Az Ártatlan (Bakugou x OC)

Ep.18.: Hallottad...

-Hallottad...-mondtam halkan.
-Sajnálom. -vakargatta a fejét, és mellém huppant az ágyra.
-Nem volt ellenemre. -halkultam el még jobban. -Igazából örültem neki.
-Figyelj Hinami. -nézett rám komoly tekintettel. Az egyik kezét az arcomra tette és végig simított rajta. Nagyon jól esett az érintése.
-Kérlek ne mondj semmit. -döntöttem oldalra a fejem. -Nem szeretném hallani, hogy megint elutasítasz. -mondtam szomorúan.
-Haza kell mennem. -vette el a kezét az arcomtól.
-Rendben, kikísérlek. -álltam fel az ágyamról. Bólintott, majd ő is felállt. Még mindig az én pólóm volt rajta, de eszem ágában sem volt visszakérni tőle. Kinyitottam az ajtómat, majd elindultunk a földszint felé. Se én se pedig ő nem szólalt meg egész addig amíg a bejárati ajtóhoz nem értünk. Felvette a cipőjét, majd még utoljára felém fordult.
-Köszönöm, hogy vigyáztál rám. -közelebb hajolt és egy apró puszit nyomott az arcomra, amibe belepirultam.
-B-bármikor. -vágtam rá dadogva. Legbelül nem akartam, hogy elmenjen, de erőszakoskodni sem szerettem volna. Nem mondott semmit, csak elmosolyodott, majd intett, és elment. Végig néztem, ahogy kimegy a kapuhoz, és maga mögött becsukja azt. Visszamentem a házba, és fel akartam menni Manamihoz. Mikor a lépcsőhöz értem, Manami már ott állt a tetején.
-Elment? -kérdezte, miközben lefelé lépkedett.
-El. -mondtam egy kicsit letört hangon.
-Most mi bajod? -lépett mellém.
-Lényegtelen. -legyintettem, majd a konyha felé vettem az irányt. Úgy döntöttem, hogy főzéssel terelem el a gondolataimat. -Szerintem neki állok az ebédnek. Nem segítesz? -néztem vissza Manamira.
-Attól függ, hogy mit akarsz csinálni. -indult meg felém.
-Krumplipürére gondoltam meg valami húsra. -mentem be a konyhába.
-Jól hangzik. Van itthon minden? -jött utánam.
-Azt hiszem, hogy krumpli nincs, szóval elmehetnél a boltba.
-Biztos, hogy nem megyek el a boltba. -tette keresztbe a kezeit.
-Akkor rizzsel csinálom. -vontam vállat. Tudtam, hogy ő nem szereti a rizst, szóval ha ezzel nem veszem rá, akkor semmivel.
-Ne már! -húzta a száját.
-Menj el a boltba, addig megcsinálom a húst. -mentem a nappaliban lévő táskámhoz, hogy elővegyem a pénztárcámat.
-Chh...Felmegyek átöltözni. -ment a szobájába duzzogva. Kitettem az asztalra a kártyámat, majd visszamentem a konyhába. Elővettem az összes hozzávalót, majd neki is kezdtem. Hallottam Manamit, ahogy hangosan trappolva jön le az emeletről, majd az asztalra csap, hogy elvegye a kártyámat.
-Elmentem! -kiabálta sértődött hanggal.
-Vigyázz magadra! -kiabáltam vissza kuncogva, amire csak az ajtó csapódása volt a válasz. Igazából nem volt sok dolgom, csak fel kellet vágnom a húst, befűszerezni és betenni a sütőbe, így hamar megvoltam vele.

