Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.56.: Meleg helyzet

A mondatomat egy pár pillanat néma csend követte. Bakugou meglepett fejjel nézett rám, hisz az előbb ecseteltem neki, hogy anyám hogy ki lenne akadva, ha tudna róla. A csend kezdett egyre kínosabbá válni. Épp meg akartam szólalni, amikor hirtelen anya kezdett bele.
-És ezt eddig miért nem mondtad? -anya hangja egyáltalán nem tűnt meglepettnek.
-Még csak pár hetes a dolog. -mondtam a telefonba, majd Bakugoura vezettem a tekintetemet.
-Ő az osztálytársad? -kaptam az újabb kérdést, amire egyértelmű volt a válasz.
-Igen, de ez miért fonto...
-Hogy hívják? -szakított félbe anya.
-Bakugou Katsuki. -néztem továbbra is a fiúra, aki csak csendben hallgatta a beszélgetést.
-Ő nyerte a U.A. fesztivált, nem? -kérdezte anya egy kicsit meglepett hangon.
-I-igen, de te ezt honnan tu...
-Ő elég agresszív, biztos rendben van ez így? -fogalmam sem volt, hogy anya egyáltalán honnan tudja a fesztivál eredményét, vagy hogy mégis miből szűrte le, hogy Bakugou agresszív.
-D-dehogy agresszív! -vágtam rá egy nyilvánvaló hazugságot. -Honnan szedsz egyáltalán ilyen hülyeségeket?
-Jó, akkor szeretném megismerni! Minél hamarabb! -anyának ez a mondata még inkább meglepett, ugyanis mindenre számítottam, csak erre nem.
-R-rendben, majd sort kerítünk rá. -mondtam kicsit kínosan érezve magam.
-Legyen így. Elengedlek a hétvégén az osztálytársaiddal, és mehetsz az edzőtáborba is. -csak a fejemet kapkodtam a hirtelen hangnem váltás miatt.
-K-köszi anya. -mondtam összezavarodva.
-DE! -emelte egy kicsit fel a hangját. -Meg ne tudjam, hogy túlzásba viszed a fiúzást. Tudod, első az iskola. -juttatta eszembe.
-Rendben anya, úgy lesz. -egyeztem bele mindenbe, csakhogy végre letehessem a telefont.
-Most pedig zavard ki a fiút és aludj, mert lassan takarodó van, ha jól tudom. -kaptam az újabb utasítást.
-Rendben anya, jó éjszakát. -akaratlanul is mosolyogni kezdtem. Hetek óta ez az első beszélgetésem anyával, amit mosolyogva sikerült zárni. Letettük a telefont,és egyből Bakugou kíváncsi arcával találtam szembe magam.
-Na?
-Hát...öhm...Egész jól fogadta...-még végig sem tudtam mondani mit akartam, mert a szöszi egyből egy csókkal tapasztotta le a számat.

