Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.42.: Kis beszélgetés

-Szerintem induljunk el lefelé. -simította el a konfliktust a vöröske. Bakugou megragadta a kezem és magával húzott a lift felé, amin a másik kettő csak kuncogott. A lifthez érve benyomtam a hívó gombot.
-Csak úgy jelzem, hogyha két szónál többet váltasz azzal a felemás barommal, akkor tuti megütöm. -súgta oda, amég Mináék oda nem értek.
-Nyugalom. -mosolyogtam rá a szöszire.
-Én szóltam. -vonta meg a vállát.
-Már megint fenyíted ezt a kicsit lányt? -nézett Mina morcosan a fiúra.
-Hallgass már! -vágta hozzá Bakugou.
-Szörnyűek nem de? -bökött oldalba Kirishima.
-Valóban. -nevettem kínosan. Végre megérkezett a lift, amibe mindhárman betömörültünk. Hamar leértünk a földszintre, ahol már sokan mások is lent voltak. A csapat két részre oszlott. Amíg én Minával tartottam a lányokhoz, addig Bakugou Kirishimával ment a fiúkhoz. Nem sokkal később neki is láttunk a vacsorának. Ment a szokásos beszélgetés, amibe én is be-be csatlakoztam. A vacsit követően a lányok kivétel nélkül a földszinten maradtak, hogy beszélgessenek, így én is. A beszélgetésbe Midoriya, Iida és Todoroki is csatlakozott. A fiúk beszállását követően egyből Bakugoura néztem, aki szúrós szemeivel jelezte, hogy jobb lesz ha tartom magam ahhoz amit mondott. Gondolom a büszkesége nem engedte, hogy ő is odajöjjön, így egy-két csúnya pillantás után Kirishimával karöltve a lifthez indult. Egy kicsit feszélyezve éreztem magam, de igyekeztem nyugodtnak tűnni. A beszélgetés alatt semmi érdemlegesről nem volt szó, nagy részt csak találgatások mentek a holnapi edzés kapcsán. Kezdtem egy kicsit fáradni, így úgy döntöttem, hogy most már ideje felmenni. Jó éjszakát kívántam mindenkinek, majd a lift felé vettem az irányt.
-Hinami-chan van egy perced? -a hang hallatán azonnal megfordultam, és a felemás hajú fiúcskával találtam szembe magam.
-P-persze, mondd csak. -néztem végig az enyhe pírral a tarkóját vakargató fiún.

-Tudom, hogy nem valami kellemes program, de holnap megyek be anyához a kórházba. -nézett oldalra. -Ha gondolod te is jöhetnél. -nézett vissza egyenesen a szemembe.
-Az a helyzet, hogy én is gondolkoztam azon, hogy bemegyek apához, szóval...-félbeszakított a lift, amibe mindketten beszálltunk.
-Akkor akár együtt is mehetünk, nem? -a szeme valahogy egy kicsit boldogabbnak tűnt, de elég nehéz volt kitalálni az érzéseit.
-Mehetünk együtt, de nem ártana úgy intézni, hogy Bakugou ne nagyon tudja meg. -néztem oldalra, mert tudtam, hogy a szöszi biztos hogy kiakad, hogyha elé állok ezzel az ötlettel.
-Annyit kell tudnia, amennyit elmondasz neki. -mintha egy enyhe mosoly görbült volna a szája szélén. -Én amúgy sem vagyok vele beszélő viszonyba. -a nagy beszélgetés közepette meg is érkezett a lift, ahonnan kiszálltam.
-Akkor ezt még holnap átbeszéljük. Jó éjt! -intettem a fiúnak.
-Jó éjt! -mondta ezúttal eltéveszthetetlen mosollyal az arcán. A szobám felé sétálva nekem is egy akaratlan mosoly jelent meg az arcomon, amit talán Todoroki válthatott ki belőlem.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett ez a kis laza rész, akkor kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)