——~^A kaja elkészülte után^~——

-Szedsz nekem? -kérdezte Manami.
-Még csak 11 van. -fóliáztam le a kaját.
-És? -nézett rám felháborodott tekintettel. 
-Már most ebélni akarsz?
-Valami bajod van vele? -emelte fel a hangját.
-Nekem aztán nincs, ott van szedjél magadnak. -vontam meg a vállam. -Csak utána pakold is el. -én még nem voltam éhes, így elindultam fel a szobámba. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így úgy döntöttem, hogy tanulok egy kicsit, mert holnap már iskola van. Körülbelül délután 1-ig tanultam, amikor elkezdtem megéhezni, így lementem a földszintre, hogy megkóstoljam a főztömet. Miután megebédeltem  már nem akartam folytatni a tanulást, így a filmezés mellett döntöttem. Nem akartam romantikus filmet nézni, mert ebbe a lelki állapotba tuti elsírtam volna magam. Nagyon rosszul éreztem magam Bakugou miatt. Boldog voltam, hogy kedves volt velem, de mégis úgy éreztem hogy csak azért viselkedik így, mert sajnál nem pedig azért mert ő is úgy érez ahogy én. Igyekeztem elhessegetni ezeket a gondolatokat, de nagyon nehezen ment. Végül nem választottam konkrét filmet, hanem csak a szobámba lévő tévé elé kucorodtam és váltogattam az adók között. Idő közben anyáék is hazaértek, természetesen hulla fáradtan. Nagyon örültek, hogy legalább a főzést letudtam. Beszéltem velük egy pár szót, szerencsére nem kérdeztek rá a"barátomra" aki nálunk aludt, és Manami is tartotta a száját.
Este felé még összepakoltam a cuccaimat, amiket szeretnék bevinni a koleszba, majd korán aludni mentem, hogy másnap ne legyek fáradt.

——~^Reggel^~——

Reggel az ébresztőmre keltem, majd gyors fogmosás és készülődés után lementem a földszintre, ahol már anya vár a gőzölgő reggelivel. A reggelit letudva apa vitt el az iskolába. Lényegtelen dolgokról beszélgettünk, majd a sulihoz érve elköszöntem apától és a cuccaimmal meg is indultam az iskola felé. A suliba beérve meg sem álltam az osztályunkig.
-Jó reggelt Hinami-chan! -rohant oda hozzám Mina és megölelt. A hirtelen öleléstől elejtettem a kezemben lévő táskámat.
-Jajj Mina! Mi ez a nagy boldogság? -vettem fel a táskámat.
-Jó kedvem van. -mosolygott kedvesen. Körbe néztem az osztályba, ahol szinte már mindenki bent volt. -Valami baj van? -kérdezte a tekintetemet keresve.
-Semmi-semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok. -kaptam a kezemet a fejemhez.
-Majd magadhoz térsz. -csapott a hátamra, amitől egy kicsit meghökkentem. Leültem a helyemre és kezdetét is vette az unalmas nap. Igyekeztem Bakugou tekintetét kerülni, ami nem volt túl nehéz, mivel egész nap felém sem nézett. A tanórákat letudva, a lányokkal karöltve indultunk az edzőtermek felé. Miután megvoltunk az öltözködéssel a fiúkhoz mentünk, akik már az edzőterem bejáratánál álltak. A mai edzésen egyéni feladat volt. Mindenki a saját képességeihez megfelelő gyakorlatot csinált. Egész gyorsan eltelt az edzés, amit még élveztem is. A koleszba indultunk. Fáradtan mentem fel a szobámba, hogy lepakoljam a cuccaimat. A pakolászásomat kopogás zavarta meg, amire felkaptam a fejem. Az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam azt.
-Sz-szia Bakugou. -néztem a szöszire meglepetten.
-Bejöhetek? -kérdezte egy kicsit ingerült hangon.
-Pont most akartam átöltözni. -valami kifogást kerestem, hogy lerázhassam, mert nem akartam időt tölteni vele. Kezdem úgy érezni, hogy minél közelebb kerülünk egymáshoz, nekem annál jobban fáj ez az egész.
-Még én sem öltöztem át. -nézett komoly tekintettel a szemeimbe.
-De...

Végig sem hallgatott, csak a vállamnál fogva arrébb tolt, hogy be tudjon jönni. Szótlanul néztem, ahogy besétál a szobámba és kényelembe helyezi magát a babzsákomon. Lemondóan sóhajtottam egyet, majd becsuktam az ajtót és közelebb sétáltam hozzá.
-Mit szeretnél? -kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Gondoltam átjövök beszélgetni. -mondta a szöszi.
-Hogy mit? -kérdeztem meglepetten.
-Hallottad...

Mindenesetre köszönöm, hogy végig olvastad. Ha tetszett a rész, akkor kérlek voteolj/kommentelj!
További szép napot! :)