Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.70.: B-Bakug...

-Ha úgysem titok, akkor akár ma nálam is aludhatnál. -dobta fel az ötletet Bakugou.
-Nem nem...Sajnálom, de az nem fog menni. -utasítottam vissza.
-Aztán miért nem?
-Először is, ez egy kollégium, nem a közös lakásunk. -hoztam fel az első érvet. -Másodszor pedig, nem aludhatunk minden este együtt.
-Már ne is haragudj, de egyik érved sem túl meggyőző. -vágta magát flegmába.
-Hát ha téged nem is, de engem meggyőztek. -ragaszkodtam. Igazából nem az együtt alvással volt bajom, csak egyszerűen találkozni akartam Zoroméval, de ezt nem mondhattam el neki.
-Én nem erőltetek semmit...- nyúlt a combomhoz. -...de ha esetleg meggondolnád magad...-halkult el, miközben lentről felfelé végig simította a lábam, úgy hogy bele borzongtam.
-M-majd sz-szólók. -hebegtem egy nagyobb nyelés után.
-Remek. -csapott rá a fedetlen combomra, amitől felszisszentem.
-Áucs! -fele annyira sem fájt, mint amilyennek be akartam állítani.
-Ne kamuzzál, nem fájhatott. -persze egyből leesett neki.
-A szívemnek fájt. -próbáltam menteni a helyzetet.
-Ohhh...Mindjárt megsajnállak. -hajolt közelebb hozzám. Ezúttal nem akartam belemenni semmibe, ezért gyorsan tereltem.
-M-ma szerinted közös vacsi lesz?
-Igen, mint minden nap, mintha nem tudnád. -válaszolt egy pimasz mosollyal körítve. Nyilván rájött, hogy mire ment ki a hirtelen téma váltás.
-É-és hányko...-rájöttem, hogy minden nap ugyan akkor van vacsi. -Úgy értem, mennyi az idő?
-Még túl korán ahhoz, hogy lemenjünk. -húzta egyre szélesebbre azt a bizonyos vigyort, és mire feleszméltem, a keze már a belső combomnál járt. Kezdtem megint zavarban érezni magam, de a zavar hamar átment kellemes bizsergő érzésbe, amikor a keze még feljebb tévedt és gatyán keresztül hozzá ért az érzékeny pontomhoz.
-Ne csináld. -szóltam rá nagy nehezen.
-Ne csináljam? -mosolygott tovább. Nem mondtam rá semmit, csak a vállára tettem a kezem. Ez a kis jel pont elég volt neki, hogy elég önbizalmat adjon, mert már kezdte is letornázni a gatyámat. Nem akartam sem segíteni, sem ellenkezni, inkább csak lecsuktam a szemem és hagytam, hogy azt csináljon amit szeretne. Mire legközelebb kinyitottam a szemem arra lettem figyelmes, hogy már a lábaim között van, és azzal a pimasz vigyorral néz rám.

Az fejem azonnal elvörösödött a látványtól, és a kezeim az arcom elé tettem. Nem igazán zavartatta magát, egyből apró csókokkal kezdte bombázni a combomat, amitől folyamatosan rázott a hideg.
-Mit szólnál hozzá, ha ezt vacsi után fejeznénk be? -nézett fel rám a szöszi.
-Va-vacsi után nem lesz jó. -hebegtem.
-És ugyan miért nem? -mondta, miközben feljebb kúszott, hogy közelebb legyen az arcomhoz.
-M-mert tanulnom kell...-találtam ki valami kamu kifogást.
-Akár együtt is tanulhatnánk, szóval ez ismét egy elég gyenge érv. -utasította el a próbálkozásomat.
-D-de abból úgyse lenne tanulás, te is tudod. -igyekeztem menteni a menthetőt.
-Hát akkor nincs mit tenni. -először azt hittem ez azt jelenti, hogy feladja, egészen addig, amég fel nem tűnt, hogy a keze egész a bugyimig vándorolt. A bugyimat félre húzva már hatolt is be az ujjával.
-B-Bakug...-szóltam volna rá, de hirtelen befogta a számat.
-Csendesebben, különben lebukunk. -mondta, miközben egyre hevesebben kezdte mozgatni az ujjait, amit természetesen egyre nehezebben bírtam. Az elején még kissé be voltam feszülve, de kezdtem egyre jobban élvezni a szituációt. Kinyitottam a szemem, és Bakugou vörös szemeivel találtam szembe magam, amikkel minden mozdulatomat, levegővételemet figyelte. Elég volt arra gondolnom, hogy megakarom csókolni, már hajolt is közelebb, hogy elérjem az ajkait.
-H-ha szeretnél, akkor tovább mehetünk. -nyögtem ki nagy nehezen. Nem is kellett ennél többet mondanom, hogy a szöszinek még a szeme is mosolyogjon. Azonnal az ágya mellett lévő táskában kezdett kutakodni, majd egy pár pillanattal később a már egyszer látott tasakot vette ki. Nem tartott túl sok időbe, mire a férfiasságára került a csomag tartalma. Kezdetét is vette az "akció". El sem tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet visszafogni magát, hogy ne legyen túl durva velem. Ismét nagyon figyelt rám. Igyekeztem nem túl kényesen viselkedni és szavak nélkül tudatni vele, hogy mit csináljon. Láttam rajta, hogy egyre nehezebben bírja tartani magát.
-Mi lenne ha én lennék felül egy kicsit? -ajánlottam fel neki. Jó ötletnek tűnt, hiszen úgy egy kicsit jobban irányíthatom a helyzetet.
-Felül szeretnél lenni? -a szöszi arcára kiült a meglepettség, de támogatta az ötletet. Egy kis helyezkedés után már helyben is voltunk. Nem volt túl kellemes érzés számomra, túl mélyre ment, de igyekeztem nem kimutatni. Bakugou arcára néztem amin tökéletesen kivehető volt, hogy élvezte. Nem igazán tudtam, hogy pontosan mit is kéne csinálnom, de a szöszi ismét kisegített. Finoman a csípőmre tette a kezét, majd kicsit irányítani kezdte. Hamar ráéreztem a mozgásra, és egy idő után kellemessé vált. Láttam a fiú arcán, hogy már nem bírja sokáig, és nem sokkal később ez be is bizonyosodott. Leszálltam a szösziről, és amég ő kidobta a végeredményt, addig én a bugyim után kutakodtam, majd vettem fel. Nem szólt egy szót sem, csak visszafeküdt mellém az ágyba és szorosan magához ölelt.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)