Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.59.: Egyelőre

Bakugou kis megjegyzése pont elég volt arra, hogy zavarba jöjjek.
-D-de nem a szüleidhez jöttünk? -mondtam kínosan nevetve.
-Egek, hogy téged még mindig milyen könnyű zavarba hozni. -nézett rám egy kicsit lemondóan.
-E-ez talán baj? -kérdeztem még mindig enyhén vörös fejjel.
-Menjünk inkább le, mielőtt ők jönnek fel. -pattant fel a helyéről, majd a kérdésemet figyelmen kívül hagyva megfogta a csuklómat, és egész az étkező asztalig húzott.
-Mit csináltatok fent eddig? -kérdezte Mitsuki, miközben az ebédnek szánt kajákat pakolta az asztalra.
-Hát ennyi idő alatt semmit. -vágta rá Bakugou, amivel ismét sikerült olyan állapotba hoznia, hogy legszívesebben az asztal alá bújtam volna. Masaru a zavaromat látva egyből oldani próbálta a dolgot.
-Hinami-chan, te mióta is vagy a U.A.-ban? -kérdezte egy kedves mosollyal az arcán.
-Ennél sablonosabb kérdést fel sem tehetnél. -mormogta Bakugou. Mitsuki egy szúrós pillantással próbálta csitítani a nagyszájú fiút több-kevesebb sikerrel.
-Még csak egy hónapja. -válaszoltam Masaru kérdésére.
-Ohh...Katsuki már az első napodtól kezdve áradozott rólad. -mondta Mitsuki, amitől egy kicsit sem oldódott a zavarom, sőt inkább csak még rosszabb lett.
-MIRŐL BESZÉLSZ?! -háborodott fel a szöszi.
-Igen-igen. -folytatta Masaru. -Már az első héten elújságolta, hogy milyen szép az új osztálytársa. -erre csak a fiú felé néztem, aki majd felrobbant az idegtől.
-SOHA NEM MONDTAM NEKTEK ILYET! -hangoskodott tovább Bakugou.
-Áhh, most csak tagadja. -legyintett Mitsuki.
-MÉG CSAK HASONLÓT SEM MONDTAM SOHA! -bizonygatta tovább az igazát a szöszi, amitől már a sírás kerülgetett.

Nem tudtam eldönteni, hogy most melyik fél vetít, Bakugou vagy a szülei. Bakugou amióta lent vagyunk először nézett rám. Az arckifejezésemből lejött neki, hogy talán ezt nem előttem kéne megvitatni, így gyorsan el is mart egy tányért és már pakolta is rá a jobbnál jobb falatokat.
-Enyje Katsuki. -csapott rá Mitsuki a szöszi kezére. -Tudod, hogy mindig a vendégé az első tányér.
-Ugyan semmi baj. -hadonásztam a kezemmel. -Nyugodtan szedj csak. -biztattam.
-Nem is értem, hogy hogy tudtál megszerezni egy ilyen aranyos lányt. -nézett Mitsuki rám, majd Bakugoura.
-Tch...-reagálta le a szöszi. Az ebéd nagy része azzal telt, hogy Mitsuki és Masaru elárasztott kérdésekkel, amikre igyekeztem válaszolni, miközben Bakugou csak csendben pufogott. Az ebéd végeztével Bakugou felpattant, és sértődötten nyújtotta felém a kezét.
-Csak nem felmentek? -kérdezte kedvesen Mitsuki. -Pedig olyan jól szórakoztunk.
-Hát azt mindjárt gondoltam. -mormogta a szöszi, majd a kezemet megfogva az emeletre indult. Nem mertem megszólalni, csak csendben mentem Bakugou után. A szobába felérve Bakugou kulcsra zárta az ajtót, majd felém fordult.
-Szerintem nagyon kedvese...
-Elég letörtnek tűntél, talán csalódtál? -szakított félbe.
-M-miről beszélsz? -néztem rá értetlenül, majd egy fél percnyi csend után esett le, hogy mire célzott. -Ohh...N-nem voltam csalódott, csak igazából jól esett amikor azt mondták, hogy beszéltél rólam. -zavaromba a hajamat kezdtem csavargatni.
-Szerintem kedvelnek téged. -váltott témát. A világért sem tette volna egyértelművé , inkább hagyta, hogy tovább kattogjak a dolgon.
-Gondolod? -emeltem a tekintetem a szöszire, miközben tovább játszottam a hajammal.
-Persze, a banya oda van érted. -fogta meg derekamat, amitől még a hideg és végig futott a hátamon. Valamiért Bakugou bárhogy ér hozzám, elkap valami furcsa, enyhén bizsergető érzés, amit nem tudok hova tenni.
-M-mennyi időnk van még indulásig? -törtem meg a pillanatnyi csendet.
-Négykor kell elindulnunk, most van fél kettő, szóval kb. két óra múlva kell elkezdenünk készülni. -vezette fel.
-És mit csináljunk addig? -kérdeztem ártatlan szemekkel, miközben az agyam nem tudott elszakadni a gondolattól, hogy Bakugou keze még mindig a derekamon pihen.
-Berakhatok egy filmet, esetleg pihehetünk is, van videó játékom, de azt nem hiszem, hogy élveznéd. -sorolta a lehetőségeket. -Nekem mindegy, csak ne menjünk ki a szobából.
-A filmezés a legjobb ötlet.
-Nekem megfelel. -bólintott rá, majd a derekamat végig simítva lépett a tévéhez, amitől ismét kirázott a hideg. Két lehetőség fordult meg a fejembe, vagy nem veszi észre, hogy ez mennyire kikészít, vagy észre veszi és pont ezért csinálja. -Kérsz valami kényelmesebb gatyát, mert farmerba szar lesz két órát feküdni?
-E-elfogadom. -az első gondolatom egyből az volt, hogyha át kell vennem a gatyát, az azt jelenti, hogy Bakugou előtt kell levetkőzöm. A válaszom után egyből a szekrényéhez ment és egy kis kutakodás után hozzám vágott egy fekete rövid gatyát.
-Köszönöm. -fogtam meg a gatyát, majd a tévével babráló fiú felé néztem.
-Vedd át nyugodtan, nem leskelődök. -sóhajtott egyet. -Egyenlőre. -húzott félmosolyt a szájára.

Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)