például? -kérdezősködtem tovább, de igazából kíváncsi voltam, hogy Bakugout is közéjük sorolja-e.
-Hát a leghelyesebbnek Todoroki-kunt mondanám, de Kirishima, Kaminari és Bakugou sem csúnya gyerek. -sorolta a fiú neveket. -Sőt igazából Sero sem.
-Micsoda ízlésed van. -nevettem fel.
-Persze, nevess csak ki, de le merem fogadni, hogy neked is közülük tetszik valaki. -mosolygott rám pimaszul.
-Hát ez talált. -mondtam meglepetten.
-Azt is lefogadom, hogy Todoroki-kun az. -mondta magabiztosan.
-Ez viszont nem talált. -mosolyodtam el, és akaratlanul is Bakugou arca ugrott be.
-Ne szórakozz már, akkor mondd el, hogy ki az. -vágott morcos arcot.
-Ha ígéred, hogy nem adod tovább, akkor elmondom. -néztem rá még mindig mosolyogva.
-Ígérem-ígérem. -bólogatott izgatottan.
-Na jó. -fújtam ki a levegőt. -Bakugou az.
-BAKUGOU?! -kérdezett vissza olyan hangosan, hogy talán a mögöttünk jövő autóban is meghallották.
-Halkabban. -fogtam be a száját. -Igen, Bakugou az.
-Jajj vele olyan cukik lennétek. -vette el a kezemet a szája elől.
-Mert hogy? -néztem rá kérdően.
-Hát ő olyan agresszív te pedig annyira cuki és visszafogott vagy, és milyen aranyos lenne, ha miattad szelídülne meg. -fejtette ki.
-Hát ez nem valószínű, hogy be fog következni. -néztem oldalra.
-Persze-persze, -legyintett a kezével. -de láttam amikor tegnap rászóltál a folyosón, és egyből abba is hagyta a balhézást.
-Nem hiszem, hogy az miattam volt. -néztem vissza Minára.
-Láttam amit láttam. -mondta elégedetten. Nem sokára el is érkezett a megálló, ahol le kellett szállnunk. A buszmegállótól mindössze 1-2 perc sétára volt Ochako nagyszüleinek a háza, így hamar odaértünk. Odaérve Mina türelmetlenül nyomkodta a csengőt, mire Ochako kétségbe esetten rohant ki a házból.

Ha tetszik a könyvem, akkor kérlek olvasd továbbra is. Ha van kedved, akkor kérlek voteolj/kommentelj.
További szép napot! :)