Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.52.: Figyelek...

Egy kicsit kizökkentett Bakugou mondata, csak megfordultam és átöleltem, ő pedig engem
-Azért ugranál utánam, mert egy kretén vagy. -motyogtam a mellkasába.
-Parancsolsz? -kérdezett vissza.
-Azt mondtam, hogy egy kretén vagy! -ismételtem meg hangosabban.
-Először is hallottam! -vágta rá a már jól megszokott ideges Bakugou stílusban.

Szép lassan elengedtük egymást, de Bakugou továbbra is fogta a vállaimat.
-Most, hogy köztünk minden rendben. -vett egy kicsit mélyebb levegőt. -Megosztanád velem a többi problémádat?
-Igazából....-mielőtt belekezdhettem volna, a magyarázatomat megtörte az iskola csengője, amiről a mély beszélgetésben teljesen megfeledkeztünk. -ELKÉSÜNK! -estem pánikba.
-Ebből büntetés lesz...-nézett oldalra Bakugou.
-Akkor igyekezzünk! -vágtam rá.
-De a...
-Majd edzés után elmondom jó? -sürgettem a fiút, miközben már a lift felé tartottam. A szöszi követett. A gyors sétából először kocogás lett, majd a végére már rohantunk, Aizawa senseitől tartva. Mire odaértünk, addigra a többiek kifelé tartottak az öltözőből. A szöszi Kirishimát, én pedig Minát kaptam el, és visszahúztuk őket az öltözőbe.
-Hol voltatok? -kérdezte Mina, miközben villámgyorsan öltözködtem.
-Ebédeltünk. -vágtam rá, majd belepréseltem magam a hősruhámba. Miután kész voltam, Minával mentem ki. Szerencsénkre Aizawa sensei késett egy pár percet, így senkinek sem szúrt szemet a késésünk. A mai órán a katasztrófa helyzeteket gyakoroltuk. Egyre fáradtabb voltam, így rengeteg hibát vétettem, de nagy nehezen túlestem az edzésen. Az edzés után ismét az öltözőbe mentem a lányokkal. A meleg zuhany hatására még álmosabb lettem. Egy kis erőgyűjtés után kimentem a zuhany alól, majd felöltöztem és az öltözőt is elhagytam.
-Ez elég sokáig tartott. -jegyezte meg Baku, miközben a falnak támaszkodva állt a lány öltöző előtt.
-Bocsánat. -léptem pontosan az orra elé. -De most már mehetünk. Úgyis nagyon fáradt vagyok. -ásítottam egyet.
-Lehet, hogy néha aludni is kéne. -nézett oldalra, miközben egymás mellett sétáltunk.
-Néha szoktam is. -néztem rá. -Csak előző éjszaka nem igazán sikerült.
-Gondolom hiányoztam az ágyadból. -mondta egy pimasz vigyorral körítve.
-Hát tegnap pont nem. -vágtam rá, majd ismét ásíthatnékom volt.
-Milyen barátságos vagy ma. -ironizált. -Valami köze van annak, hogy nem hiányoztam, a problémádhoz? -kérdezte ezúttal komoly arccal.
-Igen, de ha nem haragszol, akkor elhalasztanám ezt a beszélgetést. -a nap végére javuló kedvem újra vissza esett egy kicsit.
-Nem akarom kikényszeríteni belőled, majd elmondod ha szeretnéd. -sóhajtott.
-Köszönöm. -erőltettem egy gyenge mosolyt az arcomra. A koleszba beérve a szokásos módon feljutottunk az emeletünkre.
-Átöltözök, és átmegyek hozzád. Jó? -állított meg a szöszi.
-Rendben. -bólintottam rá, majd meg is indultam a szobám felé. A szobámban ledobáltam a cuccaimat, majd én is átöltöztem és befeküdtem az ágyba. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne aludjak el.
-Itt is vagyok. -robbant be a szobámba a szöszi.
-És ha most meztelen lettem volna? -emeltem fel a fejem enyhe pírral az arcomon.
-Akkor most nagyon boldog lennék. -csukta be az ajtót a szöszi, majd mellém feküdt.
-Akkor egy darabig még nem leszel boldog. -fordultam a hanyatt fekvő fiú felé.
-Majd meglátjuk. -mosolygott ismét azzal a pofátlanul pimasz vigyorával, mire én csak oldalba böktem. -Hékás! -ugrott meg egy kicsit.
-Csak nem csikis vagy? -kérdeztem úgy hogy ezúttal az enyém volt a pimasz mosoly.
-Egyáltalán nem. -nézett rám. Válaszul csak elkezdtem bögdösni az oldalát, amég le nem fogta a kezeim.
-Na! Így nem éri. -vágtam morcos fejet.
-Ezért büntetés jár. -engedte el a kezeim.
-Büntetés? -kérdeztem vissza értetlen arccal.
-Pontosan. -fordult vissza a hátára. -Mondjuk, hogy hétvégén eljössz hozzánk és bemutatlak a szüleimnek.
-A szüleidnek? -fagytam le egy pillanatra.
-Megint süket vagy? -nézett rám flegmán.
-Nem, de ez mitől büntetés? -néztem vissza rá értetlen tekintettel. -Hisz ez jó nem?
-Aha, amég nem az én családomról van szó. -fordult ismét vissza.
-Mert? -tettem fel a kérdést.
-Hát...-hosszas magyarázatba kezdett, és igyekezett minél részletesebben bemutatni a szüleit. Egy ideig próbáltam figyelni rá, de aztán a fáradtság felülkerekedett rajtam és a szemeim maguktól lecsukódtak.

-Hinami...-bökte meg finoman az arcomat.
-Figyelek...-húztam enyhe mosolyra a számat.

Mindenesetre, köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt!
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj!
További  szép napot! :)