Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.68.: Rendben...

-Menjünk inkább, azt mondtad hogy kész a reggeli. -kicsit úgy éreztem, hogy titkol előlem valamit, ami valószínűleg így is volt, de inkább nem kérdezősködtem tovább.
-Rendben. -mosolyogtam rá, majd elindultam kifelé a sátorból. Bakugou egy póló felvétele után indult is utánam. Együtt mentünk oda a többiekhez, de nem szólt hozzám. Szép lassan mindenki magához tért és kezdetét is vette a közös reggeli. Az osztály nagyon hangos volt. Mindenki a tegnap estéről beszélgetett. Én inkább csak hallgatólag voltam ott. Végig azon gondolkoztam, hogy Bakugounak mi baja lehet.
-Hinami, te velünk jössz haza vagy Bakugouval? -kérdezte Mina. Egyből Bakugoura néztem, mert nem tudtam, hogy ő mit tervezett. A szöszi egy vállvonással le is tudta a válasz adást.
-Sz-szerintem Bakugouval. -válaszoltam mindkettőnk nevében.
-És mikor jöttök vissza a koleszba? -tette fel az újabb kérdést Mina.
-Na hát erről fogalmam sincs, szerintem este felé. -itt véget is ért a kérdezősködés, majd a reggeli végeztével mindenki pakolni kezdett. Én Bakugouval mentem, mert egy helyen voltak a cuccaink. Továbbra se nagyon szólt hozzám, maximum instrukciókat adott, hogy mit hova pakoljak.
-Haragszol rám valamiért? -törtem meg a köztünk uralkodó csendet.
-Van rá okom? -nézett rám komoly arccal.
-Nem tudom, van rá okod? -kérdeztem vissza.
-Tudtommal nincs. -válaszolt, majd visszatért a pakoláshoz.
-De akkor mi bajod? -erőltettem tovább a beszélgetést.
-Mi lenne?
-Ha tudnám, akkor nem kérdezném, de úgy érzem hogy köze van a tegnap estéhez.  -ennél konkrétabban nem tudtam rákérdezni. A feltételezésem beigazolódott, amikor megláttam az arcát. Láttam rajta, hogy valamit nem akar elmondani és úgy éreztem, hogy akárhányszor kérdezek rá, se fog mondani semmit.
-Majd este megbeszéljük, rendben? -meglepően nyugodtan válaszolt.
-Rendben. -törődtem bele. Nem sokára be is fejeztük a pakolást, majd a többiektől elköszönve meg is indultunk haza felé. A buszmegállóba várnunk kellett egy kicsit, de mivel senki nem volt a közelbe ezért igyekeztem kihasználni az időt. Közelebb húzódtam a szöszihez, majd a cuccaimat a földre tettem, hogy át tudjam ölelni. Meglepetésemre ő is letette a cuccokat, hogy viszonozni tudja az ölelésemet. Az átlagosnál erősebben szorított, de kifejezetten jól esett. Az arcomat a mellkasába fúrva én is kicsit erősebben kezdtem ölelni.