-Bakugou! -kaptam a számhoz. Egy szót sem szólt csak a zavarát takargatva nézett rám. -Mi van veled? Bolond vagy? -néztem vissza a fiúra furcsálló tekintettel.
-Te vagy a bolond! -vágta rá. -Nem azt mondtad, hogy még nem akarod elmondani nekik?
-De ezt mondtam, viszont időközben jó alkalmam nyílt rá. -mosolyogtam.
-Mit mondott? -nézett oldalra, miután már képtelen volt tovább rejtegetni az enyhén elpirult arcát.
-Azt, hogy szeretne megismerni, és hogy ne hanyagoljam melletted a tanulást. -mondtam el röviden és tömören. A fiú arcára egy enyhe aggodalom ült ki.
-Akkor ez azt jelenti, hogy nekem is találkoznom kell a te családoddal? -vakargatta a tarkóját.
-Talán valami baj van vele? -vontam fel a szemöldököm.
-Nem, csak nem vagyok túl jó az ilyenekben. -nézett vissza a szemembe.
-Hát először nekem kéne túlélni a te szüleiddel való találkozást. -nevettem kínosan, hogy érzékeltessem, hogy ő pont ugyan ilyen helyzet elé állított engem is.
-Szerintem azzal nem lesz gond. -legyintette egyet. -Az a banya jobban szereti azokat az embereket akiket haza viszek, mint a saját fiát. -vágott flegma képet. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy pontosan kit is ért "banya" alatt.
-Banya? -kérdeztem vissza.
-Az anyám, egy igazi hárpia. -beszélt tovább az anyjáról ugyan azzal a flegma fejjel.
-Te banyának hívod a saját anyádat? -nem tudtam elhinni, azt hittem, hogy csak viccel.
-Na látod, ez a különbség az én anyám és a tiéd között. A tiéd tuti sokkal normálisabb.
-"Nem hiszem el, ez komolyan gondolja amit mond." Ehh..Azt nem mondanám. -hadonásztam a kezemmel. -Csak én nem merek rá ilyeneket mondani.
-Hát az enyémtől is komoly pofonokat kapok érte. -mormogta.
-Inkább ne mesélj többet az anyukádról, mert még a végén nem merek majd átmenni hozzátok. -halálosan komolyan gondoltam az előző mondatomat, és már nem is tartottam olyan jó ötletnek ezt a bemutatkozás dolgot.
-Áhh...Téged tuti imádni fog. -legyintett ismét. -Szerintem legbelül mindig is lányt akart.
-Erre kapott egy nagyszájú fiút. -nevettem ki.
-Megint beszólogatsz? -nézett rám egy kicsit bosszús szemekkel.
-Nem-nem dehogy. -nevettem tovább.
-Elég pimasz vagy. -nyúlt az arcom felé, amitől egyből lefagyott a vigyorom. -Ezért most kihagyom a tervezett csókot. -nyomta össze az arcom, és ezúttal az ő szája szélére ült ki a pimasz mosoly.
-Élvezed, hogy zavarba hozol? -háborodtam fel, miközben elpirulva lecsaptam a fiú kezét az arcomról.

-Ha nem élvezném, akkor nem csinálnám. -vigyorgott tovább.
-Mennyi az idő? -tereltem el gyorsan a témát.
-22:05. Kimenjek vagy miért kérdezed?
-Biztos nem jön Aizawa-sensei ellenőrizni? -valahogy rossz előérzetem volt ezzel kapcsolatban.
-Eddig egyszer sem jött. -vonta meg a vállát.
-Akkor maradhatsz, de ha mégis jön, akkor te magyarázol k....-végig sem tudtam mondani a mondatot, amikor hirtelen lépteket hallottam a folyosóról.
-Hina...-befogtam Bakugou száját.
-Szerintem pont most fogunk lebukni. -suttogtam.
-Miből gondo...
-Ott az angol könyvem az asztalon. Szépen fogd meg, és menj ki, ha kérdezi akkor csak angolból korrepetáltalak. -vezettem fel neki a kamu indokot.
-Honnan veszed, hogy Aizawa-sensei az? -kérdezett vissza.
-Nem hinném, hogy bárki más sétálgatna a folyosón takarodó után. -ahogy befejeztem a mondatot, már hallottuk is, ahogy a sensei kopog a mellettem levő szobába. -Gyorsan csináld amit mondtam, kikísérlek az ajtóig! -utasítottam a szöszit, aki erre csak bólintott. Úgy is tett ahogy mondtam. Kinyitottam előtte az ajtót, de sajnos elkéstünk, ugyanis Aizawa-senseiel találtuk szembe magunkat.
-J-jó estét Sensei! -köszöntem egy kicsit tartva a választól.
-Mit keresel a szobádon kívül takarodó után? -nézett Bakugoura.
-Korrepen voltam Ina-channál. -vágta rá halál nyugodtan, miközben a könyvet mutatta a Tanár Úrnak.
-Értékelem a szorgalmatokat, de a következő ilyennél reggelig futni fogtok a pályán! Érthető voltam? -nézett ránk szúrós szemekkel.
-Igenis! Elnézést kérünk! -hajoltam meg, míg a szöszi csak egy "Tch"-t préselt ki az ajkain.
-Na indulás! -tessékelte ki Bakugout. Miután végig nézte ahogy Bakugou a fiúk folyosójára kanyarodik, visszanézett rám, majd egy bólintás után ment is tovább a következő szobához. Egy nagy sóhajtás után becsuktam az ajtómat, és a hevesen verő szívemhez kaptam. Még sosem hazudtam senkinek, főleg nem tanárnak, így elég nehéz volt ez számomra. Az ágyamhoz sétáltam, ahol a telefonomon egy üzenet várt.

Bakugou Katsuki:
Ez meleg helyzet volt.

Mindenesetre, köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)