Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.57.: Szervezkedés

Este még egy kicsit beszélgettem Bakugouval. Megbeszéltük, hogy szombaton 11 kor jön elém a buszvégre, és onnan együtt megyünk hozzájuk. Már előre izgultam, de végül boldogan aludtam el. Sikerült végig aludnom az éjszakát, bár furcsálltam, hogy Zorome nem jött el. Nem sokáig kötött le ez a gondolat, ugyanis készülnöm kellett a reggelihez. Nem akartam pizsibe lemenni így gyorsan fogat mostam és felvettem az egyenruhámat. Túl akartam lenni a mai napon minél gyorsabban, ugyanis már nagyon vártam a hétvégét. A nap nagyon unalmasan telt. Végre elérkeztünk az ebédszünethez amit ezúttal nem Bakugouval töltöttem, hanem Mináéknak próbáltam segíteni a szervezésben.
-Ki vagy virulva Hinami. -nézett rám Mina. -Történt valami?
-Áhh...csak anya elengedett az edzőtáborba is, és még a sátorozás ellen sem volt semmi kivetnivalója. -eszem ágában sem volt megemlíteni neki, hogy Bakugou haza akar vinni a szüleihez, mert akkor újabb 1000 kérdésre kéne válaszolnom, és semmit sem beszélnénk a sátorozásról.
-Nagyon örülök, hogy te is jössz. -mondta a szokásos kedves hangján Ochako.
-Hát még én. -mosolyogtam vissza a lányra. Végül aztán megbeszéltük, hogy a tengerparton kerítünk sort a sátorozásra, mert úgy is jó időt mondanak hétvégére, és valószínűleg ez lesz az utolsó hónap, amikor még meleg van. Megbeszéltük, hogy majd a csoportba beírjuk, hogy kinek mit kell hoznia. Szép lassan visszaszállingózott mindenki a terembe. A pillanatot Mina ragadta meg, hogy a többiekkel is tudassa az infókat.
-Hééé mindenki! -kiabálta el magát Mina, amire mindenki odakapta a fejét. -Ha már ilyen szépen összegyűltünk, akkor meg is osztanám a sátorozással kapcsolatos infókat.

Mina el is kezdte kifejteni az elképzeléseinket a sátorozást illetően, amiért még mindig oda volt az egész társaság. Megbeszéltük a pontos időt, és végül arra jutottunk, hogy ötkor találkozunk a parton. Felállítjuk a sátrakat és még sötétedés előtt fürdünk a tengerbe, vagy kitalálunk valami játékot, sötétedés után pedig mehet a sütögetés és a buli. Mivel szabad strandról, így minden részlet stimmelt. Meg is lepett, hogy hogy tudták ilyen gyorsan, ilyen jól leszervezni ezt az egészet. Mindennel megvoltunk, már csak a gyakorlati órán kellett túl esni, és már mehettünk is haza. Az edzés nem volt túl nehéz, szimpla állóképesség fejlesztés, így hála isten hamar végeztünk. Visszaérve a koleszba, heves pakolásba kezdtem. Anya jött értem így cipekednem sem kellett.
Az út alatt végig anyával beszélgettem. Egy pillanatra sem került szóba apa, de jobbnak láttam nem firtatni ezt a témát, legalábbis még egy darabig. Anya kérdezett Bakugouról, de természetesen csak jókat mondtam róla. Igyekeztem egy pozitív képet kialakítani anyuban Bakugouról, hogy ne legyen semmi probléma az első találkozásukkor. Meséltem neki a suliról is, csak a jó dolgokat mondtam el. Úgy állítottam be, mintha minden rendben lenne. A végére már én is kezdtem elhinni, hogy minden úgy van ahogy mondom. Nem hazudtam, csupán kihagytam infókat, amiket nem akartam elmondani anyának. Meséltem neki Todorokiról is. Kár volt felhoznom ezt a témát, ugyanis anya szavaiból úgy jött le, hogy jobban örült volna, ha Bakugou helyett a felemás hajú fiút vinném haza bemutatni.
Haza érés után anya már ment is tovább, így egyedül mentem be a házba. Kiabáltam Manaminak, de nem érkezett válasz, így azt feltételeztem, hogy nincs otthon. A bőröndömet felcipeltem és kipakoltam belőle. Nem volt kedvem összepakolni a hétvégi cuccaimat, így azt meghagytam estére. A pakolás végeztével lementem a földszintre, hogy valami kaját csináljak magamnak.
-Na mi van hamupipőke, haza találtál? -szólalt meg a hátam mögül Manami.
-Normális vagy?! A szívbajt hoztad rám! -förmedtem rá.
-Egy hősjelöltnek nem kéne ilyen ijedősnek lennie. -jegyezte meg gúnyosan.
-Nagyon vicces vagy. -ironizáltam.
-Inkább mesélj, boldognak tűnsz. Hallottam anya elengedett hétvégén sátorozni. -bele is kezdtem a nagy mesélésbe. Szinte ugyan azt mondtam el, mint anyának. Azzal a kivétellel, hogy neki nem fényeztem annyira a szöszit. Említettem neki, hogy holnap elmegyek Bakugouéhoz.
-Oda is el lettél engedve? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Azt nem említettem anyának, de Bakugouról már tud. -mosolyogtam az orrom alatt.
-HOGY MI?! -ugrott hátra Manami.

-Te beszéltél neki arról a szőkéről? -kérdezte meglepetten.
-Persze. -bólintottam.
-És mit szólt? Tuti nem díjazta. -tette le a kezeit maga mellé.
-De nem is ellenezte. -húztam szélesebbre a magabiztos mosolyomat. Manami egy szavamat sem hitte, így kénytelen voltam elmesélni neki az egész sztorit. Elég sokáig tartott, míg mindent pontról pontra kifejtettem neki, de végül csak bele törődött. A Manamival való beszélgetésem elég hosszúra nyúlt, de végül le tudtam rázni azzal az indokkal, hogy most már nem ártana elkezdeni készülődni a holnapra. Így is tettem. Az emeletre érve előtúrtam egy táskát, ami elég nagy volt ahhoz, hogy az összes cuccom beleférjen, így a pakolással is hamar megvoltam. Nem sokkal később el is mentem fürdeni. Hajat mostam, hogy holnap minél szebb legyek és jó benyomást tudjak kelteni Bakugouéknál. Mindennel elkészültem, így nyugodtan feküdtem le. Elalvás előtt még írtam Bakugounak.

Ina Hinami:
Már várom a holnapot.

Mindenesetre, köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! :)
Ha tetszett kérlek voteolj/kommentelj! :)
További szép napot! :)