-Szeretnéd, hogy haza kísérjelek? -szólalt meg most először magától.
-Nem akarok problémát okozni. -néztem fel rá az ölelésből.
-Ha problémát okozna, akkor nem kérdeztem volna meg. -adott egyszerű választ.
-Ez esetben, igen szeretném. -éltem a lehetőséggel. Nem is telt bele túl sok időbe, még megérkezett a busz, amire fel is szálltunk, de ezúttal mindkét táskát Bakugou fogta. Megpróbáltam elvenni tőle, de nem engedte. A buszon le is ültünk egy kétszemélyes ülésre. Bakugou egész úton a vállamon pihentette a fejét a keze pedig a combomon foglalt helyet. Innentől kezdve megint csend uralkodott kettőnk között, de talán így volt a legjobb. Miután megérkeztünk Bakugou visszaadta a táskámat és egy csókkal már köszönt is el.
-Majd a koleszba találkozunk. -mondta majd már indult is vissza a buszmegálló felé. Csak bólintottam, majd megindultam a házunkba. Már meg sem lepett, hogy az üres lakás fogadott. Se anya, se Manami nem volt otthon. Nem is igazán érdekelt, felcipeltem a cuccaimat a szobámba, majd már vetkőztem is, hogy egy fürdőt vegyek. Hajat mostam és rendbe tettem magam, majd miután mindennel végeztem, visszamentem a szobámba, hogy kipakoljak a táskámból és eltegyem a cuccokat amiket visszaviszek a koleszba. Túl hamar elkészültem, ezért még maradt egy kis időm mire visszaindulnék a koleszba. Felhívtam anyát, aki nem nagyon ért rá beszélgetni, de úgy nagyjából elmondtam neki, hogy rendben vagyok, haza értem és nem sokára indulok vissza a koleszba. Ezt letudta annyival, hogy tett pénzt a kártyámra, úgyhogy rendben leszek. Nem mondta, hogy hol van, de nem is akartam rákérdezni. Letettük a telefont, majd írtam a többieknek, hogy ki mikor jön vissza. Szerencsémre egy páran egyenesen a koleszba mentek, így lett volna társaságom ezért úgy döntöttem, hogy minek várjak estig, ha most is visszamehetek.

Ina Hinami:
Szia!
én most indulok vissza a koleszba
Bent találkozunk.
Bakugou Katsuki:

Rendben, bent találkozunk.

Azonnal meg is érkezett a válasz, ami mosolyra késztetett. Nem telt bele túl sok időbe, míg visszaértem a koleszhoz. Felmentem a szobámba, hogy lepakoljam a cuccaimat, majd átkopogtam Minához, mert elvileg ő is bent van.
-Üdv! Csak hogy megjöttél. -rántott is be a szobájába a rózsaszín lány.
-Nem volt otthon senki ezért úgy voltam vele, hogy minek legyek otthon egyedül.
-Helyes-helyes. Így legalább tudsz mesélni a tegnap estéről. -ült ki a lány arcára ördögi vigyor.
-Mit meséljek róla? -néztem rákérdően.
-Hát mondjuk onnantól, hogy Bakugout berángattad a vízbe.
-Dehát mit meséljek róla? -nem teljesen értettem, hogy pontosan mire is kíváncsi.
-Tudod...Hát elég sokat ittál. Sose láttam még ilyennek Bakugout.
-Mármint milyennek?
-Úgy vigyázott rád, mint egy porcelán babára. -folytatta mosolyogva.
-Komolyan? -mosolyodtam el én is. -Nem emlékszem túl sok mindenre.
-Hát annyi volt, hogy miután kijöttetek a vízből, ugye leültetek hozzánk.
-Igen és? -biztattam folytatásra.
-Aztán ott még játszottatok velünk egy darabig, de Bakugou vagy háromszor szólt rád, hogy ne igyál többet, ami miatt majdnem össze is veszett Todorokival. -kezdett bele a nagy mesélésbe.
-Jézus...
-Na mindegy is, aztán az lett a vége, hogy elkezdted mondani neki, hogy te nagyon fáradt vagy, ezért mondta, hogy akkor menjetek be a sátorba. Todoroki végig be volt feszülve, de az a szőke isten csapása nem fordított rá túl sok figyelmet.
-Miért volt Todoroki befeszülve?
-Fogalmam sincs. -vonta meg a vállát. -Nem mintha az ő barátnője lennél.
-És innen hogyan tovább?
-Hát próbáltál a saját lábadon menni, de nem igazán sikerült, ezért Bakugou a hátán cipelt a sátorig. -adta a következő infókat.
-És? -kíváncsi voltam, hogy mi történt utána, mert úgy éreztem, hogy utána történt valami ami miatt Bakugou ilyen furcsán viselkedik.
-Honnan tudjam? Nem mentem utánatok. -nevetett ki Mina. Hirtelen megrezzent a telefonom, ezért elővettem.

Bakugou Katsuki:
Szobámba vagyok. Gyere át!

Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)