Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.73.: Mi bajod?

Lassan el is érkezett a takarodó ideje, így kénytelenek voltunk véget vetni a csajos estének. Mindenki visszabotorkált a saját szobájába, engem is beleértve.
-Csak, hogy előkerültél. -fogadott egy ismerős hang a szobámból.
-Mit keresel itt? Még nagyon korán van, megláthatnak! -förmedtem a sápadt fiúra.
-Engem? -nevetett ki, utalva ezzel a képességére.

-Ez nem vicces! -zártam kulcsra az ajtómat.
-Hol voltál eddig? -állt fel, miközben felém indult.
-Maradj ott! -szóltam rá.
-Most mi bajod van? -nézett rám értetlenül.
-Semmi bajom nincs, csak nem számítottam rád. -ültem le az ágyamra.
-Akkor elmondod, hogy hova tűntél az utóbbi napokban? -huppant le mellém az ágyra.
-Mi az hogy hol voltam? -néztem Zoroméra.
-Én itt voltam szinte mindennap, de egyik nap sem találtalak a szobádba. Már válaszra nyitottam volna a számat, amikor valaki kopogott az ajtómon. Zorome egy pillanat alatt láthatatlanná vált, én pedig ijedtemben az ajtó felé kaptam a fejem. Láttam, hogy lenyomódik a kilincs, de a zár nem engedte be az ajtó mögött állót. Nem tudtam, hogy Zorome még mindig a szobában van-e, ezért kicsit aggódva, de megindultam az ajtó felé. Már épp nyitottam volna ki, amikor a fiú suttogó hangját hallottam meg.
-Ki ez? -kérdezte alig hallhatóan.
-Honnan tudjam, szerinted átlátok az ajtón? -kérdeztem a láthatatlan fiút. -Bújj el. -ezután már nem jött válasz, így kinyitottam a kulcsra zárt ajtót.
-Miért zárod az ajtódat? -förmedt rám az ajtó mögött álló tüskés hajú szőkeség.
-Privát tér? -kérdeztem vissza.
-Jó, akkor engedj be a "privát teredbe" mielőtt lebukunk. -utasított.
-Most nem lehet. -ráztam a fejem.
-Mitől nem? Van bent valaki? -tette fel a kérdést, amitől nagyon féltem.
-Nem, nincs. -kamuztam neki.
-Akkor engedj be, mielőtt Aizawa-sensei szétrúgja a seggemet. -tolt arrébb, majd betessékelte magát a szobámba. Egy pillanat alatt végig futott a tekintetem a szobán és egy kicsit megnyugodtam, hogy nem látom Zoromét.
-Miért jöttél? -kérdeztem egy kicsit idegesen.
-Mert túl gyorsan szívódtál fel a vacsi után. Valami baj van? -láthatóan keresett valamit a szobámba, amitől még idegesebb lettem.
-Mi lenne? -kérdeztem vissza egy kínos nevetés közepette.
-Akkor kivel beszéltél az előbb? -ettől a mondattól hirtelen a torkomban kezdett dobogni a szívem.
-Cs-csak telefonáltam. -kamuztam ismét, miközben nem feltűnően a szobába nézelődtem, remélve, hogy Zorome már nincs itt.
-Totál úgy hangzott, mintha lett volna valaki a szobádban. -szembetűnő volt, hogy nem hisz nekem.
-Most mit gyanúsítgatsz, mondom hogy nem volt itt senki. Szerintem csak képzelődtél. -kezdtem egyre idegesebbé válni.
-Hát jó, nekem tök mindegy. -feküdt le az ágyamra.
-De nem maradhatsz sokáig. -szóltam a fiúra.
-Merthogy? -kérdezett rá az okára.
-Mert mondtam, hogy tanulnom kell. -indultam meg az íróasztalom felé.
-Ilyenkor?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen ilyenko...-válaszoltam volna, de ekkor elcsuklott a hangom, mert egy cetlire írt üzenet fogadott az asztalomon.

"Holnap találkozunk. Jó pasizást! ;)

~Zorome"

Még a lélegzetem is elállt egy pillanatra, amikor megláttam az üzenetet. Ijedtembe azt sem tudtam, hogy hova tüntessem el, végül csak összegyűrtem és feltűnésmentesen a kukába hajítottam.
-Tényleg elég idiótán viselkedsz. Mi bajod? -lépett mögém a szöszi és a kezét a fejemre tette.